Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye tuzséri gyülekezete már most készül a májusi református egységnapra. Beszédtéma a templomban, bibliaórán, az énekkarban, a háromezer lelkes nagyközségben. – El kell készítenünk a szívünket is, hogy ne turistaként érkezzünk meg az eseményre, Debrecenbe – javasolja a szabolcsi gyülekezet lelkipásztora, Bodnár Róbert.
A lelkészeknek is elengedhetetlen a támogatás, hiszen a folyamatos szolgálat súlya hosszú távon mély nyomokat hagyhat – hívja fel a figyelmet Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy egyre több figyelmet fordítanak a lelkipásztorok lelki gondozására, mint az elmúlt héten kötött megállapodás a Magyarországi Református Egyház, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Gyökössy Endre Intézet között.
Ünnepélyes keretek között írt alá együttműködési megállapodást a Magyarországi Református Egyház, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Gyökössy Endre Intézet. Az egyezmény célja, hogy megerősítse a lelkipásztorok lelkigondozását és lelki támogatását a két egyházi szervezet közötti szoros együttműködés révén.
Egy hely, ahol a történelem, a hit és a borkultúra harmonikusan összefonódik. A dél-erdélyi Csombord jövőjének záloga Isten, a bor, a rózsatermesztés és a gyümölcsfák nemesítése – jegyezte meg Boros László lelkipásztor. A Nagyenyedtől alig néhány kilométerre fekvő település adott otthont idén a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumának.
A tavalyi kihagyás után ismét megrendezik a református egység napját. A helyszín Debrecen. Ezúttal Sárosi Dánielnek, a Tiszántúli Református Egyházkerület közelmúltban kinevezett zenei igazgatójának segítségével közelítünk a késő tavaszi jeles eseményhez.
A lelkipásztori hivatás egy olyan elkötelezett életforma, amely egyszerre tartogat áldásokat és jelent komoly kihívásokat. A lelkészek nemcsak a gyülekezetek lelki építéséért felelnek, hanem gyakran anyagi és szervezési kérdésekben is helyt kell állniuk. Ez a fajta sokoldalúság viszont olykor megterhelő, éppen ezért fontos, hogy szilárd támogatást érezzenek, amikor ők maguk is különféle gondokkal küzdenek – véli Szilágyi István Róbert, a partiumi Dabolc lelkésze. Vele és Erdei-Árva Istvánnal, aki Szamoskóródon és Dobrácsapátiban szolgál, beszélgettünk a lelkipásztorokkal szembeni elvárásokról, a családi háttér fontosságáról, valamint a kiégés veszélyéről.
A Retour stábja februárban, éppen az orosz támadás évfordulóján érkezett Kárpátaljára, ahol több napon át forgatott Beregszászban, Mezőváriban és Nagydobronyban, hogy megmutassa, hogyan telnek magyar református testvéreink napjai a háború árnyékában. Megrázó történeteket hallhatnak egy olyan közösség tagjaitól, amelyben a veszteségek sem tudták megingatni az Istenbe vetett bizalmat.
Úrvacsorás istentiszteleten fejezhetik ki összetartozásukat a világ számos pontjáról érkező magyar reformátusok Debrecenben 2025. május 24-én. Az egység napját 2009 óta évről évre megünneplik a gyülekezetek, 2014 és 2019 után idén pedig ismét nagyszabású találkozót rendeznek a cívisvárosban, amelyre a Kárpát-medence országaiban élők mellett tengerentúli szórványközösségek is érkeznek.
Három éve tart a háború Ukrajna és Oroszország között. Azóta több mint ötmillió ember kényszerült elhagyni otthonát. Ukrajna még a mai napig tele van olyan kárpátaljai és azon túli fiatalakkal, férfiakkal és apákkal, akik maradni kényszerültek, vagy valamilyen más okból nem hagyták el a szülőföldjüket. Viszont voltak, akiknek már az első hetekben sikerült eljönniük, ahogy Szoboszlai Ádámnak is, aki ezért áldottnak érzi magát. A fiatalember tizenhét éves volt, amikor elhagyta Kárpátalját, a családi fészket és Magyarországra menekült.
Az egységnap nem csupán egy rendezvény, hanem a Kárpát-medence református közösségeinek találkozása és összetartozásának ünnepe. A szervezés nagy felelősség, de még nagyobb megtiszteltetés – vallja Bodor Edit, a Debreceni Polgármesteri Kabinetiroda egyházi és határon túli magyar közösségi kapcsolatokért felelős referense, a Debreceni Karitatív Testület elnöke, aki hosszú évek tapasztalatával és mély elkötelezettséggel vesz részt a megvalósításban. Az idei esemény különösen fontos, hiszen a tavalyi elmaradása után még erősebben kell kifejezni az egység erejét. A rendezvény nemcsak az egyházi hagyományokat eleveníti fel, hanem a művészetek, a közösségi élmények és az együttlét örömét is közvetíti. De mit jelent valójában az egység, és hogyan tehető a mindennapok részévé? Az idei egységnap erre is választ keres.
Az orosz–ukrán háború harmadik évfordulója kapcsán Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház püspökhelyettese, az ungvári és ungtarnóci gyülekezet lelkipásztora számolt be a kárpátaljai magyarság helyzetéről, valamint arról, mibe lehet kapaszkodni ebben a reménytelennek tűnő helyzetben.
Jókai Mór szívből szerette szülővárosát, amelynek lakói, történetei és helyszínei mind megihlették munkásságát. „Nincs nekem olyan szép templom a kerek világon, mint a komáromi kálvinista templom. Az a tornya velem együtt nőtt fel. Együtt láttuk egymást kamaszodni” – olvashatjuk az idén kétszáz éve született írónk egyik elbeszélésében. Majdnem festő lett, rajongott a kertészkedésért és a finom ételekért, élénk társadalmi életet élt. Büszke volt komáromi református gyökereire. Jókai Mórra emlékezünk.
Egy kis székelyföldi faluból indult, majd a templom falain túlmutató szolgálatával egyházát és közösségét is formálta. Hogyan lehetett hittel és elszántsággal építeni, amikor a történelem viharai épp rombolni akartak? Több évtizedes szolgálat után Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület emeritus püspökével tekintettünk vissza a rendkívüli életpályáját jellemző mérföldkövekre és kihívásokra.
Nehéz és küzdelmes, ugyanakkor hittel teli életutat tudhat magáénak Meister Éva erdélyi származású színművész, rendező. Monodrámáival évek óta a Kárpát-medencét járja, hogy előadásaival értéket közvetítsen. A művésznővel arról beszélgettünk, milyen volt magyar színésznek lenni Ceaușescu Romániájában, mit jelent a hit egy erdélyi magyarnak, és hogyan találta meg eredeti küldetését megtartva, helyét, szerepét a rendszerváltás utáni Magyarországon.
A Magyar Református Egység Napja az összetartozás ünnepe. Ezt fejezi ki az a hagyomány is, hogy az azt megelőző hónapokban az egyházmegyék küldöttei közösen munkálják ki a részleteket és fogalmazzák meg kéréseiket, javaslataikat. A csaknem százfős egyeztető fórumra a Kárpát-medence minden tájáról érkeztek a közös gondolkodásra, hogy aztán alig több mint három hónap múlva együtt ünnepelhessen a magyar reformátusság.
A hanghullámok fizikája szerint két vonós játéka soha nem hallatszik olyan tisztának, mint amikor három hangszer szól egyszerre. A házasság egységét is akkor tudjuk igazán megélni, ha a „harmadik csellistával”, Istennel rezgünk közösen. A Süll házaspár életében nem csak a zene áll központi helyen: a hitet, a precizitást és az egymásra szakított időt ugyanolyan komolyan veszik.
A Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egységét 2009. május 22-én mondták ki Debrecenben. Az idei rendezvénynek ismét a cívisváros ad otthont, ezúttal május 24-én, amikor közös istentiszteleten fejezhetik ki összetartozásukat a világ számos pontján élő egyháztagok.
– Lévai református vagyok, és ez kifejezi a magyarságomat. Megtartó erőt jelent, ha ragaszkodom az identitásomhoz, segít a kitartásban – állítja Kassai Gyula és felesége, Kassai Tímea. A felvidéki Léván szolgáló református lelkész házaspárral arról beszélgettünk, hogy kisebbségben, a próbatételekben hogyan élik meg az Istenben való bizalom erejét.
Olyan megújulásra nincs szükség, amelynek nincs igazi alapja, vagy amelyet olyan körök várnának el, amelyek csak kívülről szemlélik az egyház sorsát. Lelkiekben kell továbbépíteni az egyházat, a megújulást pedig az újszövetségi értelemben kell érteni: tagjaiban kell folyamatosan, naponként megújulnia az egyháznak ahhoz, hogy éljen, és majd el tudjon számolni a kegyelmi idővel – vallja Kolumbán Vilmos József lelkipásztor, egyháztörténész, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, akit február elsején iktattak be hivatalába Kolozsváron.
A kolozsvári Farkas utcai református templomban, ünnepi közgyűlésen szentelték fel Kolumbán Vilmos Józsefet, az Erdélyi Református Egyházkerület decemberi közgyűlésén megválasztott püspökét.