Egyházi intézményvezetők és szervezetfejlesztők továbbképzése: sikeresen végzett az első évfolyam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen

A gyülekezetek, egyházközségek, közegyházi testületek fenntartásában egyre nagyobb számban vannak olyan intézmények, amelyek vezetéséhez speciális kompetenciákat, teológiailag megalapozott vezetési és szervezetfejlesztési ismerteket kell elsajátítani. Erre az igényre válaszul a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) a múlt év elején hirdette meg az Egyházi intézményvezető és szervezetfejlesztő szakirányú továbbképzési szakot, amelyre keresztfélévben jelentkezhettek az érdeklődők. A képzés kiemelt célja volt, hogy az egyházi fenntartású szociális és közoktatási intézmények vezetői, vezető munkatársai számára segítsenek ismereteket szerezni a vezetői kompetenciák fejlesztése területén – mindezt az elvi és gyakorlati ismeretek teológiai megalapozásának és egyházi jellegének igényével.

Az első évfolyamban huszonhat fő tett sikeres záróvizsgát február elején, majd február 19-én átvehették diplomájukat.

– Református egyetemként reagálnunk kell az egyházunkat érintő új területekre, amelyek egyike az egyházi intézményhálózat bővülése. Ezek az intézmények speciálisak, hiszen a törvényileg meghatározott feladatvégzés mellett meg kell jelenjen bennük a református jelleg – ehhez igyekszünk ezen a képzésen segítséget nyújtani – fogalmazott Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora az oklevélátadó ünnepségen.

Mint mondta, hálás azért, hogy ez a segíteni vágyó kezdeményezés odáig jutott, hogy az első végzett hallgatók átvehetik oklevelüket. – Magam is részt vettem a záróvizsgákon, ahol a feleleteket hallva feleleveníthettem, hogy a Biblia a hajókormányos kifejezéshez kapcsolódó „kybernesis” kifejezést használja a vezetésre. Ez a vezetés lelki ajándék, de ehhez muszáj valós, aktuális tudást is nyújtanunk ezen egyetemen – fogalmazott a rektor.

Fazakas Sándor tanszékvezető egyetemi tanár, a szak felelőse arra hívta fel a figyelmet, hogy bár bonyolultnak hathat a továbbképzés elnevezése, valójában nem jelent mást, mint egyházmenedzsmentet. – Volt idő, amikor nem volt népszerű ez a kifejezés egyházunkon belül, de el kellett jutnunk oda, hogy felelősen foglalkozzunk ezzel a területtel is – hangsúlyozta. Emlékeztette a hallgatóságot, hogy az egykori, szervezetfejlesztéssel foglalkozó McKinsey programban az egyházat vizsgálva úgy fogalmaztak, hogy az áru remek, de a marketing pocsék. – Az egyháznak egy páratlan, semmihez sem fogható üzenete van, az evangélium – de ezt nem mindig kommunikáljuk jól, nem mindig hatékony a szervezetünk működése, fejlesztése. E hiányosságok pótlására hívtuk életre ezt a képzést – tette hozzá.

– Olyanokat vártunk, akik szívügyüknek tartják az egyház, a diakónia vagy a közoktatás ügyét. A tiszántúli régióban szeretnénk elérni az intézményeket és az intézményeket fenntartó gyülekezeteket, hogy fejlődhessenek szolgálatukban. Öröm, hogy már a legelső alkalommal ennyien jelentkeztek – foglalta össze Fazakas Sándor, majd köszönetet mondott az egyházkerület és az egyetem vezetésének, hogy felismerve a képzés időszerűségét, rugalmasan segítették annak elkezdését, valamint megköszönte a DRHE Felnőttképzési Központ munkatársainak az első év képzésének kiváló menedzselését.

„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett” – idézte az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 20. fejezetének 28. versét Kupai-Szabó Kornél törökszentmiklósi lelkész a diplomát szerző lelkészek nevében, majd így folytatta: – Összeköt bennünket ez a néhány mondat. Annak idején igent mondtunk erre a felszólításra, erre tettük fel életünket. És reméljük, hogy egyszer azt is elmondhatjuk, Uram, köszönöm, hogy életemet felhasználtad országod építésére. Annak a református egyháznak az építésére, amelyben elmozdulnak a hangsúlyok: miközben az intézményes egyház csökken, az emberi élet különböző területén működő szolgálatok átterelődtek egyházunkhoz. Ezeken a területeken az egyház releváns szolgálatot végez, társadalmi haszna vitathatatlan, de így szélesebb lett a lelkipásztorok feladata és a missziós terület – tette hozzá a lelkész. Ez lehetőséget ad a gyülekezeteknek és felelősséget azoknak a lelkipásztoroknak, akik a mindennapi hitélet biztosítása mellett olyan intézményeket irányítanak, amelyek vezetéséhez talán nem folytattak előzetes tanulmányokat.

– A legmegnyugtatóbb az önképzés útja, amelyen vannak pillantok, amikor csak az új ismeretek megszerzésére irányul vágyunk, de valamikor több: kötelesség, szükség, felelősségteljes hozzáállás a ránk bízott szolgálat magas színvonalú elvégzésére. Részünkről mindez kötelesség, szükség, a társadalom részéről pedig jogos elvárás, ezért jelentett sokat ez a képzés – hangsúlyozta.

Nagyné Szűcs Andrea, a Csengersimai és a Császlói Református Egyházközségek lelkipásztora is ezért kezdte el a továbbképzést. – Engem a szervezetfejlesztés érdekelt igazán, bár saját intézménye gyülekezetünknek nincsen, én is szolgálok intézményben. Ezért érdekelt nagyon, hogyan tudunk rendszerekben, modellekben gondolkodni, és ami fontosabb, hogyan tudjuk ezeket egyházi szervezeteinken belül használni – magyarázta.

Azt is elmondta, nagyon intenzív volt az elmúlt egy év, de ez együtt járt a tartalmas, gyakorlati tudás megszerzésével. – Jó volt, hogy tapasztalattal rendelkezőkként érkeztünk ide, meg tudtuk osztani, amink van – és ezzel is segítettük egymást. Emellett visszaidézhettük a teológiai alapokat, amelyek elengedhetetlenek a jó vezetéshez – fogalmazott Nagyné Szűcs Andrea.

– A zárszavakban hallottak miatt érkeztem ide én is – fűzte hozzá Hidi László, a Petneházi és a Laskodi Református Egyházközségek lelkipásztora. – Miután lelkészként kikerülünk gyülekezetet vezetni, sok olyan területtel találkozunk, ahol nagyon nehéz megállni a helyünket, ha nincs mögötte kompetencia. Ezt a kellő kompetenciát ígérte nekünk a képzés – amit úgy gondolom, meg is szereztünk, és nemcsak papírformában, hanem valós rálátással azokra a területekre, ahol lelkészként mozgunk.

Hidi László azt is hangsúlyozta, hiánypótló a képzés, de hosszú távon hasznos lehetne, ha bizonyos részei már az alapképzésben is megjelennének. Azt ő is megerősítette, hogy nehéz egy ilyen, szinte heti rendszerességű képzést egy lelkész életébe beilleszteni, ez áldozatokat követel, de eredményeket is hoz. – Jó volt találkozni olyanokkal, akikkel egy cipőben járunk, és úgy érzem, most már van felhatalmazásunk arra, amit végzünk, így már nem kóklerkedünk – erre nincs jobb szavam. Végig az vezetett, hogy ahová Isten helyez, ott nemcsak lelkesen, hanem hozzáértő módon tudjam tenni a dolgom – zárta gondolatait.