Aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam – Juhász Zsófiára emlékeztek

„Boldogok az irgalmasok” – kezdte a Máté evangéliumából vett igerésszel az általa tartott áhítatot Vörös Éva. A lelkész szerint az irgalmasság mára kiment a divatból, és olyan szavakat használunk helyette, mint például a jótékonyság, amely csakis emberek közötti kapcsolatot jelöl, és kihagyja az isteni elemet.

Vörös Éva úgy véli, hogy óriási irgalmasságdeficit van a világban. – Az irgalmasságot újra szakralizálni kell, mert Isten az irgalom atyja, tőle kaphatunk mintát – mondta a lelkipásztor, és hozzátette, hogy hiánylények vagyunk azóta, hogy az Éden kapuja becsukódott mögöttünk, ezért irgalomra szorulunk.

– Ki fog veszni a régi nehéz időben, az állami támogatások előtti korszakokban szolgálók tudása, ha nem őrizzük meg – jelentette ki Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója. Pál Timóteushoz írt levelét idézve elmondta, hogy Juhász Zsófia igazi példája a református diakóniának.

– Magától értetődő természetességgel gurult ki belőle a szeretet és az irgalom – emelte ki a főigazgató, aki szerint sokszor nehezen váltjuk át saját életünk cselekedeteire az istentiszteleten hallott vagy a Bibliában olvasott Igét, de Juhász Zsófia könnyen váltotta szeretetre az evangéliumot és fordította át az Igét a mindennapok nyelvére, cselekedeteibe. – Az ő szolgálata ma is időszerű, mert Krisztusra támaszkodik – mondta Czibere Károly. Emlékeztetett, a diakónia attól lesz több, mint a világi munka, hogy a nagypénteki áldozatért érzett hála hatja át, a Krisztusból való napi megújulás jellemzi, és hogy Isten dicsőségére végzik. Persze a biblikusság nem zárja ki a szakmai felkészültséget, sőt, a főigazgató szerint aki nem felkészült, az nem kellő alázattal végzi a munkáját. Czibere Károly úgy fogalmazott, ha egyetlen igehellyel kéne összefoglalni Juhász Zsófia szolgálatát, akkor Jakab leveléből ezt a részt választaná: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt.” Ugyanakkor a főigazgató szerint az is igaz volt az egykori lelkészre és gyógypedagógusra, hogy „aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam”. Czibere Károly arra is felhívta a figyelmet, hogy a fogyatékos ember ugyanúgy hordozza Isten képmását, mint más, így ugyanúgy emberi méltósága van, Juhász Zsófia pedig ezt jól látta.

– Juhász Zsófia fontosnak tartotta intézményt vezető lelkészként elsajátítani a gyógypedagógiát, hogy mindent megadhasson a bentlakóknak – mondta el előadásában Juhász Zsófia, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonának és Iskolájának igazgatója. – Korát megelőző szakember volt, hiszen a világi intézményekben a fogyatékosokat 1994-ig képezhetetlennek tartották, ő pedig már az 1970-es években foglalkozott a „képezhetetlenek” képzésével – tudhatta meg a hallgatóság Juhász Zsófiáról, aki elfogadta a fogyatékkal élőket olyannak, amilyenek voltak, mégis igyekezett mindent megtenni a fejlődésük segítéséért. – 1982-ben öt fogyatékost segített el a konfirmációig, ami sokak számára emlékezetes maradt – emlékeztetett az előadó, és hozzátette: azóta mások is követték az első konfirmandusok példáját.

Ezután személyes történetekkel emlékezett Juhász Zsófiára több egykori kollégája, barátja: Derencsényi Zsuzsanna, Péter Mária, Kurgyisné Balla Zsuzsanna, Vörös Éva és Kövér Imre osztotta meg emlékeit a megjelentekkel. Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon, Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény lakói és munkatársai verses, zenés műsorral szolgáltak.

A budapesti megemlékezés után Őrbottyánban emléktáblát avattak Juhász Zsófia emlékére.