Testvérek a világ túlfelén

Egyházunk az 1990-es években került kapcsolatba a Tajvani Presbiteriánus Egyházzal (PCT) a Református Egyházak Világközösségén (REV) keresztül. Ennek a kapcsolatfelvételnek a következménye volt, hogy egyházunkat is meghívták az első Tajvani Ökumenikus Fórumra (Taiwan Ecumenical Forum, TEF) 2018-ban. Most a második ilyen rendezvényt tartották, ahova az Magyarországi Református Egyház képviseletében Berecz Júlia, a Zsinati Hivatal külügyi osztályvezetője utazott el.

– A TEF célja az, hogy ökumenikus testvéri közösségben hívja fel a figyelmet Tajvan és a tajvani presbiteriánusok sajátosan kiszolgáltatott helyzetére, és közös gondolkodásra indítson. Az idei találkozón a nemzeti önrendelkezéshez való jog és az egyházi küldetés kapcsolódási pontjairól folytattak eszmecserét a tajvani és a világ különböző pontjairól érkezett református és presbiteriánus felekezetek képviselői. A Tajvanon élők mindennapi valóságához hozzátartozik, hogy egy kínai támadás fenyegetésének árnyékában élnek, ezért is fontos nekik, hogy tudják, nincsenek egyedül. Ez volt a fórum létrehozása mögötti fő motiváció – mondta el nekünk Berecz Júlia.

Beszámolt arról is, hogy a nemzetközi ökumenikus közösségben is sokszor előfordul, hogy nem vesznek tudomást a tajvani keresztyének nehézségeiről, hogy ne nehezítsék tovább a Kínában élő keresztyének helyzetét. A különböző egyházak más-más mértékben érzik magukénak, hogy mennyire szóljanak bele a nemzeti diskurzusba. A tajvani presbiteriánusok ebben igen aktívak, már az úgynevezett fehér terror idején is felemelték a hangjukat a keresztyénségen alapuló értékek mellett, mint például az emberi jogok.

Berecz Júlia szerint az önrendelkezéshez való jog a magyar fül számára politikai témának tűnhet, de az erről szóló diskurzus rámutathat, hogyan néznek szembe keresztyén emberek a saját országuk valóságával. – Jézus a főpapi imájában úgy fogalmaz, hogy „nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból”, és ez azt is jelenti, hogy a keresztyének mindig együtt szenvednek azzal a társadalommal, amiben élnek, és annak a nyomorát is viselik a saját nehézségeik, esetleges üldöztetésük mellett – hangsúlyozta a Zsinati Hivatal külügyi osztályának vezetője.

A nemzetközi fórum után, április 21–23. között tartották meg a Tajvani Presbiteriánus Egyház zsinatát, ahol az intézményi misszió volt a legfontosabb téma. Berecz Júlia beszámolt róla, hogy nyíltan beszéltek a nehézségekről, például arról, hogy tíz év alatt harmadával esett vissza az istentiszteletet látogató emberek száma, és a lelkészhiány miatt felvetették annak a lehetőségét, hogy a lelkészi nyugdíjkorhatárt hetven évről hetvenötre emeljék. Az egyház három teológiai képzésének vezetői egy kerekasztal-beszélgetésen vitáztak arról is, hogyan lehetne megújítani a lelkészképzést, és Berecz Júlia szerint mi is vonhatunk le tanulságokat abból, hogy az egyházi misszió szükségleteiből kiindulva gondolkodnak a teológiai intézményrendszer reformján. Felmerült például a teológiai képzések adminisztrációjának központosítása, miközben az egyes képzések megőrizhetnék egyediségüket, de lehetőséget adnának az áthallgatásra az intézményi részek között.

– Április 19-én, vasárnap egy helyi gyülekezetben tettünk látogatást, ahol az igehirdetés témája az volt, hogy hogyan érdemes az evangélium üzenetét hirdetni a körülöttünk élőknek – mondta el Berecz Júlia, és megosztotta, hogy a tajvani presbiteriánusoknál az egyházi naptárban nemcsak a kiemelt ünnepek jelennek meg, hanem vannak tanítói alkalmak is: központilag határoznak meg különböző teológiai témákat bizonyos vasárnapokra, és ilyenkor az ország összes gyülekezetében erről szól az igehirdetés. Arról is mesélt, hogy kulturálisan nagyon sokfélék a gyülekezetek. Az emberek büszkék arra, honnan származnak, és viselik saját népviseletüket, amikor csak lehet. Összesen húsz nyelven tartanak istentiszteleteket az országban, van hogy egészében, van hogy egy-egy őslakos nyelven énekelt ének erejéig. Az egyik teológiai intézetnek kifejezetten az a feladata, hogy képezze az őslakos és az őslakosok között szolgáló lelkészeket.

Berecz Júlia szerint a tajvani látogatás tapasztalatai arra is rámutattak, hogy a mostanában nálunk sokszor negatív színben megjelenő REV sokkal összetettebb, sokszínűbb közösség, mint azt elsőre gondolnánk. – A REV a kis, kisebbségi helyzetben élő egyházaknak a kapcsolati hálót és a testvéri közösség megélésének lehetőségét adja. Amikor a REV-en gondolkodunk, akkor fontos szem előtt tartanunk ezeket az egyházakat és a velük való kapcsolatokat is, nem csak azt kell néznünk, hogy nekünk mi hasznunk van a közösségből – hívta fel a figyelmet a külügyi osztályvezető, majd így folytatta: – Hiszem, hogy mindennél nagyobb hasznukra lehet, ha valódi szolidaritással tanulunk kiállni tőlünk távol élő keresztyén testvéreink mellett is, akiktől mi is sokat tanulhatunk – fogalmazott.

Arról is beszélt, hogy meg kell értenünk, hogy túlzottan Európa-központúan gondolkodunk. A REV-ben nemcsak a nagy nyugati egyházak vannak jelen, hanem presbiteriánus és református egyházak szerte az egész világból – hangsúlyozta. – Az, ami számunkra adottságnak tűnik, az a világ számos pontján egyáltalán nem olyan formában merül fel, ahogy azt mi, a nyugati világban élő keresztyének gondoljuk – mondta.

Berecz Júlia megosztotta, hogy találkozott olyan tajvani keresztyén, de őslakos nővel, aki matriarchális közösségből származik: neki a feminizmus vagy a gender általunk jól ismert fogalmai értelmezhetetlenek. A külügyi osztályvezető úgy véli, hogy miközben Európában és Észak-Amerikában fogy a keresztyének száma, a világ más tájain pedig növekszik, ezért fontos figyelnünk a világ különböző részein élő keresztyén közösségekre.

– A tajvani keresztyéneknek az az egyik legnagyobb segítség, ha nem felejtjük el őket, és konzekvensen szót emelünk mellettük – mondta a külügyi osztályvezető. Nem azért, mert befolyásolni tudunk világpolitikai kérdéseket és folyamatokat, de meg kell mutatnunk, hogy a keresztyén testvériség felülír politikai, diplomáciai megfontolásokat – tette hozzá, és hangsúlyozta, hogy sokszor nagy és látványos megoldásokra törekednénk, de ha megtartjuk az emberi és testvéri kapcsolatainkat, azzal mutathatjuk ki, hogy valóban fontosak számunkra a világ különböző pontjain élő keresztyének. – Ezen túl természetesen imádkozni is kell a tajvaniakért, az ottani keresztyén közösségért és köztük a presbiteriánusokért, a békéért, azokért a testvérekért, akik különféle kihívásokban és szorongattatásban élnek, mert hisszük azt, hogy ahhoz az Istenhez imádkozunk, aki a történelem ura, és jobbra tudja fordítani a sorsukat – jegyezte meg Berecz Júlia.