A középkortól kezdve a magyarságnak mindig voltak nemzeti fohászai, még ha nem is olyan egységes, az egész nép által elfogadott és szeretett imádságok is voltak ezek, mint Kölcsey Ferenc verse. Az első, a Jóisten segítségét kérő, a nemzet felemelkedését áhító magyar nyelvű himnusz az evangélikus hagyományokban keresendő, majd hamarosan megszületett ennek protestáns, valamivel később pedig katolikus megfelelője is. Egészen Kölcsey versének megzenésítéséig csak a felekezetekhez köthető imákat énekelte a nép. Megzenésítése után, rövid idő elteltével az emberek magukénak érezték a művet. Ez azonban nem pontosan az, amelyet ma a legtöbben ismernek. Somogyváry Ákos, az Erkel Ferenc Társaság elnöke régóta dolgozik azon, hogy az eredeti erkeli zenei elképzelések újra beépüljenek a köztudatba.
Erkel Ferenc Himnuszának karpartitúrája 1880-ból
Milyen, összefogásra buzdító énekek voltak a Himnusz előtt?
Nemzeti imánk előtt évszázadokkal már megvolt az igény a társadalomban az összefogást erősítő dalokra. Jellemzően az egyházi felekezetekhez kapcsolódott annak idején. A legelső a XVI. században az evangélikusok Erős vár a mi Istenünk kezdetű, Luther Márton szövegére íródott himnusza volt, amely az erdélyi fejedelmek hadainak az indulója volt. Ezt követte 1607-ben a reformátusok himnusza, a Te benned bíztunk eleitől fogva címet viselő zsoltár, szövegének szerzője Luther Márton. Bocskai István hajdúinak harci indulója volt ez – egyébként a katolikus császári seregek ellen. A katolikusok Boldogasszony anyánk éneke a XVIII. században keletkezett, amelyet sok évtizeden keresztül második nemzeti himnuszként énekeltek a felekezethez tartozók. Államalapító királyunk kultuszához kapcsolódik az Ah, hol vagy magyarok kezdetű Szent István-ének, amely Mária Terézia uralkodásának idején, 1771-ben – a Szent Jobb Magyarországra visszakerülésének idején – került be a köztudatba és vált kultikus énekké. A népéneket később Kodály Zoltán feldolgozása tette rendkívül népszerűvé. (Kitekintve a felekezeti életből, a császári országrészben természetesen a monarchikus himnuszt, a Gott erhaltét tekintette a Habsburg-udvar mérvadónak. – a szerk.) Az első, nem vallásos induló pedig a Rákóczi-induló volt, ez járt egyébként a legközelebb ahhoz, hogy össznépi himnusz váljon belőle, Bihari János cigányprímás országjáró „körútjának” köszönhetően.
Hogyan terjedtek ezek az énekek a nép körében?
Szájról szájra, illetve közösségről közösségre, így – akárcsak a népdaloknak – ezeknek is megvoltak a variációs lehetőségei. Az irodalomtörténetben egyébként Rimay János dolgozta fel elsőként az „Isten különös kegyelméből elkerülhető nemzethalál” témáját, amit aztán később Kölcsey Ferenc vitt tovább a Himnuszban.
Nem szánta össznemzeti imának versét, mégis azzá vált.
1844-ben Bartay András volt a Nemzeti Színház igazgatója, aki – ma úgy mondanánk, menedzserszemléletű – polihisztor emberként szerette volna az idegen ajkú (főleg német ajkú) főváros magyar nyelvű kultúráját erősíteni. Pályázatot írt ki Kölcsey versének megzenésítésére, a zsűri pedig egyöntetűen Erkel Ferenc zenéjét választotta ki a pályaművek közül (ezek felkutatását és bemutatását Somogyváry Ákos kezdeményezte – a szerk.) 1844 és 1848 között országosan ismertté vált az új himnusz, 1848. március 15-e estjén pedig már a forradalmi tömeg követelte a közös eléneklését – persze, Haynau később betiltatta, majd következtek az elhallgatás évei. 1850 után viszont ünnepi hangversenyeken ismét megszólalhatott.
A történelem során számos alkalommal a templomok adtak teret az efféle betiltott népénekeknek. A Himnuszt is szabadon énekelhették a templomokban?
Minden bizonnyal, és ez is hozzájárult a régiókon átívelő, majd az egész történelmi Magyarországon ismertté vált mű elterjedéséhez. Batta András zenetörténész jegyezte meg ezzel kapcsolatban a tanulmányában, hogy nem véletlenül írt harangszót Erkel a művébe. Ez nemcsak a világraszóló nándorfehérvári győzelemnek állít emléket, hanem a Mélyből kiáltok hozzád zsoltár hangulatát is felidézi. A harangszóval kapcsolatban egyébként fontos megjegyezni azt, hogy később kikerült a zeneműből.
Eredeti formájában az ógörög „hümnosz”, illetve a latin „hymnus” rítusköltészeti alkotás, a szertartásirodalom része, közeli rokona az imádságnak: Istent dicsőítő, vallásos imádságot jelöl, közösségi, kultikus ünnepekhez kapcsolódik. A zenei enciklopédia tanítása szerint „A nemzeti himnusz olyan dal, ének vagy induló, mely egy nép együvé tartozásának tudatát, nemzeti és államisági érzését hivatott reprezentatív formában kifejezésre juttatni.” (Forrás: www.felvidek.ma)
Hogyan énekelték a kezdetekben a magyarok nemzeti fohászunkat?
Erkel eredetileg Esz-dúrban írta a művet, de bő egy évszázada a felekezeti daloskönyvekben már B-dúrban jegyezték le.
Mai napig minden felekezeti énekeskönyvben egyébként benne van.
Így van. És pontosan az énekelhetőség miatt B-dúrban szerepel.
Vagyis mélyebbről indul.
Négy hanggal mélyebbről, mintha Esz-dúrban lenne. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy 1952-ben, Kodály Zoltán hetvenedik születésnapján Rákosi kultuszminisztere, Révay József odalépett a zeneszerzőhöz, és azt mondta: „Tudja-e, tanár úr, hogy tartozik nekünk valamivel?” Kodály erre így válaszolt: „Nekem maguknak ugyan milyen kötelezettségem van?! „Hát, írjon a tanár úr egy új himnuszt!” – vágta rá a miniszter. Akkor hangzott el Kodály kultikus mondata: „Minek? Jó a régi.” Akkor már Kodálynak olyan nemzetközi tekintélye volt, hogy nem mertek hozzányúlni, de hihetetlen bátorság volt a részéről, hogy másodpercek tört része alatt lefutott benne, hogy ha addig, körülbelül száztíz éve már jól bevált Erkel Himnusza, és annak ellenére, hogy mindenkiben van egyfajta hiúság, felülemelkedett azon, és visszautasította a kérést. Egyébként Illyés Gyulával közösen szemelték ki őket a szocialista kornak megfelelő himnusz megírására. Arra mindenesetre vigyázott a kommunista hatalom, hogy a felvételek kizárólag Esz-dúrban készüljenek, ha egyáltalán készültek. Nyilvánvalóan azért, hogy egy szocialista országban ne énekeljék sok százan, hogy Isten, áldd meg a magyart.
Azért, mert igazából csak operaénekesek tudják megfelelően énekelni Esz-dúrban a Himnuszt.
Igen, vagy legalábbis képzett hangúak. Erkel egyébként időskori Himnusz-letétjében kijavította a mű eredetileg a verbunkosritmushoz alkalmazkodó hibás prozódiáját.
Még én is emlékszem arra, hogy az ünnepségeken nem azt mondták, hogy énekeljük el a Himnuszt, hanem hogy hallgassuk meg a Himnuszt.
A rendszerváltás óta törekszünk arra a Kórusszövetséggel és énektanárokkal karöltve, hogy ezt lebontsuk. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mindenki tud énekelni, és mindenki hangja képezhető. De tegyük hozzá, hogy az a felvétel, amire a legtöbb ember emlékszik az ünnepségekről, nem Erkel hangszerelését adja vissza, 1938-ban Dohnányi Ernő ugyanis átírta Erkel zenéjét: a magyaros elemeket, illetve a harangszót is kivette belőle, és romantikus, nagyzenekari művé tette. Kevesen tudják, hogy az eredeti műben nincs benne az a bizonyos cintányérütés, ellenben az első és az utolsó négy ütemben a harangszó szerepel. A trianoni veszteség után persze, nem csodálkozunk a zseniális, Felvidékről származó Dohnányi újfajta megközelítésén.
Az Erkel Ferenc Társaság nagyon sokat tett azért, hogy az erkeli változatot újra megismerje a közélet.
Hozzáférhetővé tettünk minden eredeti partitúrát, és elkészítettük az olimpiai Himnuszt is, amely 2016-ban a Rio de Janeiró-i játékokon szólalt meg először. Úgy vélem, ma is, mint ahogy az elmúlt száznyolcvan évben, a Himnuszunk egy olyan konszenzusos ének, amit mindenki a magáénak érez, és függetlenül attól, hogy hívő vagy nem hívő, szívből tudja elénekelni azt, hogy Isten, áldd meg a magyart!
Somogyváry Ákos Erkel Ferenc szépunokája, karnagy, zenetanár a Caritas Collectio Kamarazenekar, a Ciszterci Szent Alberik és a Kőbányai Szent László Kórus művészeti vezetője, az Erkel Ferenc Társaság és a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége tanácsadó testületének elnöke. Szakmai tevékenységének első jelentős állomása 1994-ben a Himnusz születésének 150. évfordulójára szervezett ünnepi hangverseny volt a Zeneakadémián. Zenekari, kórus- és oratórikus hangversenyek alkalmával megszámlálhatatlan énekes és hangszeres szólistával, hozzávetőleg hetven magyar és külföldi kórussal, zenekarral dolgozott együtt.