A vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos alapelvekről és kihívásokról tanácskoztak református egyházvezetők és teológusok Németországban. Szó esett vallási üldözésről, iszlám- és keresztyénellenességről egyaránt.
A Református Egyházak Világközössége (REV) és az Egyházak Világtanácsa (EVT) hívására huszonkét egyházi vezető és teológus gyűlt össze szerte a világból a németországi Hattersheim városában február 25. és 27. között, hogy a vallásszabadság kérdését a világszerte erősödő etnonacionalizmus, idegengyűlölet, vallásközi intolerancia, patriarchális hegemónia és rasszizmus fényében vitassák meg.
„A vallást identitásjelölő tényezőként és az erőszak igazolásaként használó, erősödő etnonacionalizmussal szemben megkerülhetetlen felelősségünk, hogy hívő közösségként kiálljunk a vallásszabadság mellett és összefogjunk egy olyan világért, amelyben minden hívő ember szabadon gyakorolhatja, kifejezheti és hirdetheti saját hitét” – vonta le a háromnapos tanácskozás tanulságát Philip Vinos Peacock, a REV társadalmi igazságosságért és tanúságtételért felelős indiai vezetője.
„Korunk egyik legfájdalmasabb sebe és erkölcsileg ellentmondásosabb jelensége, hogy azok a populista nacionalista rendszerek is megsértik a vallás- és véleményszabadságot, különösen a legelesettebbek ehhez fűződő jogát, amelyek a vallásszabadág védelmének erkölcsi alapelvét és kötelességét alattomos módon saját hamis politikai céljaik szolgálatába állítják” – fogalmazott Peniel Rajkumar, az Egyházak Világtanácsa vallásközi párbeszédért és –együttműködésért felelős programkoordinátora.
A REV vonatkozó alapvetését és célkitűzéseit kidolgozni hivatott konzultáció során különböző formában hangzottak el hozzászólások Amerikából, Európából, Afrikából és Ázsiából. Előadást tartott Heiner Bielefeldt németországi emberi jogi professzor, az ENSZ korábbi különleges jelentéstevője, Lesmore Ezekiel, az Afrikai Egyházak Konferenciájának igazgatója és Heidi Hadsel szociáletika professzor, a Hartford Seminary korábbi elnöke. Bibliatanulmánnyal szolgált Mitri Raheb palesztin teológus, a Dar al-Kalima Egyetem elnöke, Septemmy Lankawa, a Jakartai Teológiai Szeminárium missziológia professzora és Dianna Wright, a PC USA ökumenikus referense. A világrégiókból Peggy Kabonde (Zambia), Joas Adiprasetya (Indonázia), Farhana Nazir és Junaid Ahmed (Pakisztán), Eve Parker (Anglia), Ódor Balázs, HyeRan Kim-Cragg (Kanada), Anna Case Winters (USA), Alan Boesak (Dél-Afrika) és Abraham Mathew (India) szolgáltak reflexióval.
Mitri Raheb a REV lipcsei nagygyűlésén
Mitri Raheb bibliatanulmányában a nyugati-keresztyén mítoszok hamisságára emlékeztetett. A vallásszabadság gondolata és nyelvezete nem feltétlenül bibliai gyökerű és nem keresztyén „találmány”, figyelmeztetett. Sem az Ó-, sem az Újszövetség nem beszél a vallásszabadság jogáról a ma ismert formában, és a vallási kirekesztés éppúgy „kiolvasható” belőle, mint a vallási türelem. Az sem áll meg, hogy a zsidó-keresztyén hagyományból született volna a gondolat. Összességében inkább tükrözi az igazságot, hogy az iszlám évszázodokon keresztül toleránsabb vallási közösség volt, mint a felekezeti küzdelmekben őrlődő keresztyénség. A vallásszabadság „nyugati” vívmánynak sem tekinthető. „Elég Európa történetét más régiókkal összevetni, hogy világos legyen, a tolerancia minden, csak nem nyugati és európai találmány” – fogalmazott a teológus, aki arra a veszélyre is figyelmeztetett, hogy a vallásszabadság ügyét napjainkban – többségében iszlámellenes – konzervatív keresztyén körök eszközül használják saját politikai és vallási céljaik megvalósítására.
„Felismertük, hogy a jelenlegi globális klíma szükségessé teszi a vallások közötti együttműködést és olyan vallásokon átívelő szövetségek kialakítását, amelyek elkötelezettek az igazság és szabadság elvein alapuló világrend mellett”, ahogy azt is, „hogy a vallásszabadság az igazságosság kérdésétől elválaszthatatlan egységet alkosson” – fogalmaz a konzultáció zárónyilatkozata.
„Muszlim közszereplőként és értelmiségiként elkötelezetten támogatom a békét és társadalmi igazságot szolgáló vallásközi párbeszédet. Nem találtam még egy olyan fórumot, ami a közös erőfeszítéseket és a vallásközi munkát a mostani tanácskozásnál kedvezőbben fogadta volna” – mondta az egyetlen muszlim résztvevő, Junaid Ahmad, az iszlamabadi nemzeti védelmi egyetem vallás és világpolitika professzora. „Keresztyén teológusokkal, aktivistákkal és vezetőkkel együttműködni rendkívüli élmény pontosan azért, mert számos lehetőség rejlik benne az ideológiák, vallási és szekuláris fundamentalista irányzatok – autoriter rendszerek, idegengyűlölet, rasszizmus, és iszlámellenesség – által egyre inkább sújtott világunkban” – nyilatkozta a fiatal pakisztáni jogász.
Philip Peacock, a REV társadalmi igazságosságért és tanúságtételért felelős igazgatója
Heiner Bielefeldt, az emberi jogok katolikus professzora, az ENSZ korábbi vallásügyi speciális jelentéstevője megerősítette azt az aktuális fejleményt, hogy a vallásszabadság ideológiájával populista, konzervatív politikai csoportosulások, pártok és kormányok visszaélnek Európában és Amerikában éppúgy, mint szerte a világban, például Indiában. A többségi vallás hegemóniájának támogatására használják eszközül, legalizálva ezzel a vallási kirekesztést; a keresztyénüldözést éppúgy, mint az iszlámüldözést. Pakisztánban példának okáért ugyanezzel az ideológiával támasztják alá a blaszfémia törvényt, a „vallások megcsúfolása” elleni harc jegyében, amivel a keresztyén és hindu közösséget éppúgy sújtja a rezsim, mint a muszlim „szektákat”. „Ezt az emberi jogok lényegének félreértése és a szabadságjogok szelektív használata alapozza meg. Amíg az én ügyemet támogatja, addig hasznos, amint az ellenségemnek kedvez, vitatom. Ez ellentmond az emberi jogok lényegének” – fogalmazott a professzor, aki egyben arra is emlékeztetett, hogy a nemzetközi jog és intézményrendszer gyengeségének és ellentmondásainak jogos kritikája mellett azok alapvető megkérdőjelezése komoly veszéllyel fenyeget.
A tanácskozás résztvevői feketébe öltöztek a nemi erőszak elleni "fekete csütörtök" kampány részeként
Kálvin János teológiai alapvetésére hivatkozva a nyilatkozat úgy fogalmaz, hogy „minden ember elidegeníthetetlen, Isten adta méltóságából következik, hogy jogaink Istenben gyökereznek”, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy „nem beszélhetünk vallásszabadságról anélkül, hogy egyszerre ne szólnánk a minden embert megillető igazságosságról és méltóságról”.
Az állásfoglalás határozottan elítéli a vallási diszkrimináció, elnyomás és üldözés minden formáját. „Fel kell vállalnunk a bátor kockázatvállalás és a radikális, kölcsönös vendégszeretet teológiáját. Ebben mintaként tekinthetünk a vallási erőszak közepette is megvalósuló vallásközi együttműködés és kölcsönös támogatás példáira. Felismertük, hogy csak a bátor képzeletből születő vallásközi közösségek szállhatnak szembe sikeresen az intoleráns vallásosságban gyökerező nacionalista képzetekkel, amelyek tagadják az elesettek méltóságát és vallási szabadságát. Ezért az ellenállás, helyreállítás és megbékélés gyakorlatban is megélt teológiájának követésére szólítunk fel” – fogalmaz a dokumentum záró fejezete.
A konzultációt a REV 2017. évi lipcsei nagygyűlésén olyan többségi muszlim vagy hindu társadalmakban élő egyházak kezdeményezték, amelyek egyrészt nap mint nap szembesülnek a vallási kirekesztéssel, fenyegetettséggel és üldözéssel, másrészt az évszázadok során pozitív tapasztalatra is szert tettek a vallások közötti békés együttélés és együttműködés konkrét lehetőségeiről. Az afrikai kontinens, azon belül is Zambia és Dél-Afrika, illetve Palesztina, Indonézia, Pakisztán és India református egyházvezetői és teológusai zárónyilatkozatukban szó szerint is idézik a Magyarországi Református Egyház és két libanoni-szíriai református egyház között 2019 márciusában létrejött testvéregyházi megállapodást:
„Krisztus követeiként, a béke és megbékélés szószólóiként határozottan szembe szállunk és elítéljük a vallási diszkrimináció, elnyomás és üldöztetés minden formáját.”
A vallási diszkrimináció és üldözés témáját napirendre tűző lipcsei nagygyűlés résztvevői
„A tanácskozás jelentősége és időszerűsége abban a közös látomásban rejlik, amely szembeszáll a (vallásszabadság) ügyével való perverz visszaéléssel és felfedi a hiteles és hűséges odaszánás útját, ami egyszerre kritikus az uralkodó (vallási) nézetekkel szemben, elkötelezett az elesettek és kiszolgáltatottak mellett, és megközelítésében együttérző (azaz ’bajtársias’ és ’szenvedélyes’)” – fogalmazott az Egyházak Világtanácsát képviselő Rajkumar.
„Felismerjük azt a szenvedést, amivel (református) világközösségünk tagjai szembesülnek, egyben elismerjük saját bűnrészességünket is. Krisztus követeiként, a béke és megbékélés szószólóiként határozottan szembe szállunk és elítéljük a vallási diszkrimináció, elnyomás és üldöztetés minden formáját. Ebben a helyzetben a kirekesztettek, a hit képzelőerejéből élő közösségek nézőpontját részesítjük előnyben, akiknek a történetét az ellenállás tetteiből és művészetéből ismerjük. Hallottuk ezeket a történeteket és a vallások közötti közösség együttműködésének és kölcsönös szolidaritásának e kiemelkedő példái vezérelnek minket a minden embert megillető igazságosságért és szabadságért vívott küzdelmünkben. Ezek a közösségek a birodalmi logika dogmáival való szembenállást testesítik meg, sebezhetőségük ellenére, sőt, éppen sebezhetőségük által. Ezekből a történetekből merítettünk reményt! Fel kell vállalnunk a bátor kockázatvállalás és a radikális, kölcsönös vendégszeretet teológiáját. Ebben a vallási erőszak közepette is megvalósuló vallások közötti együttműködésre és kölcsönös támogatásra példaként tekinthetünk. Felismertük, hogy csak a bátor képzeletből születő vallásközi közösségek szállhatnak szembe sikeresen az intoleráns vallásosságban gyökerező nacionalista képzetekkel, amelyek tagadják az elesettek méltóságát és vallási szabadságát. Ezért az ellenállás, helyreállítás és megbékélés gyakorlatban is megélt teológiájának követésére szólítunk fel.” Részlet a nyilatkozatból.
„Vallásszabadság: meghallani a szenvedők jajkiáltását” – a konzultáció zárónyilatkozata a REV honlapján érhető el.