Leuenberg öröksége: együtt megérteni Isten mai üzenetét

Fél évszázad közös, ökumenikus útkeresésének eredményeit ünneplik március 9–11. között a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. 1973 márciusában írták alá az európai protestáns egyházak képviselői a Leuenbergi Konkordiát, amely lehetővé tette az úgynevezett szószéki és úrasztali közösséget, valamint megalapította a Protestáns Egyházak Európai Közösségét (GEKE).

Az elmúlt öt évtizedben egyértelművé vált, hogy a keresztyén egyházak tudnak közösséget vállalni egymással hitvallási–teológiai sajátosságaik és történelmi örökségük feladása nélkül. Az idáig vezető útról, a tapasztalatokról és következő évtizedek feladatairól szerveztek szakmai fórumot Debrecenben.

– Egyházkerületünk Jézus megkeresztelését ábrázoló pecsétje összefoglalja református identitásunk két pillérét: a Szentháromság-hit megvallását és azt, hogy Isten igéjét helyezzük egyéni életünk és az egyház életének középpontjába. Ez az üzenet ma, több mint ötszáz évvel a reformáció után is meghatározza életünket. Isten emberi élettörténetünket is bevonja az ő történetébe. Életünk beágyazódik Krisztus történetébe – köszöntötte Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a konferencia résztvevőit. Mint mondta, Debrecen mindig a magyar protestantizmus szellemi és kulturális központja volt, már a XVI. századtól több szálon kötődött a reformációhoz, ezért örömteli, hogy a város adhat otthont a tudományos fórumnak.

– Több mint ötszáz évvel a reformáció után a Leuenbergi Konkordia aláírásának 50. évfordulója lehetőséget kínál arra, hogy ne csak formális részesei legyünk az európai protestantizmus és a világkeresztyénség XXI. századi történetének, hanem elkezdjük jobban megismerni és megérteni egymást – hangsúlyozta a tiszántúli püspök. – A párbeszéd és a találkozás reményt ad arra, hogy európai protestantizmusunk megújulhat, és szerepet vállalhat egy békésebb, emberibb és szolidárisabb – vagyis keresztyénebb – világ kialakításában.

Baráth Béla Levente, a házigazda akadémiai intézmény rektora hozzátette, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem az évszázadok során sohasem volt elszigetelt, a hallgatók rendszeresen megfordultak az európai protestáns tudományosság központjaiban – ezt a ma is élő szokást erősíti az is, hogy vendégül láthatják az Együtt egyházzá lenni konferenciát. – Ez a konferencia, amelyen a GEKE minden európai és különböző felekezetekből érkező – református, lutheránus, metodista – teológusai képviseltetik magukat, jól illeszkedik abba a hagyományunkba, hogy részei vagyunk az európai és Európán túli protestáns teológiai élet nemzetközi hálózatának – fogalmazott a rektor.

Papp László, Debrecen polgármestere is arról beszélt, hogy a település már az 1560-as évek elejétől református várossá vált, napjainkban pedig az ökumenikus gondolkodás jegyében járul hozzá „a szoros vallási együttműködéshez, a lelki egységhez”. – Adja Isten, hogy a mai világkatasztrófák, háborúk és más válságok idején a protestáns egyházak, valamint más egyházi közösségek tagjai és vezetői felismerjék egymásban a testvért, becsüljék meg egymást és kölcsönösen legyenek felelősek egymásért – fejezte ki reményét a polgármester.

– Azt a meggyőződésemet szeretném hangsúlyozni, hogy tanulnunk kell egymástól és közösségben is. Együttes kihívásunk Európában megtanulni azt, hogyan tudunk megállni a saját lábunkon, a saját erőnkből, hogyan tudunk nem támogatásokból működni – de leginkább azt, hogyan tudjuk egymást támogatni lelkileg – köszöntötte Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a résztvevőket. A dunamelléki püspök szerint a GEKE tagegyházait meghatározza az eltérő történelmi múlt, ez azonban nem elválasztó különbség, hanem egy örökség, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. – Emlékezzünk arra, hogy a nekünk adatott szabadságban újra és újra dolgozzunk együtt, éljünk együtt és dicsérjük együtt Istent! – idézte fel Balog Zoltán Eberhard Jüngel gondolatait.

Miriam Rose, a GEKE elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt ötven évben sok minden megváltozott, a következő évtizedekben azonban még több és drámaibb változásra kell felkészülni. – Szervezetünk akkor marad fenn, ha egyre teljesebben megéli azt, ami mindig is jellemző volt rá: az istentiszteleti közösséget, az elmélyült teológiai munkát és a szoros együttműködést a tanúságtételben és a szolgálatban – magyarázta. Hozzátette: az Együtt egyházzá lenni konferencia célja a reflexió és mások meghallgatása, túllépve a saját nézőpontokon, „hogy minél nagyobb teret adjunk az új gondolatoknak és az ismeretlen perspektíváknak”.

– Az egyházi közösség fogalma áll a Leuenbergi Konkordia középpontjában, ezért ez a fogalom maga a GEKE ekkléziológiai és ökumenikus programja – kezdte Az egyházi közösség megvalósítása című nyitóelőadását Michael Weinrich, a GEKE tanácsának egyik előző elnöke. Mint mondta, a Leuenbergi Konkordia még nem egy „elkészült épület”, a legjobb esetben is csak az „alapkőletétel” – ugyanakkor az „építők” célja továbbra is az, hogy egy olyan egyházért dolgozzanak, amelyről a Biblia tesz tanúbizonyságot. Ebben az értelemben az elmélet és a gyakorlat kezdettől fogva összekapcsolódik, egymásra vannak utalva.

A konkordia a GEKE alapító dokumentumának is tekinthető, ezért az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a közösség szempontjából is fontos értékelni az elmúlt fél évszázadot. Bár a szervezet különböző tagegyházakat fog össze, „egy egyházként” ismeri fel önmagát: – Nem azért, mert a tagok valóban szervezeti egységre léptek volna egymással, hanem mert autonómiájuk megtartása mellett a tanúságtétel és a szolgálat értelmezésében azonosak, így egy egyházként értelmezik magukat – fogalmazott.

A GEKE célja, hogy a szilárdan megalapozott teológiai tisztánlátásra és egyetértésre törekedve adjon hangot az európai protestánsoknak. Michael Weinrich hangsúlyozta, hogy a szervezet jelenleg a „serdülőkorában” jár, annak minden pozitívumával és negatívumával. Nem hallgatta el, hogy vannak turbulens, ellentmondásos időszakok, ezért a kritikára is oda kell figyelni, nem feledkezhetünk meg azonban a Leuenbergi Konkordiában foglalt „a megbékélt különbözőségek egysége” kifejezésről sem, amely esetében a hangsúly a „megbékélt” jelzőn van. De ma már a GEKE kapcsán a „megbékélt sokféleség egysége” a meghatározóbb: a különbség ugyanis arra emlékeztet, ami elválaszt, a sokféleség pedig arra, hogy minden, a közösségben részt vevő félnek önmagában is értéke van.

Az előadó úgy látja, az elmúlt ötven év sokszínű ökumenikus tapasztalata az, hogy az egyház célja és küldetése feletti közmegegyezés sikeresebb, mint az egymásnak feszülő hagyományok. – Az Isten Igéjére való jelenkori odafigyelésnek kell a középpontban állnia, nem pedig a múltbeli döntések védelmének – tette hozzá. Az „egy egyház” vagy „együtt egyház” közössége fontos, hogy szem előtt tartsa a „semper reformanda” örök érvényű igazságát, de azt is, hogy „olyan egyházi minőség horizontján értelmezze önmagát, amely túlmutat történelmi létezésének status quóján, és perspektívát ad a további fejlődéshez”.

Az ökumenikus szakértő a jövőre tekintve arra figyelmeztetett, hogy az egyházi közösség valósága összetettebb, mint annak teológiai reprezentációja, így a teológia nem kerülheti meg e tény értékelését. Ennek tükrében mind fontosabbá válik az egyház céljának konkretizálása. – Ameddig az ökumenének nincs meggyőző célja minden egyház számára, addig a közösen keresett útnak magának a célnak is kell maradnia – zárta gondolatait Michael Weinrich.