Lélekmentés Királyhágómelléken

Miért tartotta fontosnak kiemelni a lélekmentést, az egyház egyik fő feladatát?
Amikor tavaly Isten, Lelke által és emberi eszközök igénybevételével, kimunkálta bennem a döntést, hogy legyek nyitott a püspökjelöltségre, az első, ami megfogalmazódott bennem, ez volt: lélekmentés! Tudom, hogy ez az egyház alapvető feladata, de sok minden elvonhatja erről a figyelmet. Lelkipásztorként gyakran tapasztaltam: ha nem arra kerül a fókusz, hogy az Úr, szolgálatom által, embereket akar megmenteni a kárhozatból az örök életre, akkor megszokottá, rutinossá válik az, amit teszek. Akkor tudunk megújulni a szolgálatban, ha látjuk, mi Isten célja, és ő eszközként használhat minket ennek érdekében. Ezért tartom fontosnak, hogy folyamatosan emlékeztessük magunkat a lélekmentésre, amelynek hátterében mindig ott van a Szentlélek. Amelyik szolgálatból hiányzik a Lélek, azt újra kell gondolni, vagy abba kell hagyni.

Hogyan képzeli el az említett lélekmentést? A fiatalok számára hogyan tenné vonzóbbá az egyházi életet?
Egyházkerületünk fő fókuszában áll a foglalkozás az ifjakkal, gyerekekkel. A lelkipásztorok többsége komolyan veszi a gyerek- és ifjúsági missziót. Fontos, hogy az evangéliumot a korosztály érdeklődési körének megfelelően hirdessük. Számos gyülekezetben látunk erre biztató példákat: ahol a Lélek társul az odaadó szolgálattal, csodás eredmények születnek.

Programjában arra is figyelmeztet, hogy nem szabad szégyellni az evangéliumot. Az evangélium jelentése jó hír. Miért szégyellné ezt bárki?
Az evangélium nem akármilyen jó hír, nem egy a sok közül, hanem a jó hír! Ez semmi mással nem téveszthető össze. Az Istentől bűnei miatt elszakadt ember előtt Jézus keresztje megnyitja az üdvösség útját. A Sátán, a maga eszközeivel, igyekszik ezt elhomályosítani, időszerűtlenné és erőtlenné tenni. Ezért fontos, hogy keresztyénként szégyen nélkül hirdessük az evangéliumot, mert ez az egyetlen olyan jó hír, amely megmenti az embereket a kárhozattól! Ezt viszont csak az tudja meggyőző erővel hirdetni, aki nem kételkedik az üzenetben.

„Multifokális szemüveget” kívánt önnek Balog Zoltán püspök, a Generális Konvent elnöke az ünnepi beiktatásán, amellyel közelre és távolra is jól láthat: tisztán szemlélheti az Igét és a környezetét, a legkisebb falu utolsó reformátusát, az elkallódott híveket, az anyaországot és a romániai vezetést is. Megfogadta ezt a tanácsot?
Igazán tetszett, meg is fogott a multifokális szemüveg hasonlata. Komolyan veszem, hiszen szemüvegesként tudom, milyen haszna van egy ilyen eszköznek. Meggyőződésem viszont az is, hogy nem elég nézni, látni a gyülekezeteket, a híveket, a lelkipásztorokat, hanem közelebb kell menni. Sokat kell egymással beszélgetnünk. Leülni egymás mellé, együtt imádkozni. Nem az irodámba bezárkózó püspök akarok lenni, hanem olyan, aki mozgásban van, aki, amikor erre Isten utat nyit, Igét hirdet, és sok energiát fordít a kapcsolattartásra. Az elmúlt csaknem három hónapban több ezer kilométer út van a hátam mögött. Sok gyülekezetben, közösségben, több egyházkerületben megfordultam. A naptárom pedig tele van hasonló alkalmakkal.

Mi lehet az idei húsvét üzenete?
Az evangélium magába foglalja a feltámadás üzenetét. Jézus feltámadása és a miénk reménysége nélkül a keresztyénség üres vallásosság lenne! Olyan, mint a bél nélküli dió, amelyben nincs tartalom. Elég egy kis szorítás, máris összeroppan. Ma feszültséggel terhes világban élünk, amelyet beárnyékol a háború vészjósló sötétsége. A húsvét ezt hirdeti: Krisztus legyőzte a halált! Aki az övé, annak még ha szenvednie kell is, nem árthat neki a halál! A feltámadott Jézus ölelésében gyógyulásnak indulhat minden ember élete. Ehhez viszont őt kell választanunk!