Földrengések a Biblia tükrében

Az Ószövetségben a földrengés Isten jelenlétének és kijelentésének egyik ismertetőjegye. Számtalanszor olvassuk, hogy Isten szavára megrendül a Föld, mégis túlzás lenne azt állítani, hogy az Úr az, aki a földrengéseket okozza. Hittel elfogadva viszont tudjuk, hogy minden az ő tudtával és engedélyével valósul meg. Ámósz próféta szól egy emlékezetes földrengésről, amely Uzzijjá királysága idején (Kr. e. 786–744) történt (Ám 1,1). Azonban a földrengés lehet Isten megmenekülést szolgáló eszköze is népe életében (Ézs 29,6). Az Újszövetségben földrengésről és egy utórengésről is Jézus halálával és feltámadásával kapcsolatban esik szó. Mindkettőben az isteni erő volt jelen. Jézus halálakor a föld megrendült, a templom vastag kárpitja felülről lefelé kettészakadt, és a sziklák meghasadtak. A természeti jelenséget látva a kereszt körül álló katonák maguk tettek bizonyságot arról, hogy „valóban Isten fia volt ez” (Mt 27,54). Feltámadásakor pedig a föld megrendülése után az angyal hengerítette el a hatalmas követ a sír elől, majd leült rá (Mt 28,2). A félelem és rettegés itt is inkább közelebb vitte az Úrhoz a földrengések szemtanúit.

Az utolsó napokban háborúk és földrengések, járványok és éhínségek lesznek, erről Jézus is szól (Mt 24,7; Mk 13,8; Lk 21,11). Inti is az övéit, hogy meg ne rémüljenek a jelek láttán. Ezeknek mind meg kell történniük, de ez még nem a vég. Ez a kezdete az utolsó időknek, amelyek végeztével visszajön Jézus az övéiért. Egy valószínűsíthető földrengés híradását kapjuk a Lk 13,4–5-ben, ahol Siloámban egy torony dőlt rá tizennyolc emberre, halálukat okozva. Jézus itt is kiemeli, hogy semmivel sem voltak bűnösebbek azok, akik ezt elszenvedték, mint a jelen hallgatóság, tehát a megtérésre ugyanúgy életmentő szüksége van mindenkinek. Lukács írásában azt látjuk, amikor Pál és Szilász szabadulását a filippibeli börtönből egy nagy földrengéssel hozza összefüggésbe (ApCsel 16,26). Azt is olvassuk, hogy bár börtönben voltak, mégis hálával énekeltek az Úrnak. Az a lelkierő, amely a nehéz helyzetben is az Úr jelenlétébe visz, követendő. Mekkora lehetett az a rengés, ha a börtön alapjai is megmozdultak, a bilincsek pedig lehullottak róluk? A félelem és a rettegés ebben az esetben nem Pálékat rendítette meg, hanem a börtönőrt. Az ő egész háza népe megtéréséhez vezetett, a háttérben csendben imádkozó gyülekezet pedig megerősödve vitte tovább az evangélium hírét.

A jelenések könyvében szereplő látomások földrengéseit mennyei zúgások és villámlások kísérik, jelezvén, hogy az isteni ítélet megkezdődött (Jel 6,12; 8,5; 11,13.19; 16,18). A kozmikus megrázkódtatások sem feltétlenül azonosak a fizikai földrengéssel, annál tágabb értelemben használja a szót az író. Ígérete szerint Krisztus visszajöveteléig folyamatosak lesznek majd a természeti csapások, s akkor elérkezik az addigi legnagyobb: földet, eget megrengető jelenség és lelki megrendülés, amely mindenkit hasonló módon érint. Erről a napról nem a műszerek, hanem a Biblia ad figyelmeztető híradást: „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! (…) Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” (Zsid 12,25–26) Ez a híradás ma is szól minden embernek, aki szeretne felkészülni, hogy a lelki megrendüléskor, de leginkább már most az Úr közelébe, Jézus Krisztus túlélést nyújtó szerető karjaiba hívogasson. Jézus mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (Jn 10,28)

Bár sok példa van, mégsem beszél túl gyakran konkrét esetről a Biblia, pedig a térség a mostani törökországi földrengéshez hasonlóan az eurázsiai és az afrikai kőzetlemezek törésvonalának a közelében helyezkedik el. Mindnyájan ismerjük az életben a bizonytalanság érzését, amikor kihúzzák lábunk alól a talajt. Egy-egy tragédia, szerettünk elvesztése, munkahelyünk megszűnése, tűzeset vagy súlyos betegség miatt akár szó szerint is a földre kerülhetünk. Innen felállni az Úrba kapaszkodva lehetséges. Hittel és bizalommal kiáltva az Istenhez, mert ő jó, és kegyelmet akar adni. Látja szívünk rezdülését, látja könnyeink és nehézségünk, arra vár, hogy adjuk fel az erőlködést, a magunk útjait és megoldásait, és keressük az ő akaratát, bízzunk benne, az egyedül élő Istenben. „Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,31–34)

Napokon belül jelentős nemzetközi összefogás formálódott a Törökországot és Szíriát megrázó földrengés okozta károk enyhítése érdekében. Több mint hetven ország küldött mentőcsapatokat, hogy segítsék a károsultakat. Tízezrek élete és jövője került veszélybe a katasztrófahelyzetben, bármilyen segítség kincset ér. A sürgető cselekvés mellett a lelki segítségnyújtás is óriási jelentőségű. Nemcsak a természeti csapás által érintett lakosság érzelmi terheinek a csökkentésében játszanak szerepet a segítők, hanem a védekezésben résztvevő szakemberek lelki terheinek a könnyítése is fontos a feladatok elvégzését követően. Portálunknak Krasznai Andrea, a repülőtéri lelkészség misszióvezetője elmondta: volt olyan alkalom, hogy egy mentőcsapat orvosnőjének az induláskor kapott igés kártya jelentette a lelki kapaszkodót a nehéz helyzeteben.

A bajba jutottak és a segítő szakemberek számára a fizikai megterhelés mellett tehát a lelki próbatétel is kihívást jelent. Nem véletlen, hogy az imádságra buzdító felhívásokban az áldozatok és túlélők mellett értük is szól a fohász. Minden imádságban eltöltött perc vagy odaszánás elpocsékolt időnek és tettnek tűnhet, ha az ember magát és a világot pusztán önmagában szemléli. Ha viszont az imádságban is velünk van az Isten, számolhatunk a kegyelmével. A keresztyén ember jól tudja, hogy nem állhat követelésekkel és ultimátumokkal Istene elé. Alázattal közelít, szomorúságát az elé a Krisztus elé tárja, aki maga is megízlelte a szenvedés mélységeit. Imádságunk szerény áldozat Isten előtt.

A mennyek országának kapuit az imádság, a belső ember csendes kopogtatása nyitja meg. Ez nem tétlenség, hanem aktív jelenlét a világban, a világért. Gyakran hallhatunk, olvashatunk beszámolókat a túlélőktől, mentésben résztvevőktől, akik hálával adnak köszönetet az értük szóló imákért és támogatásért, amelyet olykor több ezer kilométer távolságból kapnak, miközben a fizikai kimerültség határán vagy azt meghaladóan végzik szolgálatukat. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) megalakulása óta nagy hangsúlyt fektet a katasztrófa-, illetve vészhelyzetek kezelésére. A katasztrófa-lelkigondozó csoport célja, hogy egy vészhelyzet során a segítségre szorulóknak lelki támogatást tudjon nyújtani. A csoport tagjai olyan önkéntes szakemberekből állnak, akik alapvégzettségük mellett speciális lelkigondozói végzettséggel is rendelkeznek, katasztrófahelyzetben pedig az első negyvennyolc-hetvenkét órában képesek segítséget nyújtani.

A Törökországból és Szíriából érkező történetek és képek a nagy erejű földrengésről szívszorítók. A földmozgásokat követően épületek ezrei dőltek össze, városok váltak rommá. A halálos áldozatok rendkívül magas száma lelki megrendülést jelent a térség lakosságának és az egész világnak, sok ezren veszítették el szeretteiket és mindenüket. Nem csupán a törmelékek elhordása jelent fontos feladatot, de az infrastruktúra helyreállítása, az üzemanyag- és az élelmiszer-, a villany- és a gázellátás visszaállítása is, párhuzamosan az egészségügyi és szociális segítségnyújtással. A térségben sok mentőcsapat fut versenyt az idővel, hogy minél több életet megmentsen. Ahogy korábban hírt adtunk róla, az MRSZ kutyás mentőcsapata is elkezdte a keresést, és adományszállítmány is érkezett a katasztrófa sújtotta területre.

Törökországban és Szíriában viszonylag kevés a protestáns hívő, az egyházaknak és a gyülekezeteknek most még inkább jelen kell lenniük a bajban. A szír ortodox pátriárka, II. Efrém Ignác is hangsúlyozta, hogy „keresztény egyházként mindenkin segítünk, ami láthatóvá tett bennünket, és tiszteletet követelt nekünk még a muszlimok körében is”, csakúgy, mint az 1999-es és 2011-es nagy földrengések után.

Néhány konkrét imatéma a földrengés érintettjeiért:

1. Imádkozzunk, hogy Isten a helyben maradt keresztyéneket töltse el békével!
2. Imádkozzunk, hogy a keresztyének könyörülettel nyújtsák ki kezüket a szenvedők felé!
3. Imádkozzunk, hogy a helyi polgári és egyházi vezetők elegendő bölcsességgel rendelkezzenek a gyors döntésekhez!
4. Imádkozzunk, hogy a helyi gyülekezetek alázattal és egységben dolgozzanak!
5. Imádkozzunk, hogy az evangéliumra nyitottak legyenek a túlélők!
6. Imádkozzunk, hogy Isten irgalmasan akadályozza meg a további pusztulást és halált, hogy kegyelmesen fordítsa jóra a tragédiát az érintettek életében, és hogy indulhasson lelki ébredés a katasztrófa sújtotta területeken!

Az adománygyűjtéshez bárki csatlakozhat az adomany.jobbadni.hu oldalon bankkártyás befizetéssel, átutalással a Magyar Református Szeretetszolgálat CIB Banknál vezetett 10702019-85008898-51100005 számú számláján keresztül (közlemény: „Adomány – Földrengés”), valamint a 1358-as adományvonal tárcsázásával, ami hívásonként 500 forint támogatást jelent az MRSZ Kutató- és Mentőcsoportjának).