Ünnepi úrvacsorás istentisztelettel zárult a magyar református egységnap központi eseménye. Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök hirdette az Igét, prédikációjában a kegyelemből való megigazulásról, az Isten előtti hódolatról és a magyar reformátusok hitbéli egységéről beszélt.
A kedvezőtlen időjárás ellenére zsúfolásig megtelt a nagytemplom előtti tér az úrvacsorás istentisztelet kezdetére
Pontban délután kettőkor elcsendesedett a nagytemplom előtt zsúfolásig megtelt tér, megszólaltak a harangok, és a szabadtéri úrvacsorás istentisztelet kezdetén a részvevők elénekelték a 90. zsoltár első versét. Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Isten örökkévalóságáról tett hitvallást, amit a négy anyaországi püspök imádsága követett.
Steinbach József imádsága középpontjában a Szentháromság Isten előtti megalázkodás és az általános emberi bűnösség megvallása állt. A Dunántúli Református Egyházkerület püspöke arra kérte Istent, hogy ne vesse el népét, hanem térítse vissza magához, adjon új erőt és ne vonja meg Szentlelkét.
Balog Zoltán megvallotta, hogy egyházunk a bajok idején sokszor nem az imádság és a kölcsönös bizalom útját, hanem sokkal inkább jogi megoldásokat és az önigazolást keresett. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke megállapította, hogy hajlamosak vagyunk jobban bízni a saját erőnkben, befolyásunkban, politikai kapcsolatrendszerünkben, mint Isten gondviselő szeretetében.
Fekete Károly imájában az ismeretlen, fenyegető világ és az emberi gyengeség valóságából indult ki. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke szerint az ember örömforrásai sokszor mérgezettek, szeretete tökéletlen, lelke békétlen. Imájában a világ zavaros eszméiből való kivezetésért könyörgött és Isten örök igazságáért mint megtartó vezérfonalért fohászkodott.
Barna Sándor tiszáninneni püspök a restséget és a hirtelen haragot hozta bűnvallásként Isten elé.
A Magyarországi Református Egyház püspökei és főgondnokai, valamint Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgáltak az ünnepi istentiszteleten
Isten házában közös hittel és tisztelettel
„De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.” (Zsolt 5,8)
Kolumbán Vilmos József prédikációjában az isteni kegyelemről, az ember hódolatáról, a közösség megtartó erejéről, valamint az egyházi és nemzeti identitás mélységéről és küldetéséről beszélt. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke felhívta a figyelmet arra, hogy az embernek lehetősége van belépni a szent helyre – de nem a saját érdemei alapján, hanem egyedül Isten kegyelméből. Kiemelte a reformáció nagy felismerését, miszerint az ember nem a törvény cselekedetei által, hanem hit által igazul meg Isten előtt.
Kolumbán Vilmos József: Egyedül kegyelemből állhatunk meg Isten színe előtt
Kolumbán Vilmos József ezután az istenfélelem helyes értelmezéséről beszélt: nem a rettegés, hanem a szent tisztelet az, amely meghajlásra, alázatra és engedelmességre indítja az embert. Megállapította, hogy a Kárpát-medencei reformátusoknak különböző történelmi, földrajzi és kulturális háttere van, a hitük és a nyelvük azonban közös. Példaként említette a dunántúliak, a mezőségiek, a tiszántúliak, a felvidékiek, a délvidékiek és a székelyek eltérő kegyességi hagyományait, ezeket azonban összefogja a közös hit, a magyar nyelvű Biblia, a zsoltárok, a hitvallások, a reformáció öröksége.
Kolumbán Vilmos József szerint fontos a múlt bűneinek felismerése és az azokkal való szembenézés, de legalább ennyire fontos az is, hogy egyház az egységet ne csak mint ajándékot, hanem mint küldetést, feladatot élje meg, amit őrizni, ápolni és építeni kell. – Ezt az egységet csak akkor tudjuk megtartani, ha imádkozunk és teszünk egymásért, ha hordozzuk egymás terhét, ahogyan tettük és tesszük ezt kárpátaljai testvéreinkért is. Szent küldetés ez az egység azért is, hogy Krisztus igazságát fennhangon hirdessük – hangsúlyozta.
Úrvacsoraosztáskor az egybegyűltek a nagytemplom előtti tér több pontján vehették magukhoz a szent jegyeket az istentiszteleten szolgáló lelkipásztoroktól.
A közösség ereje
Az úrvacsora után Molnár János tiszántúli és Molnár Pál tiszáninneni főgondnok felolvasták a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának ünnepi nyilatkozatát. A dokumentumban a Közös Zsinat megerősítette a 2009-ben kimondott egységet, hangsúlyozta a hit és a küldetés megújulását, illetve kitért az elszakított vagy nehéz sorsú testvérek támogatására. „Hisszük, hogy a különböző állami keretek közötti széttagoltság ellenére a magyar reformátusság mindig is megőrzi hitbeli és teológiai egységét. Ezt most is meg kívánjuk erősíteni, hogy együtt hirdethessük Isten Igéjét, ahhoz igazítva életünket. Így tettek a gályarab prédikátorok három és fél évszázaddal ezelőtt. Megpróbáltatásaikra és hűségükre hálaadással emlékezünk. Ausztráliai testvéreink csatlakozása ezen az ünnepi közös zsinaton és a jövő esztendőben esedékes diaszpórakonferencia is abban erősít meg bennünket, hogy fogjunk össze minden magyar református keresztyén testvérünkkel, a legkisebbekkel, a legtávolibbakkal is. Külön is imádkozunk kárpátaljai testvéreinkért, hogy ők is békében élhessenek” – hangzott el.
Az alkalmat Beszterczey András, a házigazda Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora zárta. Köszönetet mondott minden szolgálattevőnek, szervezőnek és az egységnap sikeréért dolgozó önkéntesnek, hangsúlyozva, hogy az ünnep méltó bizonyságtétel volt a hitben, reménységben és szeretetben való közösség erejére.