Bibliapóker

Az egyik illusztráció, amely egy szikkadt földből kitörő, megfeketedett kezet ábrázolt, annyira hatásosra sikerült, hogy a négyéves kislányom, meglátva az íróasztalomon, kétségbeesetten kérdezte: „Kinek a keze van a képen?” El kellett dugnom előle, mert napokig a félelmetes kéz emléke foglalkoztatta. A lelkész kollégák között volt, aki jót derült a dolgon, de volt, akinek a szemében őszinte megdöbbenés vagy éppen értetlenség látszott: Mi akar ez lenni?! Pont karácsonykor?!

Miért támadt ez az ötletem? Az igekártyák használatán már régóta törtem a fejem, legyenek azok boltban megvehető vagy kézzel készített lapocskák. Hasznos-e egy ilyen erősen szelektált bibliai metszet? Az igekártyákon tulajdonképpen kiragadunk Igéket a szövegkörnyezetükből, amelyeket aztán mindenféle cuki – általában a tartalmukhoz csak átvitt értelemben kapcsolódó – képpel párosítunk. A szelekció alapja általában a biztatás, a reménykeltés és a vigasztalás, tehát azok az Igék, amelyek nem ezt vagy az ehhez hasonló isteni szándékot közvetítik, fennakadnak a rostán.

De miért is olyan nagy gond ez? A Biblia nemcsak áldások és szép Igék gyűjteménye, kemény szavakat is találunk a lapjain. Sőt, meg merem kockáztatni, legalább annyi intés és ítélet van benne, mint ígéret és biztatás. Én még soha nem láttam keményebb intést vagy ítéletet tartalmazó igekártyát a keresztyén könyvesboltok polcain. Holott ezek nem az Ószövetség „vérszomjas Istenének” a szavai! Jézus többször is rendkívül határozottan beszél, Pál súlyos ítéleteket mond ki, a Jelenések könyve pedig egyenesen hemzseg a kemény Igéktől. Ezeket mégis eltakarjuk. Tizennyolcas karikát teszünk rájuk, hiszen a nyugalom megzavarására alkalmas üzenetet hordoznak. Mindeközben azon ritkán gondolkodunk el, hogy a keresztyénség lényege éppen a nyugalom megzavarása... Protestáns hagyományunk is azt vallja, hogy a teljes Írás Istentől ihletett. Ehhez képest a hűtőnkre, a családi üzenőfalra vagy a hírfolyamunkra csak pozitív tartalmú Igéket teszünk ki, egyfajta alternatív Bibliát, amit olvasgatva mindig kaphatunk egy kis megerősítést, biztatást. Ezzel azonban veszélybe sodorjuk magunkat, hiszen a hitben kiskorúak maradunk, elbutítjuk önmagunkat, és nem engedjük maradéktalanul hatni Isten Igéjét. Távol tartjuk magunktól a kemény eledelt, ezzel nem engedjük a testünket növekedni.

Aki valamelyest konyít a pókerhez, az tudja, hogy nem a kártyajáték nevét adó póker a legerősebb lapkombináció. A legerősebb póker az ászpóker, amikor négy darab ász van a játékos kezében. Az igekártyák is ilyen ászpókerek. Össze vannak gyűjtve a Biblia ásznak vélt és gondolt Igéi. Az ember ezeket betéve tudja, hiszen ott vannak körülötte, a keze ügyében. De, ahogy már mondtam, a pókerben nem az ászpóker a legerősebb. Ennél erősebb a színsor. A hivatalos szabályzat szerint színsor „bármely egyforma színű öt lapból álló hézagmentes sor”. Egy káró 2-3-4-5-6 kombináció erősebb, mint az ászpóker. A leggyengébb lapok színsora is erősebb, mint a legerősebb lapok pókere.

Ennek miért van jelentősége? Ha csak az ász Igék vannak a kezünkben és a szívünkben, akkor ez nem jelenti azt, hogy a hitünk a lehető legerősebb lábakon áll. Annak az embernek a bibliaismerete lesz ugyanis „nyerő” – azaz valódi megtartó erő –, aki a teljes paklival játszik. Nem azt a személyt tudja majd leginkább biztatni a Biblia, akinél a legtöbb pozitív Ige van, hanem azt, aki annak a teljességét látja. Akinek legalább annyira ott vannak a szívben az ítéletek, mint az ígéretek, annak lesz a legmélyebb hite. Arról nem is beszélve, hogy a Sátán maga tulajdonképpen a teljes bibliai igepaklival játszó hamiskártyás...

Miért hozzuk egymást eleve vesztes helyzetbe?! Ítéletes, intő, feddő igés kártyákat legalább a református könyvesboltokba! Kedves Kálvin Kiadó! Legalább fontoljátok meg a dolgot!

Na jó, de kinek is adnánk ítéletes igés kártyát? Talán akivel gondunk van? Aki szúrja a szemünket? Kap majd tőlünk a születésnapjára egy jó kis kövezős, elkárhozós Igét!

Ez a kérdés még tovább vezet bennünket. Áldást merünk mondani és adni, de ítéletet nem. Még akkor sem, amikor tudjuk, hogy a másik átok alatt van. Amikor nem jár Krisztussal és tudatosan vagy tudattalanul hátat fordít Jézus szeretetének. Ne feledjük, az áldás tűnhet a szentesítés eszközének is. Jól vagyok úgy, ahogy vagyok, hiszen áldott vagyok. Lehet, hogy ezeknek a felebarátainknak nem áldásra, hanem figyelmeztetésre lenne szükségük. Olyan figyelmeztetésre, aminek végső soron az életüket köszönhetnék!

De van még egy másik oldala is ennek a kérdésnek. Aki már áldott meg egyszerre mondjuk negyven-ötven házaspárt, az tudja, mennyire nehéz negyven-ötven olyan Igét összeválogatni, hogy egyik se legyen félreérthető. De vajon nem férne bele néhány ítéletes? Mi lenne, ha vegyesen válogatnánk az Igéket? Ötven százalék áldás és ötven százalék ítélet. Mi lenne, ha valóban a Lélekre bíznánk a dolgot? Ha már mindenképpen bibliapókerezünk, akkor pókerezzünk teljes paklival – gondolhatjuk jogosan. Mert ne áltassuk magunkat: amikor egy pakliban csak ászok vannak, akkor mindig mindenkinek pókere lesz. Senki sem nyer, és senki sem veszít. Így senki sem ér el semmit, és marad ott, ahol volt. Ezért aztán a Szentlelket is fölösleges segítségül hívni, hiszen valójában cinkelt lapokkal játszunk! Az áldás komoly dolog. Az Ószövetségben is az volt. Nem adogatták csak úgy, hanem súlya és értéke volt. Legfőképpen azonban nem volt mindig az, amit a megáldott hallani szeretett volna. Mert nemcsak az az áldás, ami nekünk tetszik. Az az Ige is áldás, ami nekünk nem tetszik.

Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy én itt, Dunaújvárosban máshogyan járok el, az téved. Én is csak a lelkész kollégáknak osztogatom az ítéletes kártyákat. Minden évben szép Igékkel megáldom a házaspárokat a gyülekezetben, a házasság hetében, a családos vasárnapon. De az emiatt érzett kényelmetlenségem egyre fokozódik. A kedves és szeretetteljes párok között vannak a szívemhez közel álló emberek, akikről tudom, hogy nem Krisztussal járnak. Akiknek az áldás nem lesz több egy biztató és motiváló üzenetnél a hűtőn, a gyerek rajza mellett. De ennél ez azért lényegesen több. Az Ige leértékelésében és az ő félrevezetésükben én is aktív szerepet játszom azzal, hogy megáldok egy áldatlan állapotot, illetve biztatok az Igével ott, ahol feddnem, irtanom és pusztítanom kellene.

Jobban meg kellene becsülnünk az Igét, jobban kellene szeretni a felebarátunkat, mint félteni magunkat, és meg kellene mondani az igazat, vagy legalább esélyt adni a Léleknek, hogy valóban dolgozzon.