„Az ifjúság a jelen egyházának a kérdése, és nem a jövő egyházáé”

Miért legyen külön vasárnapja az ifjúság szolgálatának?
Visszakérdezhetnék, hogy miért nincs. Szemezgettem a liturgiákat, hogy mire van ajánlásunk, és olyan kulcsfontosságú területeknek, mint például a diakónia, szintén van vasárnapja, amikor a szeretetszolgálat kerül fókuszba. Ugyanígy egy kijelölt vasárnapon az ifjúság szolgálatára is rá kellene irányítani a figyelmet, hiszen az ifjúság a jelen egyházának a kérdése, és nem a jövő egyházáé. A tematikus év kapcsán a szervezői csapattal azon gondolkodtunk, hogy legyen-e egy nagy találkozó, ahova odavinnénk sok ezer fiatalt a Kárpát-medence minden részéről. Idén van a Csillagpont, ami részben ezt a célt valósítja meg. Feltettük azt a kérdést, hogy vajon egy egyszeri, központi alkalomból a gyülekezetek mennyit fognak épülni, gazdagodni. Főleg azok, ahol nincs ifjúság. Ezért is döntöttünk úgy, hogy elvinnénk minden gyülekezetbe, egy vasárnapi istentiszteletre az ifjúság szolgálatának témáját egy olyan időszakban, amikor az ünnepek nem határozzák meg az alkalmak tematikáját. Így esett a választásunk szeptember 21-re. Legyen az ifjúság szolgálatának éve így egy közös ünnep, mindenkinek a saját környezetében, de a fiatalok bevonásával vagy az ifjúságért való imádsággal, az evangélium központi üzenetével!

Hogyan nézne ki a terveik szerint egy ilyen alkalom?
Alapvetően úgy, mint egy normális vasárnapi istentisztelet. Extra dolgokkal nem szeretnénk felborítani a megszokott rendet. Ugyanúgy Istent dicsőítjük ezen az alkalmon is, de adunk majd ki ajánlásokat és javaslatokat: hogyan lehet gazdagítani az istentiszteleti liturgiát, hogyan lehet jobban bevonni a fiatalokat szolgálni stb. Például felolvassák az adott igeszakaszt, imádkoznak, meg lehet kérni esetleg egy ifist, hogy mondjon bizonyságtételt arról, Isten hogyan találta meg őt a szeretetével. A gyülekezetnek is fontos hallani azt, hogy a fiatalok között is munkálkodik a Szentlélek. Ha valamelyik gyülekezetnek van rá lehetősége, akkor az adott perselypénzt, ami összegyűlik, az ifjúság szolgálatára fel lehet ajánlani. Szeptember 21-én a tanév elején leszünk, kezdődnek majd az ificsoportok, az adományokból lehet vásárolni közösségi játékokat, esetleg étel-italt az alkalmakhoz. Másrészről az istentiszteleti énekeknek olyanokat lehetne választani, amit jobban ismer az ifjúság, akár az új énekeskönyvből, akár azok közül, amelyeket használnak az ifiközösségekben. Az imatéma lehetne az iskolakezdéssel kapcsolatos. Az igehirdetésben megjelenhetne az ifjúság tematikájában az evangélium üzenete olyan fontos kérdések kapcsán, mint az ifjúság jelenléte vagy éppen hiánya az egyházban; az ifjúság, amelynek ugyanúgy szüksége van az evangéliumra; mit jelent a vezérige a gyülekezeteinkre nézve: „megújul ifjúságod, mint a sasé”. Sok olyan üzenet van a Szentírásban, amelyen keresztül Isten Lelke meg tud újítani az ifjúságunkban, ami révén meg tudja újítani egyházunk ifjúságát. Rengeteg dologgal gazdagíthatjuk azt, amit egyébként is csinálunk minden vasárnap: dicsőítjük Istent. Vegyük észre azt is, hogy a fiatalok jelen vannak, ők is szeretnének Isten dicsőítésében részt venni! Általában várjuk, hogy felnőjenek, hogy jobban bevonhassuk őket, de miért ne lehetne már most?!

Azok a gyülekezetek, amelyek érdeklődnek, hol keressék ezeket az ajánlásokat, mikorra lesznek ezek készen?
Egy előzetes tervet már láthattak azok, akik feliratkoztak a heti óravázlatokra. A részletesebb anyaghoz pontos dátumot még nem tudok mondani, de igyekszünk tavasszal elkészülni vele, hogy fel lehessen készülni és kérni a szolgálókat. Szeretnénk, hogy a gyülekezetek éves missziói munkatervébe kerüljön be ez a vasárnap, most talán még nincs ehhez késő. Jó lenne, ha a gyülekezeti közösségek megélnék, hogy van egy vasárnap, amikor kiemelten az ifjúsággal foglalkozunk. A fiatalok érezni fogják, hogy fontosak a gyülekezetüknek. Ahol pedig esetleg nincsenek fiatalok, ott az Úr elé lehet vinni azt a vágyunkat, hogy legyenek a családban, a gyülekezetben, a faluban olyan ifjak, akiknek az evangélium alapján az életük megújul.

Szervesen beépül az ifjúság szolgálatának vasárnapja az ifjúság szolgálatának évébe?
Ahogyan volt az élő Ige évének is egy központi alkalma, úgy itt is felvetődött ez az ötlet, de végül arra jutottunk, hogy helyette inkább egy ilyen vasárnapot jelölünk ki, mert így sokkal többen be tudnak kapcsolódni. Ez egy meghívó is azoknak, akik még nem járnak ifibe, nem vesznek részt ilyen közösségben, de a templomba eljutnak, vagy egy rokonuk, barátjuk eljár istentiszteletre. Fel kell nekik mutatnunk az értékeinket és hálával fordulni Istenhez a fiatalokért.

Ezt egyszeri alkalomnak szánják, vagy évente ismétlődne?
Ezt az alkalmat most a tematikus év keretében szervezzük, segítjük, nem tervezzük, hogy ismétlődne. De a gyülekezetek természetesen tarthatnak ilyet évente. A hitünk nem tiltja. Nálunk, Tatán például hat családiistentisztelet-jellegű vasárnapi alkalom van, amelyek közül az egyik az ifiseké. Szeptember elején ők szoktak szolgálni az istentiszteleten. Olyan igehirdetés van, ami a fiatalokhoz is kapcsolódik, de nyilván a szüleikhez és azokhoz is, akik ott vannak a templomban. Az ifisek közül kerül ki a bizonyságtevő. Hihetetlen ereje van annak, amikor kiáll egy 15-18 éves fiatal, mesél a lelki mélységeiről, el meri mondani a szégyenét, de elmondja azt is, hogy Isten erre milyen választ adott, hogyan nyújtott szabadulást. Tapasztaltuk, hogy a gyülekezetből könnyes szemmel jönnek ki az emberek, mert csodának élik meg, hogy ez a fiatal korosztályban is megtörténik. Nálunk ez tehát egy működő dolog, ezért bátorítok minden gyülekezetet arra, hogy tartson ilyen alkalmat.

Ilyenkor azoknak a fiataloknak, akik részt vesznek a szolgálatban, van valamennyi beleszólásuk az alkalom alakításába, témájába?
Ilyen szintű munkacsoport nem alakult ki erre. Inkább azt a szabadságot kapják meg, hogy például az imádságot megírhatják ők. Nyilván ellenőrzöm, hogy mit írtak, nehogy teológiai tévedés legyen benne, de ezt egy felnőtt szolgálatvállaló esetében is megcsinálom.

Miért fontos az, hogy a fiatalok ne csak jelen legyenek, hanem be is legyenek vonva a szolgálatba?
Azért, mert minden szolgálat hálaáldozat, ez az egyik legszebb és legfontosabb része egy Istent dicsőítő közösséghez való tartozásnak. A fiatalok sokszor küszködnek azzal, hogy ki kell állni mások elé, küzdenek a szégyenükkel, a komplexusaikkal, amikor szerepelni kell. De ez nem szereplés, hanem szolgálat, hálaáldozat azért, amit Istentől kaptak. Én azt látom, hogy szeretnek szolgálni, sőt így élik meg azt, hogy a nagy gyülekezetnek ők részei és fontos tagjai. Ez nemcsak a szüleik meg a nagyszüleik világa, hanem az ő közösségük is. Ők is fontos részei annak a nagy testnek, amelyről az egyház szól, hogy sok-sok tagja van, egyik sem méltóságosabb, nagyobb a másiknál. Tapasztalatom szerint a fiatalokat kisiskolás korukig, konfirmációig szívesen látjuk, terelgetjük, de aztán pont a nehéz életkorban, a fiatal felnőtté válás során már teljesen felnőttként akarjuk kezelni őket. Ők még szeretnének fiatalok lenni, szeretnének még a fiatal felnőttségben megmaradni, így növelni a gyülekezet sokszínűségét. Ahogy egy idősek vasárnapján is fontos, hogy az idős gyülekezeti tagok elmondják, az ő élethelyzetükben mit jelent az, hogy Isten jelen van, ugyanúgy a fiatal korosztályban is szükség van erre. Egyébként a szolgálónak is nagy megerősítés, hogy Isten ebben őt használja, a gyülekezet számára is, hogy hallhatják, Isten szeretetét hány és hányféle módon tapasztaljuk meg.

Az ifjúság szolgálatának vasárnapja apropóján most kifejezetten az istentiszteleti szolgálatról beszélt. Terveznek-e más területen végzett szolgálatra is ajánlásokat megfogalmazni?
Az egész tematikus évnek az a célja, hogy az ifjúság szolgálatában résztvevők és ennek hatására a gyülekezetek is megkapják azt a segítséget, ami serkentheti ificsoportok alakulását, elindulását, ahol pedig már vannak, ott a fiatalokat minél jobban be tudják vonni azokba a szolgálatokba, amelyekben a felnőttek is részt vesznek. Példaként az idősgondozást tudnám hozni. Tatán szeretnénk ebben az évben elérni, hogy a fiatalok bekapcsolódjanak az idősebb gyülekezeti tagok látogatásába. Gyakori jelenség, hogy sokan költöznek Tatára és a környékére, a nagyszüleik, szüleik azonban távol élnek, a tatai időseknek pedig épp a gyermekei, unokái nem élnek a közelben. Egy másik példa viszont már évek óta működik: fiatalok szolgálnak fiatalok körében. A nyári táboroknál visszatérő dolog, hogy a náluk fiatalabb korosztályt segítik, támogatják, vezetik a fiatalok. Felnőttek mennek az ifitáborba, az ifisek mennek a felsősök táborba, azok pedig az alsósokéba. Az lenne a jó, ha ez természetessé válna, és nem az lenne a kérdés, hogy van-e ifjúság, vagy mit akarunk velük kezdeni. Fontos, hogy a gyülekezet szeresse a fiatalokat. Ezt ők meg fogják érezni, később pedig Isten dicsőségére meg is hálálják. Reményeink szerint ezt a célt szolgálja majd az ifjúság szolgálatának vasárnapja is.