Itt kell lenni, itt kell tenni

Ebben az évben március 6. és 8. között, a rendkívüli jogrend és veszélyhelyzet bevezetése előtti utolsó szabad hétvégén gyűltek össze a Kárpát-medence református szőlészei és borászai a BORUM-on, hogy ez alkalommal is tapasztalatokat cseréljenek. A fórumnak a tokaj-hegyaljai Erdőbénye adott otthont, ahová a Magyarországi Református Egyház fehérbora 2017 címet elnyerő Dávid Rémusz borász és a helyi református közösség hívta meg a rendezvényt. Mint megtudjuk, a településen a mindennapok része a földművelés, a mezőgazdaság, a szőlészet és borászat, valamint a fafaragás. Bár Erdőbényén az évszázadok során járványok és tűzvész is pusztított, a szorgalmas lakosságnak köszönhetően mindig újra virágozni kezdett a gazdaság.

– Három éve halottam először a BORUM-ról, éppen Kovács Pali bácsival találkoztam, hogy megmutassam neki a boraimat, de ő pont erre a fórumra sietett, hogy zsűritagként részt vegyen a borversenyen. Szerettem volna én is adni egy bort. Nem reméltem ettől semmit, csak kíváncsi voltam, hogyan fogadja a szakmai zsűri – idézi fel Dávid Rémusz első találkozását a rendezvénnyel. Mint mondja, a borszakértő el is vitte borát az akkor a Felvidéken tartott alkalomra, majd másnap felhívta, hogy elmondja neki a jó hírt: győzött a fehérbor kategóriában. A fiatal borász ettől kezdve minden találkozón részt vett, tavaly márciusban pedig felajánlotta, hogy otthona vendégül látja a BORUM-ot. – Úgy gondolom, a világ legjobb borait készítjük Tokaj-Hegyalján, emellett a legszebb településnek tartom Erdőbényét, szerettem volna megmutatni ennek a közösségnek ezt a helyet. Azt tapasztaltam, hogy a BORUM erről szól: a közösségről, a gyönyörű magyar tájakról és a jó borról – hangsúlyozza a borász.

Dávid Rémusz azt is elmondja, számára a természet szeretete volt a borászathoz vezető út, ennek köszönhető, hogy 2010-ben elindította saját gazdaságát a Budaházy–Fekete Kúriában. – Mindig tiszteltem és szerettem a természetet, amikor pedig Erdőbényére kerültem, megláttam, mivel is foglalkoznak a szőlészek és a borászok. Nem készültem erre a pályára, de megismertem a szakmát és úgy éreztem, ezt kerestem, ez az, amit nem tudtam megfogalmazni korábban – fogalmaz.

Ezt az érzést szeretné továbbadni minden látogatónak, mint mondja, el kell jönni, és meg kell kóstolni a borokat, ez segít formálni az ízlést. Természetesen hosszú út vezet a rügyfakadástól a bor elkészüléséig, a februári és márciusi időszak minden évben a szőlő metszéséről és újrakötözéséről szól, ez az előkészületek ideje. Ebben a körforgásban a munka folyamatos, nem is igazán van kezdete és vége: amikor az őszi szüret után leáll a nedvkeringés, máris kezdődhet a metszés, januártól pedig helyet kap a marketing és a különböző borversenyek. És hogy mi motiválja a borászt ebben a folyamatos munkában? – Az alkotás – feleli Dávid Rémusz gondolkodás nélkül. – Alkotunk a szőlőben, aztán a borászatban, ennek eredménye pedig nyomon követhető a palackban. Minden palack időkapszula, amelyből tanulhatunk.

A fiatal borász a bioborban látja a borászat jövőjét, így ökológiai gazdálkodást folytatnak és csak engedélyezett szereket használnak a szőlőben. – Számomra a bio azt jelenti, hogy visszaállítjuk a földben található faunát, karbantartjuk a gombák és mikroorganizmusok élővilágát. A borok esetében élesztőt, ként és bentonitos derítést alkalmazunk, de mást nem – magyarázza. A borász az utóbbi egy évtized tapasztalata alapján úgy érzi, még nem tud eleget a borok ízéről, de azt látja, hiába készülnek lassabban a bioborok, mégis hosszabb ideig elállnak. Erre példaként egy 2012-es évjáratú sárgamuskotályt említ, amelyet rövid életűnek tartanak, mégsem volt semmi baja, mikor idén kinyitották. – Próbáljuk irányítottan edzeni a bort, de nem nyúlunk bele a folyamatokba, ezt pedig meghálálja – teszi hozzá. Az ezzel a technológiával készült borokat jól fogadják a fogyasztók is. – Szeretem, amikor olyan vendégek jönnek, akik ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztanak bort, mert az a legjobb érzés, amikor olyanoknak mutathatom meg ezt a világot, akik nincsenek benne – mondja Dávid Rémusz. És bár a BORUM-ra szakmai közösség érkezett, a borász szerint ez kiváló alkalom a tapasztalatcserére, hiszen a Református Gasztrokulturális Programok résztvevői olyan közösséget alkotnak, ahol őszintén tudnak beszélni egymással.

Ez a tapasztalatcsere és a református közösség építése a BORUM legfontosabb célja, hosszú évek óta erősödik már a résztvevők szakmai és lelki közössége. – Minden alkalommal különleges élmény, amikor a fórum vasárnapi napján közösen veszünk részt az istentiszteleten, együtt éneklünk, együtt adunk hálát – fogalmaz Zila Gábor, a programot szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány titkárságvezetője. – Jó tudni, hogy az itt jelenlévők egyre szorosabb kapcsolatban vannak egymással, és év közben a Kárpát-medence különböző részeiből telefonon cserélnek tapasztalatot a szőlőművelésről.

Mint mondja, nagy igény van erre a rendezvényre, szervezőként pedig szeretnének minden alkalommal előremutató szakmai programmal készülni, új technológiákat bemutatni és olyan lehetőséget biztosítani, amikor kicsit megállhatnak a résztvevők. Bár még sok fejlődési lehetőség van a BORUM-ban, a fő cél a közösség épülése marad, és az, hogy erősödhessen a személyes és a szakmai kapcsolat is. – Szükség van arra, hogy találkozzunk és mindenki megmutathassa a borát, az előző évek munkájának gyümölcsét. Ha Isten megadja, hogy jó borunk legyen, akkor ez kiváló alkalom a hálaadásra is – hangsúlyozza Zila Gábor.

Ebben az esztendőben Varkoly Ádám 2018–as évjáratú furmintja lett a Magyarországi Református Egyház fehérbora. A szerencsi borász a Tokaj Y, vagyis Tokaj-Hegyalja új borászgenerációjának tagja, csoportjuk célja kizárólag minőségi borok készítése a történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéken – ennek szép bizonyítéka a BORUM-on elért győzelem is. – 2016-ban fogtunk össze a borvidék fiataljaiként öten, öt különböző településről, azóta is folyamatosan próbálunk fejlődni – emlékezik vissza Varkoly Ádám. – Úgy éreztük, hogy minél hamarabb össze kell fognunk, mert túl rövid az élet a várakozáshoz. Együtt gondolkozunk, tapasztalatokat cserélünk, és együtt jelenünk meg borkóstolókon, borvacsorákon.

A borász a Tokaj Y másik tagjától, Dávid Rémusztól hallott a BORUM-ról, úgy gondolta, ha régiója ad otthont a rendezvénynek, szinte kötelező részt vennie a borversenyen. Végül két borral nevezett: egy 2019-es sárgamuskotállyal és a győztes 2018-as furminttal, amely a környék egyik leghíresebb dűlőjéről, a mádi Király-dűlőről származik. Varkoly Ádám azt tapasztalja, még mindig nehéz fiatalon borászként dolgozni, de ez nem veszi el a kedvét. – Kevesen maradunk itthon, így nekünk kell példát mutatnunk arról, hogy ennek van jövője – ehhez pedig itt kell lennünk és itt kell tennünk. Egy borásznak általában negyven éve van bort készíteni, minden évben egyetlen alkalommal. Ha elrontjuk, csak egy év múlva próbálhatjuk meg újra. Kevés az időnk, ezért nagyon jól kell kihasználnunk.

Tóbiás Zoltántól, a vendéglátó gyülekezet lelkipásztorától megtudjuk, hogy a tokaj-hegyaljai reformátusság nagy része is lelkes szőlészekből és borászokból áll, ki családi gazdálkodásban, ki nagyvállalkozóként űzi ezt a hivatást. A település reformátusainak lélekszáma az országos átlaghoz igazodik, bár idősödő a közösség, a lakosság egyharmada a gyülekezet tagja. – A közösséget először meglepte, hogy hozzánk, erre a kis településre is érkezhet a BORUM, de örömmel fogadtuk, az volt a célunk, hogy bekapcsolódjunk a programba – fogalmaz a lelkész.

Tóbiás Zoltán azt vallja, a mezőgazdaságban és a borászatban igazán látszik, mennyire szorosan összekapcsolódik életünk és a teremtett világ, de ezt jobban meg kellene élnünk a hétköznapokban is. – A gondviselő Isten jelenléte, szeretete és áldó kegyelme az, ami napról napra megtart bennünket. Legyen bármilyen hivatásunk, erre kellene jobban figyelnünk, ezt kellene tudatosítanunk – mondja a lelkipásztor, aki szerint segíthet minket, ha figyelmesen járunk a természetben, és megfigyeljük a világot. – Ugyanakkor szükség van a lelki nyitottságra is – hangsúlyozza az erdőbényei gyülekezet vezetője –, hogy otthon, a belső csendben tapasztaljuk meg: az Úr mindenhová elkísérő jelenléte és védelme érezhető.