Mindenki ismeri azt az Arany Jánostól származó szállóigét, hogy „több is veszett Mohácsnál”. A magyar történelem egyik legtragikusabb csatájának idén van az 500. évfordulója. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért kell még mindig ennyit foglalkozni ezzel az ütközettel. Mit befolyásol a jelenlegi életünkben, és mi Mohács hatása az utókorra? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Márkus Gábor református lelkésszel, a Tatai Református Gimnázium tanárával.
Mikor kezdte a tanári pályafutását?
A rendszerváltás évében, 1989-ben kezdtem el a pályát. Az ember rögtön azzal szembesült, hogy sok mindent másképp kell tanítani történelemből, mint addig. Talán ez volt az egyik legkacifántosabb időszak a tanári pálya megkezdésére.
A történelmet kevésbé kedvelő fiatalok körében sokan fogalmazzák meg azt a kritikát, hogy nem szeretnek a múlttal foglalkozni, inkább a jelennel és a jövővel akarnak törődni. Hogyan lehet ilyen környezetben a diákokat egy olyan tantárgy szeretetére ösztönözni, amely a múltra épül?
Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban című versében úgy fogalmaz, hogy „Tízen vagyunk: ez a gyülekezet…”, de ott ülnek velünk az ősök a padokban, akik el vannak temetve a templom alatt. A keresztyén időszemlélet szerint akár Szent István is lehet a kortársunk, és ott ülhet velünk egy padban. Hiszen Isten a világ kezdetétől gyűjti a népét, amely egyetlen gyülekezetet, egyetlen közösséget alkot. Ezt a mi időszemléletünkkel meglehetősen nehéz megérteni, ezért egy egyszerű példával szoktam szemléltetni a gyerekeknek. Megkérdezem tőlük, hogy igaz-e az az állítás, miszerint a Nap létezik. Természetesen igennel válaszolnak. Ám ez az állítás valójában nem teljesen pontos, hiszen ha a Nap felrobbanna, azt csak nyolc perc múlva érzékelnénk. Tehát az idő egy vonatkoztatási rendszer, és mivel mi lineárisan gondolkodunk róla, ezt ma különösen nehéz megérteni. A történelemből főként azt kell megtanulni, hogy a döntések következményeit nem lehet egyszerűen újraírni. Egy ország életében nincs lehetőség arra, hogy ha valamit elrontanak, akkor azt egyszerűen újrakezdjük. Ettől egyedi a történelem, mert ebben a tudományágban csak egyetlen esély van, az utólagos korrekció pedig rendkívül nehéz. A történelem ugyanis nem azonnal jelez vissza, hanem gyakran csak egy nemzedékkel később érzékelhetők a döntések következményei. Ezért a legjobb lehetőségünk az, ha megpróbáljuk minél pontosabban megérteni a korábbi korszakokat, amelyek bizonyos szempontból hasonlítanak a jelenre. A technikai feltételek ugyan változnak, de az ember természete az elmúlt öt-hat ezer évben alapvetően ugyanaz maradt. Ebben sokat segíthet a predesztináció gondolata is, mert ráébreszti a diákokat arra, hogy létezhetnek más időrendszerek is, nem csupán az, amelyben mi élünk.
A modern kutatásokat nem feltétlenül építik be azonnal az oktatásba. Hogyan lehet az új kutatási eredményeket megismertetni a fiatalokkal?
Mohács kapcsán is igaz az, ami sok más történelmi eseménynél: ha az ember a legendák mögé néz, a valóság sokszor még izgalmasabb. Jelenleg általánosan elfogadott narratíva, hogy a hadvezetés alkalmatlan volt, rosszul választották meg a helyszínt, a király gyenge volt, a főurakat pedig önös érdekek vezették. A legújabb kutatások azonban egyre inkább megkérdőjelezik ezt a képet. Amikor a tudomány fejlődésében megszületik egy új felismerés, eleinte csak néhány ember ismeri azt. Később már tízezrekhez jut el, majd százezrekhez, végül milliókhoz. Minden új tudományos eredménynek megvan a maga felfutása. Előfordulhat, hogy az első tíz évben alig hall róla valaki, aztán egy következő időszakban hirtelen mindenki számára ismertté válik. A tudományban éppen az a nehéz, hogy mire egy eredmény széles körben ismertté válik, addigra sok esetben már túl is halad rajta a kutatás. Így van ez az oktatásban is. Valószínű, hogy amit ma a nagy kutatók Mohácsról feltárnak, mire a tananyag részévé válik, addigra bizonyos elemei már nem feltétlenül számítanak a legfrissebb álláspontnak, hiszen a tudomány addigra továbbhaladt.
Idén van a mohácsi csata 500. évfordulója, a magyar történelem és a nemzeti emlékezet egyik legtragikusabb eseményéé. Mivel járt a vereség hosszú távon?
A történelem nem azonnal büntet. Mohács után Magyarország ütközőzónává vált, és elkezdődött egy folyamatos demográfiai felmorzsolódás. Ennek következményei mintegy százötven évvel később váltak igazán láthatóvá. Hunyadi Mátyás korában Anglia és Magyarország népessége nagyjából azonos volt, másfél évszázaddal később Magyarország népessége azonban még mindig ugyanakkora, míg Angliáé már két és félszeresére nőtt. A magyarság demográfiai válságba került, hiszen az egykori török hódoltság területén hatalmas, elnéptelenedett régiók alakultak ki. Az ország ezt a török kiűzése után úgy próbálta kiheverni, hogy jelentős számban hívott be más népcsoportokat a Kárpát-medencébe. Ha ezt nem tették volna meg a későbbi uralkodók, akkor ezeknek a területeknek az erőforrásai kihasználatlanul maradnak, és az ország gazdaságilag lemarad Európa más népeivel szemben. Ez a demográfiai helyzet vezetett oda, hogy a Kárpát-medence soknemzetiségűvé vált. Önmagában ez nem feltétlenül jelentett volna problémát, azonban az eszmetörténetben időközben jelentős változás következett be: a korábbi felekezeti identitást fokozatosan felülírták a nacionalizmus ideái és az ehhez kapcsolódó birodalmi törekvések. II. József korában kezdődött el az a folyamat, amelyben a nyelv és a kultúra vált az identitás alapjává, nem pedig kizárólagosan a vallás. Ezeknek a folyamatoknak, valamint a külső és belső népmozgásoknak az összessége vezetett végül oda, hogy a XX. század elején a magyarság eljutott trianoni békeszerződésig.
Végződhetett volna másképp a mohácsi csata?
A korszak emberei nem voltak teljes mértékben tudatában a vereség jelentőségének. Ahogyan korábban beszéltünk róla, a következményeket elsősorban a következő generációk élik meg. Ki kell mondani, hogy az utólagos események fényében őseink nem hoztak jó döntést a csata vállalásával. Létezett ugyanis olyan lehetőség is, hogy az ütközetet nem vívják meg. Tomori Pál fővezér is azt szorgalmazta, hogy a magyar sereg vonuljon vissza Budáig, és ott rendezkedjen be védelemre. Ebben az esetben a török sereget keletről és nyugatról is támadhatták volna a felmentő hadak, például Szapolyai János erői. Ez azonban komoly áldozatokkal járt volna, hiszen így elveszett volna Pécs, Szigetvár és több más, kulcsfontosságú terület. A király ezért döntött a csata megvívása mellett, annak ellenére, hogy tisztában volt vele: jelentős seregek vannak még úton, amelyek segítséget nyújthattak volna neki. Szulejmán szultán is ezért nem tartotta meg Budát 1526-ban, mert tudta, hogy ezekkel az erőkkel számolnia kell. A korszak nemzetközi folyamatai ugyanakkor a Magyar Királyság jelentőségét is komolyan aláásták. Az 1320-as évektől kezdve Magyarország Európa egyik gazdasági motorjának számított, hiszen az európai gazdasági fejlődés jelentős részben a magyarországi bányák termelésére épült. Ekkoriban az európai gazdaság egyik kulcsterülete Közép-Európa volt. A XVI. századra azonban ezek a bányák fokozatosan kimerültek. Ezzel párhuzamosan, a nagy földrajzi felfedezések következtében hatalmas mennyiségű nemesfém áramlott Amerikából Európába, így az aranyéhség megoldásában Magyarország már nem számított kulcsszereplőnek. Az az érv tehát, hogy Magyarország olyasmit birtokol, amivel Európában senki más nem rendelkezik, megszűnt. 1526-ra tehát már nem lehetett egyértelműen kijelenteni, hogy a Magyar Királyság területi integritása vagy önálló állami léte közös európai érdek lett volna. Míg Luxemburgi Zsigmond korában ez még alapvető érdek volt – hiszen ha a Magyar Királyság megbillen, az egész európai gazdaság veszélybe kerülhetett volna –, addig Mohács idejére ez a helyzet megváltozott. Ezért mondom azt, hogy a csata még el sem kezdődött, de mi már elveszítettük a történelmet.
A magyarság számára milyen jelentősége volt Mohácsnak vallási szempontból?
Mohácsnak három jelentős hatása volt. Elsősorban politikai, hiszen két királyt választottak II. Lajos halála után, ami tovább rontott a helyzetünkön. Emellett gazdasági következményei is voltak, az Alföld mezőgazdasága fokozatosan áttért ugyanis a növénytermesztésről a marhatartásra. A legfontosabb azonban mégis a kulturális és vallási hatás volt. Bátaszéken működött egy kolostor, ahol a feljegyzések szerint Jézus vérének ereklyéjét őrizték. A csata előtti este II. Lajos ott áldozott. A hagyomány szerint a harc után Szulejmán szultán a lovával megtapostatta az ereklyét. A szimbolikus történet mögött egy rendkívül sokkoló élmény húzódik meg: a korabeli emberek úgy érezték, hogy addigi vallási világképük nem tudta megtartani az országot. Ennek következtében óriási kulturális változás kezdődött el, és a magyarság jelentős része csatlakozott a reformációhoz. A század végére a Kárpát-medencében élő magyar nyelvű lakosság mintegy 90 százaléka református vagy evangélikus lett. A reformáció nem csupán vallási megújulást jelentett, hanem nyelvi, oktatási és kulturális újjászületést is. Ez a folyamat tette lehetővé, hogy a magyar identitás fennmaradjon a válságos történelmi helyzetben. A lelki megújulás segítette a magyarságot abban, hogy újraértelmezze önmagát és történelmi helyzetét, miközben továbbra is hitt abban, hogy Istennek van terve és célja a magyar néppel. Ennek is köszönhető, hogy a magyarság nem olvadt be, hanem meg tudta őrizni kultúráját és identitását.
A mai fiataloknak miért lehet fontos ez a csata? Mi a jelentősége a számukra?
A történelem folyamatait végső soron a demográfia dönti el, a mohácsi csata és az azt követő török megszállás demográfiai következményei pedig tragikusak voltak. Széchenyi István is leírta, hogy a legfontosabb erőforrás a művelt ember. A magyarság feladata ma is az, hogy a rendelkezésére álló erőforrásokat a lehető legjobban használja fel. A fiatalokat arra próbáljuk megtanítani, hogy gondolkodjanak. Az Úristennek neveljük őket. Az a feladatunk, hogy felkészítsük őket arra, hogy bármilyen változás következik is be, akkor helytálljanak. A megfelelő döntésekhez érteni kell a világot és tanulni kell a múltból is. Meg kell vizsgálni az őseink döntéseit, és meg kell érteni, hogyan használhatók fel ezek a tapasztalatok a jelenben. Egy felkészült, múltját ismerő ember nagyobb eséllyel hoz jó döntéseket.