– A fizikai határokat át lehet rajzolni, de Krisztus egyházának nem lehet határt húzni – mondta Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke Sarkadon, a hajdani Békés–Bánáti Református Egyházmegye utódegyházmegyéinek nyolcadik találkozóján. Az eseményen három ország öt egyházmegyéjének magyar református testvérei vettek részt. – Fontos, hogy találkozzunk, mert ami már egyszer szétesett, azt csak Isten lelke tudja újra összerakni. Az, hogy ezek a közösségek összejönnek és egymás hite által épülnek, egyfajta hitvallás is a mai széteső világban – fogalmazott Tóth Zoltán, Füzesgyarmat lelkipásztora.
Demeter Ottó békési és Tóbiás Tibor György aradi esperes a vándorzászlóval
A rendezvény nyitóáhítatát Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője tartotta. A Covid-járvány miatt a találkozót három év kihagyás után szervezték meg újra, ezért az összegyűlt öt utódegyházmegye – az Aradi, a Bánáti, a Békési, a Csongrádi és a Temesvári Egyházmegye – lelkészi vezetői ismertették gyülekezeteik jelenlegi helyzetét. A jó hangulatú képes beszámolók során az előadók sok örömöt osztottak meg, ugyanakkor szó esett a járvány miatt bekövetkezett létszámcsökkenésről is.
Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) püspöke előadásában a lelkészhiányra hívta fel a figyelmet. A Bánáti Egyházmegyében jelenleg négy helyben lakó lelkész van, hangzott el, így előfordul, hogy egy temetésért száz kilométer távolságra kell utazniuk.
Halász Béla püspök a lelkészhiányra hívta fel a figyelmet
Nemcsak a határon túl, hanem a határon innen is hasonló problémákkal küzdenek, árulta el Juhász András esperes a Csongrádi Egyházmegyéről szóló beszámolójában. Elmondása szerint van olyan település, ahol nincs lelkipásztor, ezért várnak még lelkészeket a megyébe.
Demeter Ottó békési esperes arról beszélt, hogy a Békési Egyházmegyében Isten kegyelméből sok templomot felújítottak az elmúlt időszakban, ugyanakkor ő is figyelmeztetett a lelkészhiányra. „Az aratni való sok, de a munkás kevés” – idézte a Szentírás szavait, ezért arra kérte a testvéreket, hogy bátorítsák, buzdítsák a lelkipásztorokat, segítsék őket abban, hogy a gyönyörű épületek megteljenek Lélekkel.
Bódis Ferenc, a Temesvári Egyházmegye esperese beszámolójában pozitív példaként említette, hogy egyházmegyéjébe hat fiatal lelkész érkezett az elmúlt időszakban.
A kézzel másolt Covid-Biblia
A beszámolókat a kísérőprogramok követték. Az első világháborús emlékmű megkoszorúzása után nyílt lehetőség megtekinteni többek között a Covid-Biblia-kiállítást. (A Covid-Bibliáról bővebben itt olvashatnak). Koncz Zsolt, a Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, azért hozták el erre az alkalomra a Szentírás-különlegességet, mert érdemes látni, hogy kire hogyan hatott a járványidőszak. Voltak, akik a vírushelyzetet úgy dolgozták föl, hogy az Isten Igéjét nemcsak hogy olvasták, de le is másolták, az Urat dicsőítő módon töltve el így a pandémia idejét. De nemcsak a Covid-Bibliát lehetett megtekinteni, hanem Zsombori Erzsébet és Gy. Szabó Béla erdélyi grafikusok műveiben is gyönyörködhettek a résztvevők a Városi Képtárban.
A Békési Református Egyházmegye immár második alkalommal házigazdája a hajdani Békés-Bánáti Református Egyházmegye utódegyházmegyéi találkozójának. Korábban az esperesi székhely, Békés adott otthont a rendezvénynek. Demeter Ottó esperes elmondta, hogy most azért Sarkadon rendezték meg az alkalmat, mert itt megfelelő nagyságú a templom. Ugyanakkor hangsúlyozta, nemcsak az infrastruktúrának, de a gyülekezetnek is készen kell állnia arra, hogy egy ekkora rendezvényt az egyházmegyével együtt megszervezzen: a Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség tagjai ezt vállalták. – Ezért köszönetet kell mondanunk a gyülekezetnek és két lelkipásztorának a helytállásért – tette hozzá.
Az első találkozót tíz évvel ezelőtt rendezték Makón. – Egy raktárpakoláskor megtaláltuk Nagy-Magyarország vallási térképét, és megdöbbenve láttuk, hogy a mi egyházmegyénk volt egykoron a történelmi Magyarország legnagyobb egyházmegyéje, ekkor fogalmazódott meg a munkatársakban, hogy tartsunk találkozókat – mondta Juhász András, aki a találkozók egyik legfontosabb céljaként az egymásért való könyörgést és hálaadást fogalmazta meg. – Ez a vidék már azon az 1910-es térképen is szórványvidék volt, ahogy ma is az. Így az egyházmegyéinknek nagyon hasonlóak a gondjaik és az örömeik is – magyarázta a csongrádi esperes.
A rendezvényt úrvacsorás istentisztelet zárta, amelyen az Igét Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette. Prédikációjában a 2Kor 12,2–9 alapján arról beszélt, hogy akár nemzeti, akár személyes töviseink vannak, csak Krisztus kegyelme elégíthet meg, de az bizonnyal elegendő. A találkozón nemcsak a hajdani Békés–Bánáti Egyházmegye összetartozását erősítették, hanem az egész Magyar Református Egyházét is, hiszen az összegyűlt perselyadomány kárpátaljai testvéreinket segíti.
Az alkalom végén átadták a vándorzászlót, amelyet Tóbiás Tibor György aradi esperes vett át, így reménység szerint egy év múlva az Aradi Egyházmegye szervezi a következő találkozót.