A gyermekhangon énekelt Himnusz felemelő élmény – állítja Ember Sándor, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola igazgatója. Intézményükben nagy hangsúlyt fektetnek a pedagógusok arra, hogy szóban is ki tudják fejezni magukat a diákok – erre szónok névadójuk szellemisége is kötelezi őket. Hogyan tudják megőrizni az olyan hagyományos értékeket, mint a szépírás, a közös éneklés vagy a verstanulás? – erről kérdeztem Ember Sándort a magyar kultúra napja alkalmából.
Mit tanulhatunk ma Kölcsey Ferenc szellemiségéből, aki éppen kétszázkét évvel ezelőtt fejezte be a Himnusz megírását?
Kölcsey Ferenc nemcsak politikus és költő volt, hanem hitben élő református ember is, aki pontosan tudta, hogy kemény munkával és megfelelő alázattal lehet elérni eredményeket. Mi is azt tanítjuk a növendékeinknek az iskolában, hogy alázattal kell végezni a munkát, az eredményességhez azonban imádságra is szükség van. Ennek gyümölcse egyfelől az, hogy a gyermekeink, amikor befejezik az általános iskolát, kiváló középiskolákban tudják folytatni a tanulmányaikat, másfelől pedig a nyolc esztendő alatt rengeteg megméretésen, versenyen bizonyíthatják a tehetségüket, mutathatják meg a tudásukat.
Mennyire része manapság az emberek életének a „Hass, alkoss, gyarapíts…” gondolkodás? Fontos még, hogy milyen szellemi örökséget adunk tovább a gyermekeinknek és az utókornak?
Ennek ma is ugyanolyan fontosnak kellene lennie. Mi igyekszünk a gyermekeket megtanítani arra, hogy nem vagyunk egyedül, tartozunk valahová. Fontos, hogy ismerjék a református hagyományainkat, tudják, hogy az egyház a gyülekezeteiben él, és milyen szolgálati területei, intézményei vannak. Az első hat évfolyam tanulói ott vannak a vasárnapi gyermek-istentiszteleteken, ami azért fontos, hogy ne csak az iskolán keresztül kötődjenek az egyházhoz. A hittanórákon megtanulják mindazt, amit hitvalló őseinkről tudni kell. Kölcsey Ferenc gondolatai azt is üzenik számunkra, hogy vigyázzunk a teremtett világra, a környezetünkre. A mi iskolánk szép, rendezett, tiszta, esztétikus. Ez hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére, és ez a szemlélet elkíséri őket a középiskolába, majd aztán a nagybetűs életbe is. Sokszor elmondjuk nekik, hogy a munka gyümölcsével nemcsak magukat ajándékozhatják meg, hanem mások javára is tehetnek. Odafigyelünk arra is, például a pályaválasztásnál, hogy a talentumaik ne vesszenek el és a tehetségük kibontakozzon.
Kölcsey Ferenc a maga korában komoly hatást ért el a szónoklataival is. Napjainkban is fontos lenne, hogy a gondolatainkat stilisztikailag és logikailag is át tudjuk adni másoknak. A mai gyerekek hogyan tudják kifejezni magukat?
Ezt folyamatosan gyakoroltatnunk kell velük. Már az első évfolyamtól kezdve arra tanítjuk őket, hogy a kifejezéseik pontosak, szabatosak és persze nyelvtanilag is helyesek legyenek. Növendékeinket a tanulmányaik végén alaposan felkészítjük a szóbeli felvételi vizsgákra, szituációs gyakorlatok segítségével. Ezeket általában magyarórán gyakorolják, de más tanórába is be lehet ágyazni ezeket a feladatokat. Én magam földrajzot tanítok a hetedik évfolyamon, heti két órában, és én is folyamatosan igyekszem a gyerekek kifejezőkészségét javítani. Arra törekszem, hogy pontosan és szabatosan beszéljenek, kerüljék el a töltelékszavakat, legyen eleje és vége a mondatnak, a rossz kifejezésektől, frázisoktól, közhelyektől pedig tartózkodjanak. Erőfeszítéseink eredményesek, mert a középiskolás kollégák visszajelzései alapján kiválóan szerepelnek a gyerekeink a szóbeli megméretéseken, talán még jobban, mint az írásbelin. Lehet, hogy meglepő, de azt is megtanítjuk nekik, hogy hogyan kell köszönni, viselkedni, helyet foglalni, szemkontaktust fölvenni, lényegre törően válaszolni, vagy kiemelni azokat az eredményeiket, amikre méltán lehetnek büszkék, legyenek azok tanulmányi vagy családi sikerek. Iskolánkban azt képviseljük, hogy igenis fontos a szóbeliség és a helyesírás. Akkor is, ha a mai digitális világ azt sugallja, hogy már nem is kell tudni helyesen írni, hiszen megszerkeszti helyettünk a fogalmazást a szövegszerkesztő vagy a mesterséges intelligencia. Tudniuk kell, hogy vannak fundamentumok: például most, amikor megírták az írásbeli felvételi vizsgát, én nem féltettem a tanítványainkat az utolsó feladattól, amikor érvelni kellett az egykés vagy a sok gyerekből álló család mellett, pedig, ha belegondolunk, ez korántsem könnyű kérdés. Biztos vagyok benne, hogy szépen meg tudták fogalmazni a gondolataikat. Egyébként a szépírás is követelmény az iskolánkban.
Már az is jó, ha egyáltalán az írás elvárás, egyre kevesebbszer van ugyanis a kézírásunkra szükség. Az iskolákból ez még nem szorult ki teljesen?
Sok olyan tantárgy van, ahol még írnak a füzetbe a gyerekek kis, rövid vázlatot, jegyzetet. A munkafüzetekbe is be lehet írni mondatokat, szavakat, földrajzi neveket. Örülök annak, hogy van országos szépírási verseny is a református iskolahálózatban. Ezen a versenyen a gyerekeink mindig részt vesznek, és többnyire jól szerepelnek. Úgy látom, a református iskolákban ezt a gyakorlatot a mai napig hangsúlyosnak és fontosnak tartják.
Hogyan jelenik meg a Himnusz a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskolában?
Minden évben Kölcsey-napot tartunk január 22-én. Ilyenkor a református nagytemplomban az igehirdetést követően elhangzik egy rövid műsor Kölcsey Ferenc életéről, munkásságáról, a magyar kultúra értékeiről. Természetesen a Himnusz is felcsendül. Az istentiszteletet követően az iskolánk udvarán álló Kölcsey-mellszobrot – amelyet nyolc éve állítottunk – megkoszorúzzuk, és itt is elénekeljük a Himnuszt. Tavaly az iskolánk is részese lehetett egy izgalmas képregény-kiállításnak a költőóriás életéről, amelynek a lapjai a képregények jól ismert grafikai elemeivel, szövegbuborékokkal szólították meg a diákokat, és ez még közelebb hozta őket Kölcsey Ferenc személyéhez. Láthatták, hogy ő is volt iskolás, azt, hogy nem is akárhogy végezte el a tanulmányait, hogy rendkívül sokoldalú ember volt amellett, hogy megírta a Himnuszt. Mondhatom, hogy kialakult egyfajta kultusza Kölcseynek a mi iskolánkban.
Éneklik vagy hallgatják a Himnuszt?
Mi szívesen éneklünk, hiszen reformátusok vagyunk, természetesen a Himnuszt is, ahogy minden zsoltárt és dicséretet. Elképzelhetetlen lenne, hogy némák maradunk, amikor megszólal a Himnusz zenéje.
Nem volt ez mindig így az iskolákban. A rendszerváltás után kezdett elterjedni újra, hogy a Himnuszt jobb énekelni, mint hallgatni. Erkel művének közelmúltbeli újrahangszerelése, az eredeti hangneméhez való visszatérés is segítette a folyamatot.
Így van, és tudjuk azt az irodalomtörténetből, hogy Kölcsey a Himnusz megírásánál számos elemet használt fel a zsoltárok szövegéből. Hozzánk ezért is különösen közel áll ez a költemény, hiszen a genfi zsoltárokat énekeljük hétről hétre az istentiszteleteken. Iskolai keretek között egyébként évente hat alkalommal veszünk részt nagytemplomi istentiszteleten. Képzeljük el azt a hangzást, amikor ezer gyermek és száz pedagógus tiszta szívből énekli a zsoltárokat, vagy ünnepi alkalmakon, például a tanévnyitó istentiszteleten a Himnuszt! Szeretnek a gyerekek énekelni, és mindig felemelő érzés hallani a gyermekhangon előadott nemzeti imádságot és a zsoltárokat, dicséreteket.
Milyen a diákok kapcsolata a Himnusz szövegével?
A kisgyerekek még csak az első versszakot ismerik és annak a gyönyörű dallamát. A későbbi években aztán a megfelelő módszerekkel az irodalom szakos tanárok meg tudják világítani a különböző versszakoknak a mélységeit, a jelentését, a történelmi összefüggéseket, hiszen addigra már a tanulóknak történelmi ismereteik is vannak. Memoriterekre ma is szükség van, így a mi iskolánkban is meg kell tanulniuk a verset elejétől a végéig. Szerintem ez nem okoz a diákoknak gondot, és nem élik meg kényszerként, hiszen ez a vers képes elérni a szívekig, és ma is lelki gazdagodást jelenthet mindannyiunknak.
Hogyan értelmezik manapság a gyerekek a kétszáz éves gondolatokat?
Ahogy az összes többi református iskolában, úgy nálunk is van hittanoktatás, heti két órában. Ez megalapozza a gondolataikat, könnyen tudnak azonosulni az első verssorral, és megértik azt, milyen fontos volt Kölcsey számára a magyarság sorsa. Meg tudják érteni belőle azt is, hogy Isten nemcsak idehelyezett bennünket, hanem szeret és támogat is. Láthatják, hogy voltak olyan időszakok a magyar történelemben, amikor igen nehéz volt, amikor tényleg balsors sújtott minket, és talán ennek mi magunk is okozói voltunk, de a nehézségeket el kellett viselni. Biztos vagyok benne, hogy évről évre egyre inkább elmélyül bennük a Himnusz üzenete, és erősítheti a hitüket a belőle áradó reménység a jobb időkre nézve. Nem túlzás azt állítani, hogy a tanítványaink büszkék arra, hogy kölcseysek. Ezt a névválasztást egyébként mi kezdeményeztük korábban. Hosszú időn keresztül a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolájaként működött az intézményünk, de miután a főiskola és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyesült és a Tiszántúli Református Egyházkerület lett a fenntartónk, az alapító okiratban nagy büszkeséggel választottuk névadónknak Kölcsey Ferencet, immár önálló intézményként.