„Közös szolgálatunk van” – Interjú Nagy Gáborral, a szeretetszolgálat új vezetőjével

Miért volt szükség váltásra a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) élén, miért született meg ez a döntés?
Juhász Márton korábbi ügyvezető igazgató kérése volt, hogy keressenek mást a helyére, amit Czibere Károly, a kuratórium elnöke elfogadott, és engem mint általános helyettest javasolt ügyvezetőnek – ezt az előterjesztést június 21-én a kuratórium tagjai is támogatták szavazatukkal. Ez így nagyon száraznak tűnik, de ennél azért hála Istennek barátibb volt a beszélgetés. Juhász Márton szolgálatára a jövőben is számítunk, hiszen közel nyolc évig vezette az alapítványt, nagyon sokan rajta keresztül ismerték meg a szeretetszolgálatot, és ezzel a tudással továbbra is támogatja majd a munkánkat, hiszen mint szolgálatfejlesztési igazgató marad az alapítványnál.

Sokat gondolkodott a lehetőségen?
Viszonylag gyorsan igent mondtam, mert ahogy beszéltünk erről Juhász Mártonnal, Czibere Károllyal és Katona Viktória ügyvezető-helyettessel, azt láttam, hogy mindenkinek tetszett ez a megoldás. Úgy éreztem, hogy megkapom a kellő támogatást, ezért vállaltam a feladatot. Nyilván nem volt ismeretlen a dolog, korábban is vezetőként dolgoztam, ismerem a szervezetet, így könnyebb volt ezt a döntést meghozni.

Mi az, amit ugyanígy folytatna az elődje munkájából, és mi az, amin változtatna?
Mindazt, ami értékként már itt van az alapítványnál, szeretnénk továbbvinni, ebben kértem a kollégák együttműködését is, hogy ugyanúgy folytassuk a közös munkát, mint ahogy eddig csináltuk. Lesznek új kezdeményezések, de ezek is azt az irányt erősítik, amerre eddig haladtunk. Ugyanúgy a Kárpát-medencében gondolkodunk, ugyanúgy szeretnénk a gyülekezetekkel, intézményekkel együttműködni, szeretnénk megtartani azokat a programokat, amelyek az elmúlt években is sikeresek voltak, például a Nyilas Misi ösztöndíjprogramot, a Szeretethidat vagy a most zajló Radírozzuk ki a különbségeket! tanszergyűjtő akciónkat.

Lesznek-e teljesen új projektek vagy valami olyan új fókuszpont, amire eddig nem került annyi figyelem?
Nem nevezném új fókuszpontnak, inkább csak nagyobb hangsúlyt kapnak a korábbiakhoz képest a nemzetközi együttműködések. Az elmúlt években az orosz–ukrán háború miatt kialakult menekültválság során végzett szolgálatainkon keresztül tovább tudtuk szélesíteni nemzetközi kapcsolatainkat. Új közösségi kezdeményezéseket fogunk Kárpátalján is indítani, az anyaországban pedig térségfejlesztési projektet tervezünk két-három ország bevonásával. Habár ezek új programként jelentkeznek, de a cél és az eddig járt út marad.

Észrevettem, hogy a táblára az irodájában fel vannak írva olyan jelszavak, mint a felelős szülő vagy a klímaváltozás. Ezek valami újabb kezdeményezést jelölnek, vagy már létező programokba beépülő elemek?
Inkább olyanok, amik beépülnek. Hála Istennek nem kell mindig újat kitalálni, hiszen nagyon jó gyakorlatok vannak az MRSZ-en és a református intézményrendszeren, közösségeken belül. Engem kifejezetten érdekel például az ökogyülekezeti mozgalom, abban nagy lehetőségek vannak, és jó lenne, ha ez a szemlélet a mi szolgálatunkban is következetesebben jelenne meg. A Felelős szülő, illetve a Szülőnek lenni jó képzések már elkezdőstek, most pedig az UNICEF-fel közösen egy olyan projekten dolgozunk, amely kifejezetten magyar sajátosságokra reagálva, de külföldi példákat is figyelembe véve a szülővé válást, a szülői feladatok megfelelő ellátását igyekszik segíteni. Akiknél nincs meg az a szülői minta, amit egyébként az ember jó esetben a családjától, gyülekezetétől, közösségétől megkap, azokat igyekszünk mi szeretetszolgálatként támogatni.

Az egyházzal, gyülekezetekkel, egyházkerületekkel, illetve más, egyházhoz kötődő intézményekkel szorosabbra fűzné a kapcsolatokat?
Abszolút. Az elmúlt időszakban is kerestük ezeket a lehetőségeket. Az előbb említett UNICEF-projekten a Református Pedagógiai Intézettel is közösen dolgoztunk. Több együttműködésünk alakult ki a menekültszolgálatban is, például a Bethesda Gyermekkórházzal vagy a Károli Gáspár Református Egyetemmel. Ezeket az együttműködéseket szeretnénk szélesíteni és formalizálni. Új kezdeményezésként most augusztusban fogjuk elindítani tesztjelleggel az első Jobb Adni Pontunkat. Ezeket a pontokat református intézményekben alakítanánk ki, amelyek így a jövőben gyűjtőpontként szerepelnének adománykoordinációs programjainkban. A Filemon szolgálatot is idén kezdtük el, ami a gyülekezeti kapcsolatrendszer kiépítését segíti, ezért a területért Katona Viktória ügyvezető-helyettes felel. Olyan önkénteseket keresünk a gyülekezetek tagjai közül, akiken keresztül a különböző kezdeményezéseinket tudjuk népszerűsíteni, vagy ha a gyülekezet részéről van segítségkérés, akkor az önkéntes összekötő testvéreken keresztül tudnak jelezni nekünk. Ezzel a rendszerrel is szeretnénk erősíteni a szeretetszolgálat református intézményrendszerbe és a gyülekezetekbe való beágyazottságát.

Korábban hallani lehetett, hogy boltok nyitását is tervezik, ahol az MRSZ programjaiban készített termékeket lehet vásárolni. Egyet már meg is nyitottak, igaz?
Igen, ezt remélhetőleg tudjuk is majd folytatni, és még több helyszínen jelenünk meg. Nem feltétlenül saját boltokkal, hanem viszonteladókat, partnereket is keresünk. Három műhelyt alakítottunk ki az elmúlt másfél évben. Van egy bőrműhelyünk Mezőladányban, valamint egy kerámiaműhely és egy textilműhely Zemplénagárdon. Ezeket az alapítvány százszázalékos tulajdonában lévő Jobbadni Nonprofit Kft. kezeli, hogy mi az alapvető szolgálatainkkal tudjunk foglalkozni. Bár ez hivatalosan egy külön cég, de ugyanazokon a hátrányos helyzetű településeken működik, ahol az alapítvány jelen van a Felzárkózó települések programmal. A halmozottan hátrányos helyzetű helyi lakosok foglalkoztatásának van munkaszocializációs része is, és az ott előállított termékeket értékesíteni szeretnénk. Budapesten nyílt már egy boltunk a Paloma Art Space üzletházban, amit hamarosan követ egy még nagyobb üzlet a Récsei Centerben. Terveink között szerepel, hogy Debrecenben is megjelennek a termékeink, ebben az esetben a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség segíti a munkánkat. Szeretnénk, ha ilyen együttműködéseink lehetnének a református intézményi hálózaton belül, de azon kívül is. Várhatóan meg fogunk jelenni a Máltai Szeretetszolgálat által üzemeltetett Fetekertben, amely a budapesti Fény utcai piacon értékesíti a Felzárkózó települések programban dolgozók által előállított termékeket.

Terveznek-e újabb műhelyt nyitni?
Alapvetően ezt a három üzemet szeretnénk fejleszteni, a jövőben pedig bővíteni. Kíváncsiak vagyunk, hogyan fogadják a termékeket. A bőrtermékeket már az előző adventben elkezdtük árusítani, nagyjából tisztázódott az a termékstruktúra, amit jól fogadtak az emberek. A másik két műhely termékeit még most vezetjük be. Amíg nem látjuk, hogy ez mennyire rentábilis és miként fog tudni hosszú távon működni, addig új üzemet nem indítanánk. Hosszabb távon az lenne a cél, hogy ne csak önmagukat tartsák el az üzemek meg az ott dolgozókat, hanem az alapítvány tevékenységét is tudják támogatni.

Vannak elképzelések a Felzárkózó települések program folytatására, esetleges átgondolására?
Most vagyunk egy fordulópontnál. Várhatóan a követkő egy-két hétben írunk alá egy új támogatási szerződést, miután mostantól uniós finanszírozásból valósul meg a program. Jelenleg 34 településen, jövőre már 68 településen segítjük majd a rászorulókat. Biztosan lesznek változások, nekünk is át kell értékelni a korábbi programokat. Átalakul a forráselosztás, és bizonyos területeken nekünk is át kell szervezni a csapatunkat. Amint ez megtörtént, akkor utána 2029-ig reményeink szerint nagyjából állandósult szolgáltatási struktúrával fogjuk tudni segíteni az embereket. A Felzárkózó települések program azért izgalmas, mert ez nemcsak egy szociális program, hanem mindenféle egyéb fejlesztést is magában foglal a közösségszervezéstől az egészségügyi ellátás segítéséig. Van, amikor buszszolgáltatással segítünk a gyerekeknek eljutni a térségi központban lévő fejlesztő pedagógushoz, egészségügyi szűrővizsgálatokat teszünk elérhetővé a településen, vagy éppen a lakóingatlanok rágcsálóirtását végezzük el, tehát mindenféle helyben felmerülő igényre igyekszünk segítséget nyújtani.

Nemrég adtak át egy új raktárt. Várható-e más hasonló nagyobb beruházás, vagy most egyelőre ezeket lakják be?
Ezekben a napokban döntött a kuratórium és az Elnökségi Tanács, új székházat kap szeretetszolgálatunk. Nagyjából október közepén költöznénk innen, a Hungária körút 200.-ból Újpestre az Istvántelki útra. Ez azért fontos az alapítvány életében, mert egyrészről ez egy saját tulajdonú ingatlan lenne a mostani bérlemény után, másrészről lehetőségünk lenne arra, hogy a budapesti központi csapatunkat összeszervezzük. Jelenleg öt különböző irodában dolgozunk Budapest-szerte, ami megnehezíti a mindennapi ügyvitelt. Ezzel egyébként jelentős mértékben csökkenteni is tudjuk majd a működési költségeinket.

Ez akkor nem új építés, igaz?
Nem, ez az ingatlan eddig is irodáknak adott otthont. Egy-két héten belül kiderül, hogy sikerül-e az adásvétel, és ha sikeres, akkor egy minimális festés és felújítás után ősszel fogunk tudni beköltözni. Új raktár létesítése most nincs tervben. A nagytarcsai raktár bevált és jól működik, ahogy az ebesi és gelénesi raktárak is. Ezek a főbb raktáraink, és egyelőre úgy tűnik, hogy elegendő a kapacitásuk.

Ez a három raktár nyílként mutat egy irányba: kiszolgálják a Kárpátalja és a Kelet-Magyarország felé áramló adományokat. Ugyanilyen intenzitással tervezi-e folytatni az MRSZ a kárpátaljai programokat? Tervez-e felkészülni más irányba történő adományszállításra?
A tevékenységünk fókusza valószínűleg marad továbbra is Kelet-Magyarország és Kárpátalja. Itt vannak olyan református gyökerek, gyülekezetek, amelyek nekünk is támogatást tudnak nyújtani a mindennapi munkában. Ezért is építkeztünk elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megye térségében. Persze máshol is jelen vagyunk, de azért a fő hangsúly ezen a térségen van, és ez a jövőben sem fog változni. Kárpátalját tekintve is szeretnénk folytatni a munkát. Azt látni kell, hogy az erőforrásaink csökkentek, most már jóval kevesebben adnak támogatást a menekültek ellátására vagy a kárpátaljai szolgálatok támogatására, legyen szó akár magánszemélyekről vagy vállalatokról. Ennek ellenére amit lehet, azt megtesszük, hogy fenn tudjuk tartani azt a korábbi támogatási struktúrát, amit a Kárpátaljai Református Egyházzal és a helyi gyülekezetekkel partnerségben tudtunk megvalósítani. A szeretetkonyhákat ősz végéig tudjuk támogatni a megszokott volumenben. Most új gyűjtést szeretnénk hirdetni, hogy tudjuk folytatni ezt a munkát. Ezen túl az intézmények támogatását, a gyerekek táboroztatását ugyanúgy tervezzük. Nekünk kulcsfontosságú a kárpátaljai közösségek támogatása, megerősítése. Tanszergyűjtő akciónkban iskolatáskákat, iskolaszereket biztosítunk a kárpátaljaiaknak is. Várhatóan a nagydobronyi gyermekotthon bővítésének támogatásában is részt tudunk venni, ez még idén várható. Reményeink szerint az ottani egészségügyi ellátás támogatását és ottani betegek anyaországi ellátását is tudjuk folytatni. Már több esetben volt rá példa, hogy a Bethesdával együttműködve szerveztük meg, hogy kárpátaljai gyermekek egészségügyi ellátását segítsük.

És az anyaországban, illetve a Kárpát-medence többi részén?
Beszéltünk arról is, hogyan lehetne szorosabb együttműködést kialakítani a többi területen is, mint például a Délvidéken, Erdélyben, Horvátországban vagy a Felvidéken. Ennek a folyamatnak első lépéseként nyár elején megkötöttük együttműködési megállapodásunkat a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, de a gyakorlatban már együttműködünk a többi Kárpát-medencei egyháztesttel is az adományozásban, a Nyilas Misi ösztöndíjprogramban vagy épp az Önkéntes diakóniai év program önkénteseinek toborzásában. Idehaza a szokásos programjainkat valósítjuk meg, a tanszergyűjtés után már megvannak az adventi terveink, azokat kezdjük el felépíteni. Lesz idén is Kívánságlista, Nyilas Misi Pakk program és a Zöld Mikulás kezdeményezést is folytatjuk. Várhatóan új fejlesztési programokat tudunk indítani majd Hajdú-Bihar megyében a helyi kollégákkal, önkormányzatokkal és egyházmegyékkel közösen. Nagyjából ezek a főbb vonalak, amik várhatók még idén.

Az eddigi feladatait átadta valakinek, vagy viszi tovább vezetőként is?
Egyelőre viszem tovább, de ebben azért nagy segítségemre van Katona Viktória, aki ügyvezető-helyettesként elsősorban a határon túli szolgálatokért, a Filemon szolgálatért és a társadalmi missziókért felel, de én kértem, hogy általánosabban is segítse a munkámat, mert jól tudunk együtt dolgozni. Meglátjuk egy-két hónap alatt, hogy ez miként működik, és ha szükséges, akkor majd ősszel átgondoljuk, kell-e változtatnunk.

Milyen célt tűzött ki a következő öt-tíz évre, és választott-e valamilyen igei mottót?
Hogy a végéről kezdjem: a „Jobb adni”, az mindig is jó vezérige volt, és én is ehhez tartanám magam. Mást nem is választanék, ezt szeretném erősíteni. Arra törekszem, hogy meg tudjuk őrizni az eredményeket, amiket eddig elértünk. Ez nem kevés, mert az elmúlt években sokat nőtt a szervezet. Ennek mindenféle gyermekbetegségét magunkon is viseljük. Ezért az is a célom, hogy mind a struktúrát, mind a szolgáltatások színvonalát tekintve megbízhatók legyünk és magas színvonalat nyújtsunk. A szolgáltatásfejlesztés az egyik fókusz, emellett szeretném, ha az egyházi beágyazottságunk még erősebb lenne. Most ügyek vagy személyes kapcsolódások mentén működünk együtt, de szeretném, ha ez rendszerszinten működne, és az egyházban még jobb lenne a megítélésünk. Eddig is az operatív oldalról igyekeztem Juhász Márton munkáját segíteni, ezért ebben szeretném, hogy szervezettebb legyen az alapítvány működése, és jobban meg tudjuk mutatni azt, hogy mi az a szolgálat, amit mi végzünk. Lássák, hogy mihez járulnak hozzá, és reményeim szerint ebből az is következik majd, hogy többen fogják támogatni ezt a munkát. Szerencsém van, hiszen van egy jól összeállt csapat, és nekem sem jelentenek újdonságot az alapítvány szolgálati területei és programjai. Azt gondolom, hogy ha öt-tíz év múlva átadom valakinek a stafétabotot, akkor egy jól szervezett alapítványt tudok átadni, ami egyébként megőrizte mindazt az értéket, amit az elmúlt 18 évben, az alapítása óta létrehozott. Bízom benne, hogy sikerül fejlődési pályán tartani az alapítványt, és ami eddig jól működött, azt megerősítjük és kiszélesítjük. Szeretném, ha a Nyilas Misi ösztöndíjprogramban még több ösztöndíjast tudnánk fogadni, és nem feltétlenül kezdenék el egy másik tehetséggondozó programot. Ha már van egy jó brand, ha már van egy jól működő mechanizmus, akkor azt kell megőrizni.

Ha a Kívánságlistára ön írhatna kívánságot, akkor mit kívánna a következő időszakra?
Leginkább nyugalmat. Hála Istennek nincs nagy felfordulás az MRSZ háza táján, de nyilván minden vezetőváltás valamennyire megviseli a szervezetet. Jó lenne, ha ezen túl tudnánk lenni nagyobb döccenő nélkül, mindenki megtalálná a szerepét a szervezetben és jól tudnánk előre menni.

Megfordítom a kérdést: ön mit szeretne adni?
Azt szeretném elérni, hogy aki rátekint az alapítványra, úgy lássa azt, mint a református intézményrendszer egyik ékkövét. Feladatunk, hogy minél több gyülekezethez eljussunk, és érezzék azt, hogy mi értük és velük vagyunk, közös szolgálatunk van.

A családja, gyülekezeti közössége, barátai mit szóltak a kinevezéshez?
Szerencsére mindenhonnan támogatást kaptam, mindegyik közösségemből, mindegyik helyről az életemben. Ezért is volt viszonylag könnyű igent mondani. Azt különösen jó volt megélni, hogy azt mondták, ha kell segítség, szóljak, itt vagyunk. Ez igaz volt a családra is, a barátokra, de itt a munkatársakra is. Volt persze, aki egy kicsit óvott, hogy eddig sem volt kevés a terhelés, és hogy ez még rosszabb lesz, amiben valószínűleg igazuk van. De ezt leszámítva tényleg mindenki részéről támogatást kaptam, beleértve az előző ügyvezető igazgatót, Juhász Mártont is. Így azért könnyebb vállalni ezt a feladatot.

Amikor sok a munka, akkor mivel kapcsol ki?
Szeretek nagyokat sétálni. Ha nagyon zavaros volt egy időszak vagy nagy volt a terhelés, akkor hazasétálok. Ilyenkor tudok kicsit elmélkedni, gondolkodni, magamba fordulni, iránymutatást kérni, és ez azért segíteni is szokott. Mire hazaérek a körülbelül négy kilométer séta után, addigra átmenetileg letisztul bennem a világ összes problémája, aztán persze kezdődik egy új nap.