Háborún általában két ellenséges állam hadseregének fegyveres összecsapását értjük, amely borzalmas, rengeteg forrást emészt fel, az érintett régiók fejlődését évtizedekre visszaveti, emberek tömegeinek elvándorlásával, sokak tragikus halálával jár, ezért minden jóérzésű ember ellene van. A háború etikai megítélése Bibliával a kezünkben mégsem egyszerű.
„Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi.” (Róm 13,1–4)
NE ÖLJ!
Ez a parancsolat ugyanis nem erre, hanem az interperszonális kapcsolatainkra vonatkozik: a Teremtő nem adott jogot az egyénnek, hogy egy másik ember életét önkényesen elvegye. De vajon Isten az ölés minden formáját tiltja ebben a parancsolatban? Nem, az állam képviselőinek ugyanis jogot ad rá (Róm 13,1–4). Ellentmondásosnak látszik a Biblia tanítása az öléssel kapcsolatban, ha nem teszünk különbséget az egyén és hatóság között. Ha azonban felfedezzük ezt a megkülönböztetést, akkor a Bibliára hivatkozva egyet kell értenünk a Második Helvét Hitvallás polgári hatóságról szóló részével, amely több bibliai alapelvet is összefoglal: a) A háborúzás joga a mindenkori állam képviselőinél van, akiknek Isten eszközöket adott a kezébe ahhoz, hogy az anarchisztikus állapotokat távol tartsák a rájuk bízott emberi közösségektől. b) A béke megtartása és elérése mindennél fontosabb. Inkább évekig tartó tárgyalás, mint egy nap háború. c) A háborúindítás önmagában nem istentelen. Önvédelmi helyzetekben átveheti a szerepet a szabályozott erőszak.
„Ha pedig még háborúra is szükség volna ahhoz, hogy megőrizze a nép jólétét, Isten nevében indítson háborút, de csak úgy, ha előtte minden lehető módon békét keresett, s a népet másképpen már nem óvhatja meg, csak háború árán. Amíg a hatóság ezeket hittel teszi, ezekkel az igazán jó cselekedetekkel Istennek szolgál, és áldást kap az Úrtól.” (Második Helvét Hitvallás XXX/3, részlet)
HIBRID HADVISELÉS
De mi számít háborúnak, és mikortól az egy konfliktus? – kérdezhetjük. A „hibrid hadviselés” kifejezés utal etikai problémánkra. A XXI. századra a globalizáció, a katonai-technológiai forradalom, az internet, a közösségi média elterjedése új elemekkel bővítette a háborús eszköztárat. A hibrid hadviselésben a felek kiszámíthatatlanul, mégis összehangolt módon, változó intenzitással alkalmazzák egymás ellen az információs, katonai, államdiplomáciai, valamint gazdasági/pénzügyi és egyéb eszközeiket. Vagyis a fegyveres összecsapás ennek csak egyik eleme. Háborúban állhat egymással két fél úgy is, hogy sokáig egy golyó sem repül. Viszont bevetik egymás ellen az információs hadviselés eszközeit a konfliktusuk nyilvánosság előtti narratívájának uralása miatt. Megtévesztő kommunikációt folytathatnak, vagy fedett szervezetekkel bizonytalanságot idézhetnek elő saját szerepükre vonatkozóan azért, hogy minél tovább tudják észrevétlenül folytatni ellenséges tevékenységüket. A hibrid módon hadat viselő felek gyakran élnek a célország politikai rendszerének destabilizációjával, a legális hatalom megdöntésével. Igyekeznek ellenfelük belső társadalmi, gazdasági viszonyait instabillá tenni, konfliktusokat kiprovokálni a célországban élő kisebbségi etnikai vagy vallási mozgalmak támogatásával. De eszközeik között lehetnek a rejtett katonai műveletek, különleges műveleti erők bevetése, katonai magánvállalatok tevékenysége, kibertámadások. A hibrid hadviselés része lehet a célország lakosságának „érzékenyítése” is, amely az oktatáson, a kultúrán, a szórakoztatóiparon, a közösségi médián és egyéb soft power elemeken keresztül olyan sikeres lehet, hogy egy-egy társadalom végül önként járul hozzá az ellenség végső céljaihoz. A hibrid támadás a sokszínű eszközök változó intenzitású alkalmazása miatt gyakran egészen addig észrevétlen marad, amíg a megtámadott állam már képtelen a hatékony védekezésre. Korunkban jóval könnyebb ezt a harcmodort követni, hiszen a modern technológia által egyszerűbb a műveletek intenzitását és többféle támadó eszközét összehangolni akár úgy is, hogy egyenként mindegyik alkalmazása a háborús észlelési küszöb alatt marad, így nehezen felderíthető. Sok szakértő ma ezért beszél úgy a harmadik világháborúról, mint amely már régóta zajlik, holott fegyveres ütközet látszólag kevés helyen van. Tehát mikortól áll két fél háborúban? Nem könnyű választ adni erre. A Szentírás utal rá, hogy harc mindig lesz, amíg világunk fennáll (Jel 6,3 és Jel 9,15–19), csak az eszközök változnak. Ezek etikai megítélése a háború felé vezető események sorában igen bonyolult, különösen, ha a támadások közben „nem áll össze a kép”, hogy nem egymástól független események véletlenszerű sorozatával néz szembe a megtámadott. Az áldozathibáztatás csapdáját elkerülve, óvatosan kell mindezek összefüggésében megítélni a háborús agresszort is, mert fegyveres akcióját az „áldozat” is kiprovokálhatta.
„Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: Jöjj! És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.” (Jel 6,3–4)
NUKLEÁRIS FEGYVEREK
A háború megítélését nehezíti a XX. század második fele óta felhalmozott, nagy mennyiségű nukleáris, vegyi, biológiai és egyéb tömegpusztító fegyver. Ezek immár az egész bolygó elpusztítására is elegendők, hatókörükben válogatás nélkül pusztítanak el mindent és mindenkit. Alkalmazásuk ellentétben áll az arányosság és az igazságos háború elveivel, amelyek szerint a civileket meg kell különböztetni a harcolóktól és a hadi célpontoktól. Létük ellen haladéktalanul tennie kell az emberiségnek.
„És eloldatott a négy angyal, akik készen álltak, hogy bármely órában, napban, hónapban és esztendőben megöljék az emberek harmadát. A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst és kén ömlött. Ez a három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló, és fejjel végződik, és ezzel ártanak.” (Jel 9,15–19)
AZ ÖNVÉDELEM JOGA
Bár a háborúk az idők végéig emberi történelmünk részei lesznek, ez nem teszi fölöslegessé azt, hogy minden erőnkkel a visszaszorításukra törekedjünk. Ebben az összefüggésben az önvédelemhez való jog vitathatatlan. Minden felelős kormányzatnak fontos, hogy a hibrid eljárások ellen hatásos védekezési módszereket találjon. Azonosítsa a másik felet, az érdekeivel ellentétes célokat és csoportokat, a mögöttük meghúzódó politikai erőközpontokat. Joga van ezek leleplezésére, szándékaik és képességeik, erőforrásaik felmérésére, még mielőtt fegyveres konfliktusra kerülne a sor. Joga van másokkal szövetkezve védekezni. Sok felkészített ember kell a béke megőrzéséhez és fenntartásához, a háborús szándékok vagy lépések leleplezéséhez, akár a felfegyverkezéssel való elrettentéshez is. Ha mégis eljön az az idő, amikor minden próbálkozás hibavalónak bizonyul és véres ütközetre kerül sor, akkor is be kell tartani az „igazságos háború” évszázadok alatt kialakult feltételeit, amelyek a nemzetközi jog előírásaiban is szerepelnek. Ha úgy alakul, keresztyén emberként nem kell habozni szervezetten harcba szállni saját népünk, gyermekeink, az inaktívak, hitünk, nemzetünk Istentől kapott értékei védelme érdekében.
„…minden olyan háborús cselekmény, amely egész városoknak vagy széles területeknek és lakosságuknak különbségtétel nélkül való elpusztítását célozza, bűncselekmény Isten és ember ellen, amit következetesen és habozás nélkül kárhoztatni kell!” (a II. vatikáni zsinat nyilatkozatából)
BOLDOGOK A BÉKESSÉGRE IGYEKEZŐK
Jézus szavát követve saját államunkban és államközi kapcsolatainkban elsősorban és mindenekfelett a békességre kell törekednünk. Ahol csak lehet és kell, akár nemzeten belül, akár a nemzetközi kapcsolatokban, fel kell lépni érte. Ezért is fontos, hogy ne vonuljanak ki a keresztyének a közélet fórumairól. Becsülnünk kell a rendfenntartó erők, a diplomácia, az igazságszolgáltatás, a külpolitika, illetve a titkosszolgálatok közösséget védelmező egyéb hivatások gyakorlóit, adófizetésünkkel pedig készségesen hozzá kell járulnunk ezek célszerű és jogszerű működéséhez. Határozottan fel kell lépni azok ellen, akik a nyilvánosság fórumain az erőszakra buzdítanak, háborús retorikával élnek. Törekedni kell a jogosságra és az igazságra mint a békesség alapfeltételeire. Emellett be kell állnunk azok közé, akik a nyilvánosság és döntéshozatal bármely fórumán a nukleáris tömegpusztító fegyverek kölcsönös, fokozatos és ellenőrzött leszerelését követelik. A II. vatikáni zsinat szavai kifejezik a keresztyének közös álláspontját. Keresztyénként nem lehetünk a béke ügyében sem közömbösek, sem pesszimisták. Mutassunk példát békeszeretetből, építsük az emberek és nemzetek közötti bizalmat, és ne romboljuk! Ha lehet, vegyünk részt a vitázók közötti közvetítésben! Tennünk és főképpen imádkoznunk kell érte, például a világhatalmak vezetőiért, hogy legyen szándékuk és erejük a gazdasági hatalmukkal visszaélő, kapzsi, akár a tömegmédiát is lefizető, a háborúból hasznot húzó háttérhatalmi erők ellen fellépni a törvény szigorával. Szószékeken, a nyilvánosság más fórumain, iskolákban bátran és megalkuvás nélkül szóljunk minden igazságtalanság, háborús ideológia, nemzetek közötti feszültségkeltés, diszkrimináció, cinizmus és egoizmus ellen a békesség érdekében.
A szerző a Soltvadkerti Református Egyházközség lelkipásztora.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!