Az egységnap a magyar reformátusok egyik legnagyobb találkozója. 2009, vagyis azóta, hogy a Zsinat kimondta a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egységét, minden évben megünnepeljük összetartozásunkat, olyan nagy ünnepségből pedig, mint az idei, ez volt a harmadik. Most is Debrecenben találkoztak a testvérek, hogy együtt éljék meg összetartozásukat, és legyenek együtt sokezren úrvacsorai közösségben.
Áldott legyen az Úr, hogy minden ékesen történhetett. Megrendítő volt látni, hogy gyülekezeteink rendben vannak, egységes és buzgó közösségben. A záró istentiszteleten, a Kossuth téren nem látszott a sokaság vége, miközben tele volt a Nagytemplom is. Megbizonyosodtunk arról, hogy Krisztus Egyházának, és benne leginkább a református hitünk identitásának része, hogy ellent áll történelmi tragédiáknak, minden gyarlóságnak és nyomorúságnak!
Több ezren gyűltek össze Debrecen főterén és utcáin, hogy református összetartozásukat megünnepeljék. A Magyar Református Egyház Közös Zsinata 2009. május 22-én mondta ki a Kárpát-medencei magyar református egyházrészek alkotmányjogi egységét. Erről minden évben megemlékezünk, de ilyen nagyszabású találkozó most volt harmadszorra. Nemcsak a határon túli magyarlakta területekről érkeztek rengetegen, de az amerikai és az ausztrál kontinensről is. Az egységnap előtt megtartott zsinati ülésen az ausztráliai magyar reformátusok hivatalosan is csatlakoztak a közösséghez, szombaton pedig több ezer református együtt vehetett részt az úrvacsorás istentiszteleten.
Ünnepi úrvacsorás istentisztelettel zárult a magyar református egységnap központi eseménye. Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök hirdette az Igét, prédikációjában a kegyelemből való megigazulásról, az Isten előtti hódolatról és a magyar reformátusok hitbéli egységéről beszélt.
Nagy számú érdeklődő vett részt az idei debreceni református egységnapon a hűvös idő ellenére. A nagytemplom és környéke adott otthont az eseménynek, amelyen az egyház különböző szolgálatai mellett zenei, ifjúsági és gyermekprogramok, nőszövetségi konferencia gazdagította az egységnapra látogatókat. Az idei találkozóra az egész Kárpát-medencéből és a világ távoli pontjairól, Argentínából, Ausztráliából és az Egyesült Államokból is érkeztek résztvevők.
Zsukovszky Miklós lelkipásztor, a Derceni Református Egyházközség hűséges szolgája életének 54. évében hazatért teremtő Urához. Temetése május 17-én, szombaton 13 órakor lesz Dercenben.
Több buszt is megtölt majd az erdélyi Maros-Mezőségi Református Egyházmegye egységnapi küldöttsége. A májusi református fesztiválon fellép az alsóvárosi gyülekezet Origó nevű ifjúsági zenekara, ahogyan a Marosvásárhelyi Református Kollégium énekkara is.
A magyar református egység napját május 24-én gazdag programsorozattal ünneplik meg a magyar reformátusok Debrecenben. Arra emlékeznek, hogy tizenhat évvel ezelőtt, 2009. május 22-én a Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinatán, Debrecenben hivatalosan kimondták és megerősítették a határokon átívelő egységüket.
Miért érdemes újra és újra megszervezni az egységnapot? Mert a hiány maga is üzenet. Mert a közösség akkor is közösség, ha küzd. A rendezvény nem csupán egy esemény a naptárban, hanem lehetőség – lelki rendrakásra, találkozásra, bátorításra. Az idei alkalom megszületése belső vívódásokból, újraértett felelősségből és reménységgel teli engedelmességből fakadt. Jeremiás szavaival: „Szántsatok fel új szántóföldet” – mert a valódi összetartozás csak önvizsgálatból és megújulásból születhet – állítja Beszterczey András, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora.
Sokkal több gyermekről kell gondoskodni a kárpátaljai Nagydobrony református gyermekotthonában, mióta három évvel ezelőtt kitört a háború. Többségüket családból emelik ki, de az sem példa nélküli, hogy vér szerinti szüleik eldobnak gyerekeket. A legfiatalabb lakó egyéves, de gyakran érkeznek tizenöt-tizenhat éves fiatalok is az árvaházba. Számukra az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon az egyetlen hely, ahol biztonságban és békében nevelkedhetnek. Nekik szeretnék megmutatni, hogy igenis van élhető jövő előttük, és van út Istenhez, aki szereti őket. Május 24-én, az egységnapi ünnepi istentiszteleten összegyűlt perselyadománnyal a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthont segítjük.
A drávaszögi Sepse református templomában ülésezett április 12-én a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház zsinata. A magyar és horvát nyelven tartott tanácskozáson a résztvevők döntöttek a többi között arról is, hogy egyházi tisztségviselőnek csak olyan embert lehessen választani, aki erkölcsi bizonyítványt tud bemutatni. A zsinatot megelőző istentiszteleten Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye tuzséri gyülekezete már most készül a májusi református egységnapra. Beszédtéma a templomban, bibliaórán, az énekkarban, a háromezer lelkes nagyközségben. – El kell készítenünk a szívünket is, hogy ne turistaként érkezzünk meg az eseményre, Debrecenbe – javasolja a szabolcsi gyülekezet lelkipásztora, Bodnár Róbert.
A lelkészeknek is elengedhetetlen a támogatás, hiszen a folyamatos szolgálat súlya hosszú távon mély nyomokat hagyhat – hívja fel a figyelmet Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy egyre több figyelmet fordítanak a lelkipásztorok lelki gondozására, mint az elmúlt héten kötött megállapodás a Magyarországi Református Egyház, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Gyökössy Endre Intézet között.
Ünnepélyes keretek között írt alá együttműködési megállapodást a Magyarországi Református Egyház, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Gyökössy Endre Intézet. Az egyezmény célja, hogy megerősítse a lelkipásztorok lelkigondozását és lelki támogatását a két egyházi szervezet közötti szoros együttműködés révén.
Egy hely, ahol a történelem, a hit és a borkultúra harmonikusan összefonódik. A dél-erdélyi Csombord jövőjének záloga Isten, a bor, a rózsatermesztés és a gyümölcsfák nemesítése – jegyezte meg Boros László lelkipásztor. A Nagyenyedtől alig néhány kilométerre fekvő település adott otthont idén a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumának.
A tavalyi kihagyás után ismét megrendezik a református egység napját. A helyszín Debrecen. Ezúttal Sárosi Dánielnek, a Tiszántúli Református Egyházkerület közelmúltban kinevezett zenei igazgatójának segítségével közelítünk a késő tavaszi jeles eseményhez.
A lelkipásztori hivatás egy olyan elkötelezett életforma, amely egyszerre tartogat áldásokat és jelent komoly kihívásokat. A lelkészek nemcsak a gyülekezetek lelki építéséért felelnek, hanem gyakran anyagi és szervezési kérdésekben is helyt kell állniuk. Ez a fajta sokoldalúság viszont olykor megterhelő, éppen ezért fontos, hogy szilárd támogatást érezzenek, amikor ők maguk is különféle gondokkal küzdenek – véli Szilágyi István Róbert, a partiumi Dabolc lelkésze. Vele és Erdei-Árva Istvánnal, aki Szamoskóródon és Dobrácsapátiban szolgál, beszélgettünk a lelkipásztorokkal szembeni elvárásokról, a családi háttér fontosságáról, valamint a kiégés veszélyéről.
A Retour stábja februárban, éppen az orosz támadás évfordulóján érkezett Kárpátaljára, ahol több napon át forgatott Beregszászban, Mezőváriban és Nagydobronyban, hogy megmutassa, hogyan telnek magyar református testvéreink napjai a háború árnyékában. Megrázó történeteket hallhatnak egy olyan közösség tagjaitól, amelyben a veszteségek sem tudták megingatni az Istenbe vetett bizalmat.
Úrvacsorás istentiszteleten fejezhetik ki összetartozásukat a világ számos pontjáról érkező magyar reformátusok Debrecenben 2025. május 24-én. Az egység napját 2009 óta évről évre megünneplik a gyülekezetek, 2014 és 2019 után idén pedig ismét nagyszabású találkozót rendeznek a cívisvárosban, amelyre a Kárpát-medence országaiban élők mellett tengerentúli szórványközösségek is érkeznek.
Három éve tart a háború Ukrajna és Oroszország között. Azóta több mint ötmillió ember kényszerült elhagyni otthonát. Ukrajna még a mai napig tele van olyan kárpátaljai és azon túli fiatalakkal, férfiakkal és apákkal, akik maradni kényszerültek, vagy valamilyen más okból nem hagyták el a szülőföldjüket. Viszont voltak, akiknek már az első hetekben sikerült eljönniük, ahogy Szoboszlai Ádámnak is, aki ezért áldottnak érzi magát. A fiatalember tizenhét éves volt, amikor elhagyta Kárpátalját, a családi fészket és Magyarországra menekült.