Visszatérni a forráshoz a nevelésben – Kárpát-medencei imanap

A kettős állampolgárságról szóló 2004-es sikertelen népszavazás után a Református Nőszövetségben megfogalmazódott az igény egy a nemzeti és hitbeli összetartozást megerősítő alkalom megszervezésére. Ennek immáron 18 éve, és a tíz egyházkerület – idén a dunamelléki – egymást követve évről évre állítja össze a saját egyházkerületét is bemutató, közös imádságra, elcsendesedésre hívó anyagát. A december első vasárnapján megtartott alkalom fontosságát jelzi, hogy az imanap az idén elfogadott református nemzetstratégiában is helyet kapott. Az imanapot most is megelőzte egy háromnapos előkészítő konferencia, amelyen bemutatták az Imanapi füzet anyagát, amely itt tölthető le.

„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által” (2 Tim 1,14) – szól az imanapi liturgia prédikációjának textusa – kincsünket, valamint tisztaságát megőrizni, mellette kiállni és azt továbbadni hív minket az Ige. Az egyházkerület nőszövetségének elnöke szerint az evangélium a legnagyobb ajándék. Ezt követik a reformáció, a hitvallásaink, az anyanyelv, a kultúra és a hagyományok – identitásunk elemei. Az idei imanap a református oktatás-nevelés témakörét mint kincseinket helyezi a középpontba, magában foglalva az épületeket, de ezen túl intézményeink szellemiségét, a múlt példaképeit, illetve az ott dolgozókat és a tanulókat is. Svébisné Juhász Márta az oktatás-nevelés terén fontosnak tartja, hogy visszatérjünk a forráshoz, református hagyományainkhoz, hiszen eleink templomot és iskolát építettek, ahol erkölcsi tartásra is neveltek úgy, hogy az itt felnövekvő diákok megállták a helyüket mindenütt a világban. A gyermekek felnevelésében a túlzott gyermekközpontúsággal szemben a világosabb keretek segíthetnének, vagyis ha nem lenne kettős nevelés otthon és az iskolában, illetve az, ha a ránk bízottak olyan közegbe kerülhetnének, ahol tiszta istenképet kapnak. Fontos tudnunk, hogy kik vagyunk, illetve kihez tartozunk. – Ez az alap, amit ha elvetünk, összedől hívő életünk, mint a homokra épített ház. Az imádság megtartó erő, ahogy az is, ha van kinek továbbadni kincsünket, azaz gyermekeinknek, unokáinknak. Felelősek vagyunk értük, hiszen sáfárságra kaptuk őket Istentől (leginkább közvetett módon). Keresztmama programunkkal rendszeresen támogatunk ötven, Kárpátalján élő református családot is, akik nehéz élethelyzetben vannak, de a hitük és magyarságuk megtartása fontos számunkra – hangsúlyozza Svébisné Juhász Márta.

– A nőszövetség nemcsak ilyenkor imádkozik bizonyos ügyekért, személyekért; volt már korábban is imaláncuk az oktatás-nevelés munkájáért és a tanárokért is – árulta el a Dunamelléki Református Nőszövetség elnöke. Ahhoz, hogy a segítő szakmában dolgozó református testvéreink megbecsülve érezzék magukat, sok évtizedes munkájukat – az anyagi megbecsültség mellett – szerény ajándékkal, plakettal, könyvvel is megköszönhetik a gyülekezetek, de legfőképpen imádsággal és áldással, a gyülekezet előtti elismeréssel – kimutatva hálájukat irántuk, hogy itt maradjanak, és ne veszítsük el értékes személyüket – tette hozzá a kecskeméti Református Egyház Sion Nyugdíjasház és Gondozóközpont egykori igazgatónője.
– A Kárpát-medencei imanap megtartásáról bár nincsenek pontos számadataink, hogy ilyenkor hányan is imádkozhatnak együtt, sőt megeshet, hogy valaki nem advent és az egyházi év első vasárnapján tartja meg az alkalmat, de hiszem, hogy a nőszövetségek buzdítására egyre több helyen megtartják azt – fejezte ki reményét a kerületi nőszövetség vezetője. A lelkipásztori hivatás éve kapcsán sokat foglalkoztak az ezen a területen szolgálókkal. Fontos azonban tudni, hogy a gyülekezetek lelkészeinek nagy segítsége van: dolgos kezek tésztát készítenek, kézimunkáznak, hívogatnak-látogatnak, részt vesznek az adventi készülődésben és igei alkalmak megtartásában, olyanokéban, mint amilyen ez az imanap is, mindamellett imádkoznak is értük. Svébisné Juhász Márta hiszi, hogy az Úr minden nőnek ilyen méltóságot adott, hogy Isten munkatársaivá legyenek. Szeretné, ha a Kárpát-medencei imanap legalább olyan fontos lenne számunkra, mint az ökumenikus világimanap, hiszen ez mégiscsak a miénk, reformátusoké.
A következő Kárpát-medencei imanap megszervezésére a stafétabotot már átadták az előkészítő konferencia zárásaként: jövőre a felvidéki nőtestvérek kerülnek sorra szintén a kincseink, értékeink tematikán belül.