Otthonosság, lelkiség és kalandozás

A kiállításról Farkas Judit, a projekt vezetője elmondta, hogy a kiállításon szereplő illusztrációk kiválasztásánál három fő szempontot alkalmaztak. Az első az volt, hogy legyenek olyan illusztrációk, amelyek „kuckósak”, tehát a legkisebbeknek otthonossá teszik az olvasási környezetet. Ilyeneket válogattak például az ABC kuckó kiadványból és az irodalmi szöveggyűjteményből. A második szempont a lelki tartalom megjelenítése volt, ami református tananyagfejlesztésnél szintén fontos elem. Ilyen grafikákat választottak például a Történetek a Bibliából című kiadványból.

A harmadik jelige a kalandozás volt, amivel a felsősöket, gimnazistákat is igyekeztek megszólítani. Ezek az illusztrációk a térben és időben való utazásra bátorítanak vagy alkotásra hívnak. Ide válogattak például Az idő kereke című kiadványból, de ide illenek azok a munkafüzetek is, amelyek kisebbeknek készültek, de mégis alkotásra, vagy valamilyen cselekvésre ösztönzik a gyerekeket. Egyes könyvekből csak a grafikákat emelték ki, de más esetekben pedig szöveggel vagy feladatokkal együtt állították ki az illusztrációkat, hogy látszódjon a kontextusuk is.

A kiadványok illusztrációi nem mindig ugyanolyan folyamat mentén készülnek. Az iskolaböngésző és a hozzátartozó munkafüzet esetében például elég konkrét elképzeléssel kerestek egy illusztrátort, és elmondták neki, hogy pontosan mit szeretnének: megjeleníteni a család, gyülekezet, és az iskola hármas egységét, a rajzok is segítsék az elsősök iskolával való ismerkedését, és hogy legyen böngésző jellegű. Az ABC kuckó esetében csak az egész könyv koncepciója volt meg, nevezetesen, hogy a hang differenciálás, az olvasással való ismerkedés során legyen meg a „kuckós” hangulat, és csak azt kérték, hogy az oldalpárok együtt működjenek, a többit a grafikusra bízták. És volt olyan eset is, amikor pályázatot írtak ki, és akinek a leginkább illet az elképzelése az általuk elképzelthez, azt választották.

A kiállítás megnyitásaként egy pódiumbeszélgetést is tartottak, amelynek résztvevőit és a megjelent érdeklődőket Harmati Béla, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője köszöntötte. A beszélgetésen részt vett Farkas Judit, a tananyagfejlesztő csoport vezetője, Kojanitz László, a digitális fejlesztések témavezetője, Gőz Józsefné és Tugyi Beáta a Ceglédi Református Általános Iskola tanárai, kipróbálók, Miklya Luzsányi Mónika író, teológus, Miklya Zsolt költő, pedagógus, hittanár, Szabó-Nyulász Melinda illusztrátor, Bruckner László, a Református Oktatási Szolgálat főigazgatója és Szontagh Pál, a Református Pedagógiai Intézet vezetője.

A beszélgetés elején Bruckner László arra hívta fel a figyelmet, fontos, hogy az olvasás örömet is okozzon, mert úgy könnyebb tanulni. Szerinte a reformátusok számára a tananyagfejlesztés egyszerre társadalmi felelősség és egyfajta „igehirdetés”. Az egyházak küldetéséhez a minőség címke kell hogy, hozzátapadjon – mondta.

Szontagh Pál szintén a magas, megalkuvást nem tűrő minőség fontosságát emelte ki, főleg, hiszen gyerekeknek készülnek ezek a munkák. „Ezeket a könyveket jó kézbe venni, jó rájuk vigyázni”. Arról is beszélt, hogy a református iskolákra gondolva sokan az „Abigélt képzelik el”, és néha a református oktatás hajlamos is kényelmesen elüldögélni a tradícióban, pedig ha van a református oktatásnak tradíciója, az a folyamatos megújulás. „A tradíció nem azt jelenti, hogy azt kell csinálni, amit 400 éve. Fel kell ismerni, hogy 400 éve azért volt jó, mert akkor világszínvonalú volt. Nem azt kell csinálni, hanem úgy.” Jó példának hozta fel az új kiadványokat, amelyekben a tegnapelőtt megírt versek már ma megjelenhetnek. A tankönyv szerinte nem múzeumi tárgy, korszerűnek kell lennie.

Az volt a kérés, hogy ne hittankönyvet csináljunk, de olyan szemléletmóddal válogatott a szöveggyűjtemény szövegeit, hogy kimondatlanul ott legyen Isten, a kegyelem és a bibliai szemlélet – mondta Miklya Luzsányi Mónika. Emellett munkájukkal megpróbálták átadni azt az érzést, hogy olvasni jó, mert szerinte már kevés gyerek látja otthon, hogy a szülők felcsapnának egy könyvet, így az olvasás sokszor csak iskolai feladat.

Az egyházi iskolák visszaszerzése után a református pedagógia nem végezte el rendesen a feladatát, elmaradt a pedagógiai reformáció, ezt a hiányt az elmúlt öt évben kezdték kitölteni – jelentette ki Miklya Luzsányi Mónika, aki szerint ez egy minőségi református pedagógia, és a projektek tesztelése közben a tanárok átélhették, hogy milyen az, ha van tanítási szabadság, és a gyerekekkel közösen lehet fejleszteni az anyagot. Minden pedagógusnak meg kell mutatni, hogy lehet másképp tanítani: református módon, hatékonyabban, több élménnyel.

Kojanitz László emlékeztetett, hogy nagyon fontos, hogy minden résztvevőn azt lehetett érezni, hogy élvezi a munkát a projektben. Szerinte a tankönyvfejlesztésből máshol eltűnt az innovatív szemlélet. Az innováció pedig nem azt jelenti, hogy egyszer újítunk, hanem folyamatos munkát – mondta.

Ha azt akarjuk, hogy az öröm, a zsongás eljusson a gyerekekig, akkor a munkafolyamat résztvevőinek is ezt kell érezniük – jelentette ki Miklya Zsolt, akinek az anyaggyűjtés során volt ilyen „zsongása”, öröme. Úgy gondolja, egyrészt remek, hogy a minőség református specifikum a tankönyvfejlesztésben, de nem lenne jó, ha így maradna, hanem kifelé kéne hatnia, hogy az egész társadalom gazdagodjon, és ez egy missziós lehetőség is.

A további teendők kapcsán abban értettek egyet a résztvevők, hogy az elkészült anyagokat el kell juttatni a tanárokhoz, meg kell velük ismertetni őket. A kaput nem szabad bezárni a külsős szakértők előtt sem, és minél több szereplővel kell egyeztetni a munka során.

A múzeumban a kiállítás szervezői további programokkal várják a látogatókat. Lesznek társasjátékok, kreatív alkotó feladatok, vasárnap délután háromkor pedig a szöveggyűjteményből válogatott, megzenésített verseket adják elő Molnár György és művészbarátai. Az Evangélikus Országos Múzeum ingyenes tárlatvezetést tart a szülőknek amíg a gyerekek a foglalkozáson vesznek részt, és egy szabadulószobája is van a múzeumnak, amely Ördögűző muzsikusok néven fut.