A keresztyénség a mai Afganisztán területét valamikor a Krisztus születése utáni első két évszázadban érte el. A történelem sorozatos csapásai ellenére sokáig túlélő, néha pedig kimondottan virágzó keresztyén közösségeket találtak ezen a területen az utazók. Azonban az iszlám elterjedése és a XIV. században Timur Lenk uralma véget vetett ennek a korszaknak. Afganisztán területén később is majdnem mindig éltek keresztyének, de már jóval kisebb számban, és általában rejtőzködve.
A XXI. század elején egyetlen hivatalos, engedéllyel rendelkező templom állt az ország területén. Pontosabban jogilag nem a területén, hiszen az olasz nagykövetségen található a kápolna, amelynek építését és fenntartását azért engedték a hatóságok, mert Olaszország volt az első állam, amely elismerte a függetlenségét 1919-ben kikiáltó Afganisztánt. Hálájuk jeléül az afgánok megkérdezték az olasz kormányt, mit kérnek cserébe, és ők engedélyt kértek ennek a kis kápolnának a megépítésére.
Afganisztánban a jogban ennél több sosem jutott a keresztyéneknek, de az egymást követő rezsimek különböző szigorúsággal értelmezték és érvényesítették a törvényeket. Amikor 2021. augusztus 30-án az Egyesült Államok utolsó csapatszállító gépe is elhagyta a kabuli repteret, véget vetve a húszéves katonai beavatkozásnak, a tálibok uralma visszatért az országban.
Kápolna a kabuli olasz nagykövetségen
Akkor a tálibok a külföld jóindulatát és bizalmát azzal kívánták elnyerni, hogy megígérték: a vallási kisebbségeket nem érik atrocitások, és a nők jogait is tiszteletben tartják. Kezdetben valóban igyekezett ezeknek az ígéreteknek megfelelni az afgán vezetés, és a sajtóban megjelent fotók, videók sem bebörtönzött, elhurcolt emberekről szóltak, hanem arról, hogyan ismerkednek a hegyek zord körülményei között felnőtt tálib harcosok például a vidámpark játékaival. Aztán, ahogy a tálibok hatalma megszilárdult, visszatértek a korábbi szokásaikhoz.
A megígért szabadság helyett a tálibok a saría (az iszlám jogrendszer) egy igazán szélsőséges változatát léptették hatályba, és az iszlám világ többi részénél is sokkal keményebb kézzel csaptak le mindenre, ami nem illett bele a helyes muszlim életről alkotott elképzeléseikbe. Betiltották a „nyugati” hajviseleteket, a nem eléggé iszlám zenéket, és szigorú öltözködési szabályokat léptettek életbe. Korlátozni kezdték a nők munkavállalási, utazási és továbbtanulási lehetőségeit is: az ENSZ gyermekvédelmi szervezete, az UNICEF szerint a tálibok nyolcszázötvenezer afgán lányt akadályoztak meg abban, hogy középiskolába járjon. Sok nő titokban jár iskolába, kockáztatva a tálibok haragját.
A SAT-7 online televízió Church4Afghanistan című műsora
Nem kímélték a keresztyéneket sem, és még a többi vallási kisebbségnél is szigorúbban büntetik őket. Ebben az is szerepet játszik, hogy a legtöbbjük az iszlámról tért át a keresztyénségre, ami a tálibok szerint halálos bűnnek számít. A keresztyén vallást nem is lehet nyíltan gyakorolni, és az evangelizáció is tiltott. A keresztyének házaikban tudnak titokban összegyűlni, ha közösen szeretnének imádkozni vagy istentiszteletet tartani. Vagy online próbálják követni a néhány médiaszolgáltatót, amelyek az üldözött keresztyéneknek istentisztelet-közvetítéseket és más műsorokat próbálnak biztosítani, de ezeket az afgánoknak csak kis része tudja elérni. Ilyen adó például a SAT-7, amelyik világszerte indított már ilyen adásokat.
Persze ha a tálibok tudomására jut egy-egy ilyen alkalom, vagy hogy valaki külföldről sugárzott istentiszteletet néz, könnyen börtönbe kerülhet, megverhetik vagy az életével is fizethet. Sokszor családtagok, szomszédok jelentik fel a keresztyéneket, ki félelemből, ki haszonlesésből, ki meggyőződésből. Vannak, akik nem is jelentik a hatóságoknak, ha egy családtagjukról megtudják, hogy keresztyén, hanem a „család tisztességének megóvása” érdekében saját kezükbe veszik a dolgot. A keresztyének mártírhalálának híre ráadásul sokszor csak később vagy egyáltalán nem jut el a nyilvánossághoz.
A tálibok el sem ismerik a keresztyén közösségek létezését Afganisztánban, tavaly májusban Inamullah Samangani tálib szóvivő a Voice of Americának kijelentette, hogy az országban nincsenek keresztyének, csak hinduk és szikhek, és ők teljesen szabadon gyakorolhatják a vallásukat. Persze ez utóbbi kijelentés sem igaz, a hinduk és a szikhek is ugyanúgy üldöztetést szenvednek el, de őket a legtöbbször nem tekintik az iszlám elhagyóinak, és így nem kell a halállal szembenézniük. Ennek ellenére az amerikai csapatok kivonulása óta körülbelül negyedmillió hindu és szikh hagyta el Afganisztánt. A muszlimok sincsenek mind biztonságban, üldözik az iszlám síita ágának követőit is, főleg a hazara népcsoport tagjait.
A legnagyobb üldöztetést a vallási kisebbségek közül ugyanakkor egyértelműen a keresztyének szenvedik el, akiknek a valós számát csak becsülni lehet. Az Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottsága szerint tavaly januárban tíz- és tizenkétezer között volt a keresztyének száma Afganisztánban.
Az üldözött keresztyéneket segítő szervezet szervezet, az Open Doors listáján (World Watch List), amelyen minden évben a keresztyének számára legveszélyesebb országokat gyűjtik össze, Afganisztán 2021-ben a második, a tálibok hatalomra jutása után, 2022-ben az első, idén pedig a kilencedik helyre került. Ugyanakkor fontos hozzátenni, a kilencedik hely részben annak is köszönhető, hogy mostanra már sok keresztyén elhagyta az országot. Mint Tarik és családja, akik a brit Release International szervezet segítségével távozott Afganisztánból: Tarik és Aisha az éjszaka közepén, egyéves kisbabájukkal a kezükben menekültek el otthonukból a hatósági razzia elől.
Talán az afgán közösségek tagjai is kevésbé aktívan keresik a keresztyéneket maguk között: azok, akik le akartak számolni szomszédaikkal, az első nagy hullámokban valószínűleg már megtették. A tálibok is a hatalmuk végleges megszilárdítására koncentráltak az elmúlt időszakban. De ne legyenek illúzióink: bármikor visszatérhetnek azok a napok, amikor a keresztyéneket nemcsak elnyomják, hanem a hatóságok figyelme ismét rájuk irányul, és aktívan keresni fogják őket. Amikor ajtóról ajtóra kopogtatják végig a házakat keresztyén jelképek vagy a Biblia után kutatva, mint tették azt a tálib hatalomátvétel után. Amikor szabályos hajtóvadászatokat tartanak majd. Segíteni kell tehát az ottani keresztyén testvéreket, az Open Doors ezért azt kéri, hogy az alábbi imát mondjuk el az üldözöttekért.
IMA AFGANISZTÁNÉRT
Mennyei Atyánk, nem tudjuk elképzelni, milyen lehet keresztyénnek lenni Afganisztánban, de te tudod, mit élnek át. Kérjük, hogy minden afgán testvérünk – akár az országban, akár azon kívül – ismerje meg megtartó és erősítő jelenléted mélységét. Védd meg őket a veszélyektől, biztosíts lehetőséget a hívők számára, hogy titokban összejöjjenek, és minden testi, érzelmi és lelki szükségletüket kielégítsék. Lágyítsd meg a tálibok szívét a nők és a vallási kisebbségek iránt; lássák, milyen értéket hoznak az afgán életbe. Bátran imádkozunk azért, hogy a tálib vezetőknek olyan találkozásaik legyenek veled, amelyek nemcsak az ő életüket, hanem minden ember életét megváltoztatják Afganisztánban. Jöjjön el a te országod Afganisztánban. Ámen.
Magyarul is olvasható az üldözött keresztyéneket segítő közösség, az Open Doors weboldala
Elindult az Open Doors nemzetközi szervezet magyar honlapja. Az üldözött keresztyéneket segítő közösséget a szeptemberben elhunyt Brother Andrew (András testvér) indította el, amely azóta a világ számos országában tevékenykedő szervezetté nőtte ki magát. Literáty Zoltán érdligeti lelkipásztor mesélt arról nekünk, miért indult el az Open Doors magyar oldala, és milyen közösség áll mögötte.