A valódi látás lelki ajándék

Az istentisztelet kezdetén Nógrádiné Kovács Alexandra, a vakmisszió szolgálatvezető lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket. Megnyitó gondolataiban kiemelte: az alkalom annak a hitvallása, hogy Jézusban egyek vagyunk, függetlenül attól, ki milyen testi adottságokkal él. Ezt követően a gyülekezet az „Itt van Isten köztünk” kezdetű énekkel kapcsolódott be a közös dicsőítésbe.

Bieber Mária, az Együttlátók Alapítvány elnöke olvasta fel a jerikói vak meggyógyításának történetét Márk evangéliumából. Az igei üzenet már ekkor ráirányította a figyelmet arra a kérdésre, mit jelent a látás nemcsak testi, hanem lelki értelemben is.

Az evangéliumot követően Balogh Róbert lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezetőigazgató-helyettese, társadalmi missziókért felelős ágazatvezetője mondott imádságot. Az imát a „Tehozzád jövünk már, Istenünk” című ének követte.

Az igehirdetést Kocsis Antal, a Szent Matróna Görögkatolikus Ápoló-Gondozó Otthon lelki vezetője tartotta. Prédikációjában arra mutatott rá, hogy a világ sokszínűsége és a rengeteg választási lehetőség gyakran elbizonytalanít bennünket. A sok lehetőség között könnyen megfeledkezünk arról, hogy életünkben Jézus Krisztus tanítását kellene megjelenítenünk, és hogy jelenlétünkön keresztül Isten Igéje szólítson meg másokat is. –Gyakran sajnálattal tekintünk vak és gyengénlátó testvéreinkre, azt gondolva, hogy kimaradnak a világ szépségeiből. Közben nem vesszük észre, hogy a bőség és a választás szabadsága minket sokszor felszínessé, kényelmessé és döntésképtelenné tesz. A mai evangéliumi történetben a Jézussal találkozó Bartimeus nem könnyebb életet vagy több segítséget kért, hanem azt, hogy lásson, ezzel arra tanítva bennünket, hogy a valódi látás lelki ajándék, amely Krisztushoz igazítja az életünket – fogalmazott az igehirdető.

Az igehirdetés után Durgonics Tamás, a vakmisszió munkatársa zenei szolgálattal – orgonajátékkal – gazdagította az alkalmat, majd Farkas Natália, szintén a vakmisszió munkatársa mondott imádságot. A hívek könyörgéseit Bieber József, a Váci Egyházmegye plébániai kormányzója vezette, az Úri imádságot pedig Miklós Tibor, a Bartimeus-misszió vezetője mondta el.

Az istentisztelet zárórészében köszöntőt mondott Radomszki Lászlóné fogyatékosságügyi helyettes államtitkár, valamint Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója, akinek köszöntőjében elhangzott: az ökumenikus istentisztelet azért különösen fontos, mert a közös imádság és szolgálat láthatóvá teszi a hívők összetartozását, az ilyen alkalmak emlékeztetnek arra, hogy Krisztushoz tartozunk, és ez tanúságtételt jelent a világ előtt. Hangsúlyozta: ez az egység erőt ad a mindennapi szolgálathoz, és reménységet hordoz a jövőre nézve.

A „Vezess, Jézusunk” kezdetű ének után Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezető igazgatója egy személyes példát felelevenítve beszélt arról, hogy a hit útja sokszor rögös és nehéz, mégis közösen járható. Felidézte, hogy a misszióba való belépés kezdetén bizonytalanság és félelem kísérte, mégis megtapasztalta a közösség megtartó erejét. Gondolatait a Szentírás szavaival foglalta keretbe: „Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára!” (2Móz 33,21). Mint elmondta, Krisztus szeretetétől sem testi adottságaink, sem különbözőségeink nem választhatnak el bennünket. Mondandója végén arra hívta a jelenlévőket, hogy együtt fogadják Isten áldását.

Az ökumenikus istentisztelet a Himnusz közös eléneklésével zárult. A kántori szolgálatot Durgonics Tamás és Erdődy Viktor látták el.