Küldetés a megújulásért

Mindez rendkívül lelkesítően hangzik, de hogyan valósulhat meg a gyakorlatban?
Az Úristen református egyházunkban minden olyan kincset elhelyezett, amelyre szükségünk van. Ezek a javak néha titkon, elásva rejtőznek, vagy szétszórva, magányosan, magukra hagyva. Az egyik alapvető feladat felismerni, felszínre hozni és összekötni egymással ezeket az értékeket, vagyis lényeges, hogy az egyházban élők ne a magukra maradottsággal szembesüljenek. Számomra a Magyarországi Református Egyház (MRE) Missziói Szolgálata országos munkája párhuzamba állítható a gyülekezetszervezés helyi sajátosságaival: országos egyházként is egyetlen nagy gyülekezetként kell magunkra tekintenünk. Egyenként csak töredékek vagyunk, amelyet a másik kiegészít. Mindezt nem a rendszerszervezés, szervezetfejlesztés szintjén kell pusztán magyarázni, hanem a Szentlélek által épített lelki ház értelmében is. Ha a munkánk valamelyik vonatkozását nem tudjuk visszavezetni ahhoz, hogy embertársainkat közelebb vigyük az élő Krisztushoz, akkor azzal le kell állnunk, hiszen energiát szív el a missziói szemléletű, hitvalló egyháztól. Enélkül nem vagyunk Krisztus egyháza, pusztán folyamatok zajlanak, mint egy vállalatnál, de a missziói parancs szerint nem ez az elhívásunk.

Ilyen horderejű munka csak jó csapatszellemben végezhető eredményesen. Mennyire volt könnyű meggyőzni a munkatársakat?
Rögtön az elején tisztáztuk, hogy mindaz a szakmai tevékenység, amelyet igyekszünk magas színvonalon végezni, csak következmény. Alap, hogy nekünk egymással élő lelki közösségben kell élnünk. Ennek érdekében kitűztük a célt, hogy a missziói szolgálat egymásra hangolódó krisztusi, testvéri kör, házi csoport, gyülekezet legyen. Utólag mondták el a munkatársaim, hogy kezdetben furcsállták, nem értették, vajon a sok praktikus napi feladat elvégzése mellett miként lehetünk elsősorban lelki közösség. Ma már azt vallják, ha nem így indulunk, semmit nem érne a munkánk. Minden héten együtt imádkozunk, Igét olvasunk, imaközösségben vagyunk. Elementáris lelki összefonódás köt össze bennünket. A minap egy felvidéki konferencián az egyik munkatársam úgy fogalmazott, hiába lennének kiszámíthatók a különböző munkafolyamataink, a kialakított lelki alapunk nélkül nem lenne meg közöttünk az a bizalom, amelyre építve esetenként komoly problémákat oldunk meg.

Sokszor hangsúlyozza a közösség erejét.
Nem véletlenül, hiszen a gyülekezetemben, Szóládon, ahol huszonöt éve lelkipásztorként szolgálok, a szabadult alkoholista, a roma, a közmunkás, az egyetemi tanár egyaránt megéli, hogy Krisztusban testvérek, a különbözőségeinket pedig azért kaptuk, hogy azokkal szolgáljuk Krisztust, egymást és a ránk bízottakat. Így lehet a társadalmi széttöredezettség ellenpontja a gyülekezet közössége, ahol az egyén megéli az egységet és személyes létének kiteljesedését a krisztusi közösségben. Ez az igazi társadalomszervező, normaképző erő korunkban! Hiszem, ha valakire az Úristen a mai magyar társadalomban megújító lehetőségeket bízott, akkor az az egyház, amely az ilyen lelki alapon szerveződő és működő gyülekezeteiben él. Szükség van tehát a közösségek megújulására, megerősödésére, ebben a lelkipásztorokra különösen nagy felelősség és teher nehezedik manapság. Lelkészeink jelentős része túlzottan leterhelt, tevékenységeiben izolált, a működőképessége határán mozog. Ezért számomra a missziói szolgálat egyik legfontosabb feladata az, hogy védőhálóként olyan lelki-szellemi, de a fizikai, intellektuális háttértámogatásukat is biztosító szervezetet hozzunk létre, amely segítő közegként veszi körül őket, hogy ne üresedjenek ki vagy törjenek össze ebben a szolgálatban. Sajnos a rengeteg negatív hatás, amelyet megélnek, szinte magától értetődő módon vezet kiégéshez, függőséghez, családi, életvezetésbeli krízisekhez, és nem egy esetben – sajnos, látjuk – akár öngyilkossághoz is, ha nincs ez a segítő-támogató háttér mellettük. Elsősorban tehát a lelkipásztorokra fókuszálva hozza létre egyházunk május elején a Gyökössy-intézetet, amelynek szervező-vezetője Mucsi Zsófia lelkipásztor, aki egyben a terület szakértője is.

A lelkészek életét az adminisztrációs útvesztők is megkeserítik. Tervezik-e a közeljövőben a helyzetük egyszerűsítését?
Hatalmas missziói küldetés az internetes református ügyintézési-ügyviteli platform létrehozása. Ravasz László egyszer feltette a kérdést, hogy mi kell a gyülekezet jó működéséhez. Szentlélek és kettős könyvelés, hangzott a frappáns válasz. Ez annyit jelent, hogy az egészséges keresztyén a lelki kérdések mellett praktikus, gyakorlati dolgokkal is foglalkozik. Érti a rábízott küldetést, de felméri, rendszerezi, szervezi és kutatja, hogyan tudja azt Lélekkel átitatva, a valósághoz ragaszkodva megvalósítani a körülöttünk levő világban. Ezért hozzuk létre ezt az internetes platformot, amely megkönnyíti, leegyszerűsíti és a legtöbb vonatkozásban egy felületre helyezi a gyülekezeti, egyházi ügyintézést. Ez a gyülekezeti adatszolgáltatás egységesítésében, az egyházfőhatósági igazolások igénylésében, az intézmények, egyházi szervezetek, szolgálatok elérésében és még számtalan más területen jelent – nem túlzás – korszakos szintlépést egyházunk rendszerszerű adminisztratív működésében. A platform a gyülekezetek, a lelkipásztorok számára lesz igazi nagy segítség, de a gyülekezeti tagok is rengeteg dologban tapasztalhatják majd meg, mennyire megkönnyíti a tájékozódást egyházi ügyekben számukra is. Ennek a felületnek a fejlesztését – sok más szakember bevonásával – Szücs Péter informatikus, a Zsinat kommunikációs osztályának munkatársa irányítja projektvezetőként.

A felnövekvő generációknak egyre kevesebb az ismeretük a reformátusságról. Hogyan tudjuk tisztázni, kik vagyunk?
Nem csak az új generációk küzdenek ezzel, hiszen református közéletünkben is zavar támad néha, mert nem ugyanazt értjük egy-egy fogalmon, és elbeszélünk egymás mellett. Ezért lényeges, hogy identitásunkat meghatározzuk önmagunk és a társadalom egésze számára. Ezt szolgálja az identitásbázis projektünk. Munkacsoportunk Mikola Borbála missziológus teológus vezetésével három különböző irányba indult el. Először is megkérdezik az egyház emblematikus szolgálóit – püspököket, teológiai tanárokat, lelkészeket, iskolaigazgatókat –, hogy melyek azok a kulcskifejezések, fogalmak, mondatok, amelyek a leginkább leírják hívő református életüket. Ugyanerről nem református közegben dolgozó, de reformátusságukat nyíltan vállaló művészek, sportolók, tudósok, politikusok és más közszereplők körében is felmérést készítenek, kérdőívek segítségével. Ezekre építve bocsátják a közeljövőben református népszavazásra az identitásbázis kulcsszavait, amelyekre a Magyarországi Református Egyház honlapján, a reformatus.hu-n lehet majd szavazni. Ezek alapján kristályosodik ki, mit tekintünk mi magunk a XXI. század elején reformátusságunk lényegének. Mindennek nemcsak egyházunk belső kommunikációjában van jelentősége, de lehetőséget nyújt arra is, hogy a tagok egyházunk egységes, összehangolt üzenetét közvetíthessék a társadalom minden tagjának.

Lelki érésünk, gyógyulásunk a gyülekezet közösségében megy végbe, ahol szolgálatokat is végzünk. Elmagányosodó világunkban egyre nagyobb szükség van a meghitt közösségekre.
Klaus Douglass Az új reformáció című könyvében szerepel egy tételmondat, amely szerint ma az európai keresztyén gyülekezetekben a legfontosabb feladat közönségből közösséggé válnunk. Ezért is adtuk a negyedik projektünknek, amelyet Szücs-Szabó Eszter vezet, a Családként működő gyülekezet munkacímet. Ez a modell abból az alaptételből indul ki, hogy ha Isten gyermekei vagyunk, akkor testvérek is, akik egymásra utaltak, és ezért kölcsönösen segítve élik az életüket. Eszter, aki maga is édesanya, és a mindennapjaiban is megéli ugyanezt, összegyűjti a már működő mintákat, tapasztalattal rendelkező szervezeteket, majd munkájának eredményét az MRE Missziói Szolgálata internetes felületein elérhetővé tesszük a gyülekezeteknek. Konkrét gyakorlati megoldásokra gondolok, például női csoport, férfikör, baba-mama klub indítására vagy a pótnagymamákra: azok a családok, ahol vagy nincs nagyszülő, vagy nem a közelben laknak, olyan nénikkel kerülhetnek kapcsolatba, akinek talán soha nem volt saját családjuk, de kiváló pótnagymama válik belőlük. Elsőrendű példa ez arra, mennyire közel tudunk kerülni azokhoz fizikailag, akikkel lelki kapcsolatban vagyunk. Mindehhez praktikus segítséget (képzést), illetve mikropályázati úton anyagi támogatást is nyújtunk.

Szerte a világban különböző gyülekezetépítési gyakorlatokkal találkozunk. Hazánkban melyek honosodtak meg?
Az MRE Missziói Szolgálata kulcsszerepet fog vállalni a gyülekezetépítésben és az egyházstratégia kialakításában. Ősszel ezzel a céllal indítunk útjára egy munkacsoportot. Magyarországon számos olyan gyülekezeti struktúra létezik (szórvány-, gondozó és missziói gyülekezet, valamint kis falu, középváros, nagyváros, újonnan plántált gyülekezet), amelyekre vonatkozóan nem létezik sajátságosan hazai gyülekezetépítési modell. Ezekre szeretnénk segédanyagokat kidolgozni, gyakorlati példákat mutatni. Szívügyünk továbbá a szaklelkészi szolgálatok segítése, amelyek rendszere mára rendkívül szerteágazóvá vált a kórházlelkésztől a börtönlelkészen át az iskolalelkészig. A társadalomban rendkívül sokrétű változás zajlott le, tehát mondhatni, újra kell fogalmaznunk, mit jelent gyülekezetvezetőnek lenni ma Magyarországon. Szintén ehhez a szakterülethez tartozik, hogy a speciális egyházi tevékenység mentén új közösségi formák alakulnak ki: a kékkeresztes csoportok, a börtönből szabadultak, a nagyvárosban élő hívők társasága, a Bárka- és az Erzsébet-táborok szervezése, működése kapcsán a munkatársi körből kialakuló már-már gyülekezeti formációk. Tehát megváltoznak a gyülekezet értelmezési keretei. Természetesen ez nem az eddigiek fölborítását jelenti, hanem az új alakulatok szemrevételezését és annak megvizsgálását, mit kezdhetünk velük egyházi szervezetünkben. A munkacsoport feladata továbbá felmérni, hol vannak a fehér foltjaink, ahol nincs elegendő helyi erő, megfelelő református jelenlét. Vannak-e olyan régiók, ahol nincs gyülekezeti lefedettségünk, vagy kevés az óvodánk, iskolánk. A jelentős társadalmi változások figyelembevételével ehhez is stratégiát kell alkotni.

Az egyház munkájának ösztönző elve és alapja Jézus azon szavaiból táplálkozik, amelyeket a nagy misszióparancsként szoktunk emlegetni. Gondolkodik-e a külmisszió támogatásában a szolgálat?
A külmisszió nemcsak azokat jelenti, akik bennszülöttek között evangelizálnak – persze ez is hozzátartozik, de két másik területre is kiterjed. Ilyen jellegű munkában szolgáló misszionáriusokat már most is támogatunk, gyakorta nagy nemzetközi szervezetekkel összefogásban. Másrészt hozzánk is érkeznek keresztyén hátterű emberek a világ különböző tájairól, velük régóta foglalkozik egy munkatársunk. A jövőben azonban támogatni akarjuk azokat a testvéreinket is, akik más országokban sokszor az életüket kockáztatva tesznek vallást Krisztusról. Kérdés továbbá, hogy mit kezdjünk a hazánkba érkező muszlim vallásúakkal. Az Európába érkező menekültek első generációjának megbillen az identitása, mert elvesztik azokat a hagyományos strukturális kereteket, amelyekhez hazájukban hozzászoktak. A keresztyéneknek ebben a szakaszban nyílik lehetőségük elmondani az evangéliumot, megmutatva, hogy létezik vallásos biztonság azon kívül is, amit maguk mögött hagytak. A második-harmadik generációban már visszalendül az inga, megerősödik a hagyományos muszlim identitás, és fennáll veszély, hogy szélsőségessé, vallási fanatikussá válnak. Nem kisebb feladat ennél ma már a Nyugat evangelizálása sem. Terveink szerint az ott élő, hitvalló, biblikusan konzervatív lelkipásztoroknak hazánk biztosítaná a szombatfélévet-negyedévet, hogy az egészen hajmeresztő, már keresztyénnek sem nevezhető közegből kilépve nálunk, biztonságban, biblikus lelkiségben pihenhessenek meg, hiszen a genderelmélet és egyéb, ma hódító eszmék miatt az ottani protestáns testvéregyházaink egyre inkább talajvesztetté válnak, szétzilálódnak.

Mi az, ami önt igazán inspirálja az MRE Missziói Szolgálata vezetőjeként ebben a szolgálatban?
Meggyőződésem, hogy egyházunk korszakhatárra érkezett. Az úgynevezett népegyházi korszak lezárul, sok esetben erről már akár múlt időben is beszélhetünk. Ugyanakkor a történelem Ura új és reményteli egyháztörténelmi korszakot nyit meg előttünk, amely a hitvalló közösségek, hitvalló egyház korszaka.