Isten hangja

A kis faházban, a település és „a természet” határán, a vihar elől behúzódva kikapcsoltam a számítógépet, leoltottam a lámpát, félretettem a telefont, még az okosórát is lecsatoltam. Most nincs kommunikáció, nincs emberi értelmezés. A villámok adják a fényt, és csak a szelet, az esőt, a mennydörgést hallani, meg azt, ahogy a csipkebokor ágai meg-megsúrolják a faház oldalát. Különös hangokat keltenek, olykor egy-egy pillanatra olyan, mintha emberi beszéd lenne. Meg is lepődöm, mennyire hasonló tud lenni egy ilyen mechanikus hang az értelmes szóhoz. Vagy fordítva: az emberi beszéd milyen nagy mértékben építkezik a fizika zörejeiből?

Mózes és az égő csipkebokor. Fotó (ez a szöveg kerüljön mindig ki): Illustration by Elizabeth Wang, R-60038-CW-V2, ‘Moses and the Burning Bush’, copyright © Radiant Light 2006, www.radiantlight.org.uk

Fotó: Illustration by Elizabeth Wang, R-60038-CW-V2, ‘Moses and the Burning Bush’, copyright © Radiant Light 2006, www.radiantlight.org.uk

Mózest is a meglepődés vitte a tüskebokorhoz. A különös tűz iránti kíváncsiság hajtotta. A puszta kíváncsiság később még sok mindenné válhat: lehet belőle pletyka, tudomány vagy istentapasztalat is. A vízválasztó arrafelé húzódik, amiről Lovasi András énekel egy dalában: „akkor még jelentést / kutattam jelenségben”. Mózes számára feltárul, hogy a bokor különös lángolása nem puszta jelenség, hanem üzenet.

Nemcsak az emberi beszéd, de Isten szava is – mivel az emberhez szól – egyszerű, felfogható elemekből építkezik. Hogy mégis üzenetté lesz, az a szólításon múlik. A héber ige, amelyet a Szentírás itt és másutt is Isten beszédére használ, a kárá, ami egyaránt jelenti azt, hogy „kiáltott”, „szólított” és „nevezett”. Isten tudja Mózes nevét, és odakiáltja neki. Isten tudja a mi nevünket is, és azon hív bennünket. De nemcsak a nevünkön hív, hanem a Jelenlét felismerésére is: „szent ez a hely, ahol állsz.” A teremtés Isten miatt otthon: az ünnep helye és a nyugalom háza.

A nyugalom – csend is. Mózes csak annyit felel a történetben: „Itt vagyok” – aztán sokáig hallgat. A szólításra nem mindig szó a válasz. Egy beszélgetésben az elnémulás beszédesebb lehet a feleletnél – Isten is szokott így tenni velünk. Hallgatása mélyebb, mint sok magyarázat. Sokáig el is tarthat megérteni. S az igazi válasz nem annyira szavakból, hanem tettekből áll: ahogyan Mózes némán leveszi saruját. Mert a Föld, ahol áll, szent.

A vihar elvonult, visszakapcsolom a számítógépet, visszatérek az emberi világ megszokott szintjére, a modern kommunikációba. A csipkebokor viszont velem marad. A szóból csendbe kell némulni, a csend pedig a megszólalásba torkollik. De mindkettőben maga Isten szólít. A Föld, a teremtmények kiáltása – kárá – mélyén ott lobog Lelkének tüze, néven nevez, és válaszra hív.

Taníts minket szavad meghallására,
Teremtőnk és Megváltónk,
hogy megkülönböztessük és felfogjuk a Te szólításodat
teremtménytársaink kiáltásában,
meghalljuk, amikor néven hívsz,
és igaz tettekkel valljuk meg üdvözítő Nevedet! Ámen.

A teremtés hetét az Ökomenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport és az Ökogyülekezeti Mozgalom idén is egy kiadvánnyal indította útjára, amelyből közlünk néhány írást a hét során. A teremtés hetét 2022-ben szeptember 25. és október 2. között ünnepeljük, témája: Szent ez a hely, ahol állsz. Halld meg a teremtmények hangját!

Teremtés hete 2022

A kiadványt ide kattintva érhetik el.

A 2022-es teremtés hete imája

Mindenek Teremtője!

Szeretetközösségedből áradt ki Igéd, hogy megteremtse az élet szimfóniáját, amely a te dicséretedet zengi.
Szent bölcsességed által teremtetted a Földet, hogy az a teremtmények sokféleségét hozza létre, akik létezésükben téged dicsérnek. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Te hívtad meg az embereket, hogy műveljék és őrizzék kertedet. Te helyeztél minket a megfelelő kapcsolatba minden egyes teremtménnyel, hogy meghallgathassuk hangjukat, és megtanulhassuk, hogyan őrizzük meg az élet feltételeit. De mi önmagunkba fordulunk.
Befogjuk a fülünket teremtménytársaink tanácsai előtt. Nem hallgatjuk meg a szegények kiáltását és a legkiszolgáltatottabbak szükségleteit. Elnyomjuk azoknak a hangját, akik a Földről való gondoskodásra tanító hagyományokat őrzik. Becsukjuk a fülünket a te teremtő, békéltető és fenntartó Igéd előtt, amely a Szentíráson keresztül szólít minket.
Megrendülve siratjuk azoknak a társainknak, a fajoknak és élőhelyeiknek elvesztését, melyek soha többé nem fognak megszólalni. Gyászoljuk az emberi kultúrák elvesztését a kiszorított, tönkretett, elpusztított életekkel és életfeltételekkel együtt. A teremtés kiált, amikor az erdők fái ropognak, és az állatok menekülnek az igazságtalanság tüzétől, amelyet mi gyújtottunk meg azzal, hogy nem vagyunk hajlandóak meghallani a szólítást.
A teremtés ünnepének ebben az időszakában azért imádkozunk, hogy hívj minket Lelked megtartó tüzével, amint azt az égő csipkebokorból tetted. Lehelj ránk! Nyisd meg a fülünket, és mozdítsd meg a szívünket! Hozz ki bennünket magunkba fordulásunkból! Taníts minket arra, hogy szemléljük teremtésedet, és figyeljünk minden teremtmény hangjára, amely a te dicsőségedet hirdeti! Mert „a hit hallásból fakad”.
Adj nekünk új szívet, hogy meghalljuk a Föld színének megújítására ígéreted jó hírét! Világosíts meg minket kegyelmeddel, hogy Krisztus útját kövessük, amikor tanulunk könnyű léptekkel járni ezen a szent földön! Tölts el minket reménnyel, hogy az igazságtalanság tüzét kioltsa a te gyógyító szereteted fénye, amely fenntartja közös otthonunkat!
Jézus Krisztusnak nevében, aki azért jött, hogy evangéliumot hirdessen minden teremtménynek.

Ámen.