A farizeusok azt kérték a Jeruzsálembe bevonuló Jézustól, hogy utasítsa rendre a tanítványait, mert örvendezve, fennhangon dicsérték Istent. Zavarta őket mindaz, amit láttak: a csodák, az ének, a kiáltás, az áldás, a dicsőítés. Jézus azt válaszolta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lk 19,40). Általában provokatív válaszként értjük ezeket a szavakat: úgysem lehet elhallgattatni Isten dicsőítését, mert az emberek helyett a kövek is kiáltanak! Ám ebben a mondatban a kozmikus Krisztus prófétai hangja is felcsendül, utalva arra, hogy a teremtett világ minden eleme hirdeti Isten dicsőségét, még a kövek is.
Mert az egész teremtett világ részt vesz Isten megváltó munkájában. A betlehemi csillag mutat rá arra a helyre, ahol Isten testté lesz, evilági lesz. Emberként jár városban, sivatagban, hegyen, síkságon, sőt még vízen is. A zsoltáros szavaival tapsoltak a folyók, ujjongtak a hegyek, mert eljött az Úr! (Zsolt 98,8). Élete végén a kövek is kiáltanak, mert amikor kilehelte lelkét, és a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, akkor „a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak” (Mt 27,51). Feltámadásakor újra szóltak a kövek, mert „nagy földrengés támadt” (Mt 28,2). Úgy tűnik, hogy a kövek egy összefüggő akusztikus emisszióval – a szilárd anyagokban történő sugárzással – tanúskodnak az emberiség legtragikusabb és legfelemelőbb eseményéről, Krisztus haláláról és feltámadásáról.
Ma viszont nemcsak az a kérdés, hogy vajon mit mondanak a kövek, ha az emberek elhallgatnak, hanem az is, hogy meghalljuk-e egyáltalán a kövek hangját, miközben annyi minden hangot elnyomunk magunkban és körülöttünk. Egyre inkább elterjedt az antropocén kifejezés a jelenlegi földtörténeti korszakunkra a holocén helyett. Ez azt jelzi, hogy az emberi tevékenység jelentős és globális hatású a Föld ökoszisztémájára. A szovjet tudósok már az 1960-as években használták az antropocén jelzőt az emberi erőnek e természetformáló hatása miatt.
Jézus tud arról, hogy a kövek is beszélnek, de mi vajon meghalljuk őket?
Vajon nem azért nevezte el Simont Péternek, azaz kősziklának, hogy az evangélium hirdetése harmóniában legyen a kövek hangjával is?
Mennyei Édesatyám! Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Kérlek, Uram, szórd szét azokat a köveket, amelyeket én építettem bálványként, amikhez igazodni akarok, ami a saját masszív istenképem! Kérlek, Uram, rakd össze azokat a köveket, amelyekből összekötő híd vagy boltív lesz kapcsolataimban, életemben! Hadd ismerjük fel kegyelmedet akár a kövek szétszórásában, akár azok összerakásában! Ámen.
A teremtés hetét az Ökomenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport és az Ökogyülekezeti Mozgalom idén is egy kiadvánnyal indította útjára, amelyből közlünk néhány írást a hét során. A teremtés hetét 2022-ben szeptember 25. és október 2. között ünnepeljük, témája: Szent ez a hely, ahol állsz. Halld meg a teremtmények hangját!
A kiadványt ide kattintva érhetik el.
A 2022-es teremtés hete imája
Mindenek Teremtője!
Szeretetközösségedből áradt ki Igéd, hogy megteremtse az élet szimfóniáját, amely a te dicséretedet zengi.
Szent bölcsességed által teremtetted a Földet, hogy az a teremtmények sokféleségét hozza létre, akik létezésükben téged dicsérnek. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Te hívtad meg az embereket, hogy műveljék és őrizzék kertedet. Te helyeztél minket a megfelelő kapcsolatba minden egyes teremtménnyel, hogy meghallgathassuk hangjukat, és megtanulhassuk, hogyan őrizzük meg az élet feltételeit. De mi önmagunkba fordulunk.
Befogjuk a fülünket teremtménytársaink tanácsai előtt. Nem hallgatjuk meg a szegények kiáltását és a legkiszolgáltatottabbak szükségleteit. Elnyomjuk azoknak a hangját, akik a Földről való gondoskodásra tanító hagyományokat őrzik. Becsukjuk a fülünket a te teremtő, békéltető és fenntartó Igéd előtt, amely a Szentíráson keresztül szólít minket.
Megrendülve siratjuk azoknak a társainknak, a fajoknak és élőhelyeiknek elvesztését, melyek soha többé nem fognak megszólalni. Gyászoljuk az emberi kultúrák elvesztését a kiszorított, tönkretett, elpusztított életekkel és életfeltételekkel együtt. A teremtés kiált, amikor az erdők fái ropognak, és az állatok menekülnek az igazságtalanság tüzétől, amelyet mi gyújtottunk meg azzal, hogy nem vagyunk hajlandóak meghallani a szólítást.
A teremtés ünnepének ebben az időszakában azért imádkozunk, hogy hívj minket Lelked megtartó tüzével, amint azt az égő csipkebokorból tetted. Lehelj ránk! Nyisd meg a fülünket, és mozdítsd meg a szívünket! Hozz ki bennünket magunkba fordulásunkból! Taníts minket arra, hogy szemléljük teremtésedet, és figyeljünk minden teremtmény hangjára, amely a te dicsőségedet hirdeti! Mert „a hit hallásból fakad”.
Adj nekünk új szívet, hogy meghalljuk a Föld színének megújítására ígéreted jó hírét! Világosíts meg minket kegyelmeddel, hogy Krisztus útját kövessük, amikor tanulunk könnyű léptekkel járni ezen a szent földön! Tölts el minket reménnyel, hogy az igazságtalanság tüzét kioltsa a te gyógyító szereteted fénye, amely fenntartja közös otthonunkat!
Jézus Krisztusnak nevében, aki azért jött, hogy evangéliumot hirdessen minden teremtménynek.
Ámen.