Budapest egyik külső kerületében, egy lakásban lelt menedékre egy pakisztáni keresztyén család, akiket a mindennapi életben a református menekültmisszió támogat. A két fiú, két leány és édesanyjuk azután menekült el a közel-keleti országból, hogy az édesapa belehalt a sérüléseibe, miután megtámadták az utcán. Hogy mi volt az indok? Csak annyi, hogy korábban nem engedte, hogy néhány muszlim férfi erőszakoskodjon keresztyén nőkkel.

A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Menekültszolgálata és a Magyarországi Református Egyház segítette egy pakisztáni keresztyén család tagjait, miután kénytelenek voltak elhagyni otthonukat. Esetükben szóba sem jöhetett, hogy szülőföldjükön próbáljanak boldogulni, miután a családfőt muszlim férfiak támadták meg az utcán azért, mert korábban nem engedte, hogy keresztyén nőkkel erőszakoskodjanak. Az apa halála önmagában is hatalmas tragédia volt, de ezek után a család többi tagja sem volt biztonságban, el kellett menekülniük az országból. A nevüket sem írhatjuk le, mert még élnek rokonaik Pakisztánban, akiket féltenek az esetleges megtorlástól.

Pakisztánban keresztyénnek lenni nemcsak kényelmetlen dolog, hanem egyenesen életveszélyes. Az Open Doors üldözött keresztyéneket segítő szervezet szerint tavaly a világ hetedik legveszélyesebb országa volt a keresztyének számára.
Amikor a mindennapi életben tapasztalható nehézségekről kérdezem, az édesanya elmondja, hogy a keresztyén nők Pakisztánban nagyon óvatosak, ha ki kell lépniük a lakásból. Amikor például vásárolni mennek, akkor a testük minden részét elfedik, és vigyázniuk kell arra is, milyen szavakat használnak mások jelenlétében. Alapvetően leginkább egy férfi rokon társaságában mozognak, és amikor ez nem lehetséges, akkor a veszélyek még nagyobbak. Elmesélte, hogy amikor még iskolába járt busszal, akkor sokszor próbálták megfogdosni, főleg a tanulatlanabb pakisztániak. Ezt elsősorban a keresztyén nőkkel szemben engedik meg maguknak, még akkor is, ha az apjuk vagy a férjük is jelen van. Ha összetűzésig fajulna a dolog, a rendőrség mindig a muszlimok pártját fogja – meséli az édesanya. A keresztyén nők próbálnak minél inkább muszlimnak tűnni, ezért sokan még hidzsábot is hordanak, amit egyébként még a muszlim nők közül sem visel mindenki.

De nem csak a muszlim férfiak bánthatják a keresztyén nőket. Megtudjuk, hogy a főiskolán, ahova járt, az egyik keresztyén lány azt merte mondani a muszlimoknak, hogy nem fél tőlük, ezért hat-nyolc muszlim lány összeállt, és alaposan megverték. Az eset miatt senki nem merte őket megbüntetni.
A keresztyén nőknek ugyan van lehetőségük tanulni, akár még a főiskoláig is eljuthatnak, de utána még diplomával sem nagyon tudnak munkát vállalni, mert a jó állásokat rendszerint muszlimok kapják meg, keresztyén csak elvétve juthat ilyen munkához.
A lányokra és asszonyokra gyakran szemet vetnek a muszlim férfiak, és ha önként nem mennek hozzájuk feleségül, akkor akár emberrablással is próbálkoznak, sőt a nő családjára is rátámadnak. Az édesanya elmondása szerint ez teljesen hétköznapi dolog Pakisztánban. Sokszor azt sem várják meg, hogy a lányok betöltsék a tizennyolcadik vagy akár a tizenhatodik életévüket, már tizenkét éveseket is feleségül akarnak venni. Általános az is, hogy zaklatják őket iskolába menet vagy munka közben. Ezek a nők sokszor nem is mondják el a családjuknak ezeket az eseteket, mert azzal veszélybe sodornák a férfirokonaikat. A Magyarországra menekült pakisztáni család egyik hozzátartozója ápolónőként dolgozott, vele négy alkalommal is erőszakoskodtak muszlim férfiak.

A keresztyén nőre vágyó muszlimokat az sem mindig állítja meg, ha az már házas. Vannak, akik a férjtől rabolják el a feleségét, ha pedig a férfi tiltakozik, akár meg is ölik. Minden hónapra jut néhány ilyen eset.
Előfordult olyan is, hogy valamilyen rendőrségi ügyet gyártottak, például drogot tettek a keresztyén család ajtaja elé, és rájuk hívták a rendőröket. Amíg a családfő a rendőrségen vagy a börtönben volt, addig elrabolták a lányát. A keresztyén lányok és asszonyok mindezek ellen annyit tudnak tenni, hogy megpróbálják nem felhívni magukra a figyelmet: csendesek, keveset járnak el otthonról, és minél zártabban öltözködnek.
Az ide menekült család elmondása szerint ugyan akad néhány keresztyén politikus, aki ilyenkor felemeli a szavát, de ők sem tudnak vagy akarnak sokat tenni, mert azt kockáztatnák, hogy a muszlimok ellenük fordulnak. Vannak köztük olyanok is, akik megkötötték a maguk „alkuját” a kormányzattal, és külföldi újságíróknak arról beszélnek, hogy Pakisztánban nincs keresztyénüldözés.
A közösségek és falvak vezetői általában sem segítik a keresztyéneket, csak együttérzésüket fejezik ki, és a legtöbbször egy keresztyén család kedvéért nem szállnak szembe a többi muszlimmal. Ha mégis megtennék, könnyen őket is megtámadnák. Az édesanya intő példaként említette Salman Taseer politikus esetét, aki lazítani akart a hírhedt blaszfémiatörvényen, ezért 2011-ben a saját testőre gyilkolta meg. A keresztyén politikusok annál könnyebben kerülhetnek veszélybe, minél inkább próbálják javítani a keresztyének helyzetét: Shahbaz Bhattit például az édesanyja háza előtt ölték meg.
Arra a felvetésre, hogy miért nem menekültek el előbb, a családtagok elmondták, hogy oda születtek, az otthonuk is ott volt, és addig tűrték a megalázásokat és a nehézségeket, amíg el nem vesztették a családfőt. Akkor viszont úgy döntöttek, hogy el kell menekülniük. Keresztyén szervezetek segítették a kijutásukat, és elképzelhető, hogy az életüket mentette meg a Magyarországi Református Egyház azzal, hogy az ideiglenes vízum megszerzésében segítettek nekik.

Az első két hónapjukat egy ideiglenes helyen töltötték, majd az adventista gyülekezetben, ahova járni kezdtek Budapesten, egy gyülekezeti tag a rendelkezésükre bocsátotta azt a lakást, ahol most laknak. A méltányos bérleti díjat és a közüzemi díjakat az MRSZ menekültszolgálata fizeti. Emellett a családnak szerveztek egy magyar nyelvi kurzust, és azóta is korrepetálást, egyéni fejlesztést biztosítanak a gyerekeknek.
Az édesanya magas vérnyomását és cukorbetegségét is segítettek kezelni, beszerzik neki a gyógyszereket, és minden hónapban adnak egy kisebb pénzösszeget a napi bevásárlásokra és ruhára. Az egyik kislánynak pszichológust kerestek, akinél nyelvi nehézségek nélkül tud beszélni a traumáiról. Ide minden alkalommal el is kíséri a menekültszolgálat munkatársa.

Az iskolakeresésben és a beiratkozásban is az MRSZ menekültszolgálata segített nekik. A gyerekek hatodik, hetedik és nyolcadik osztályba járnak, most már mind magyar iskolába, ami persze sok nehézséget okoz nekik. Tanulják a magyar nyelvet, már sok mindent értenek, és valamennyit már beszélgetni is tudunk velük. Nem könnyű pár hónap nyelvtanulás után ugyanazt az órát hallgatni, mint a többi korukbeli gyereknek, akiknek az anyanyelve a magyar. A kisfiú magyarul elmondja, hogy a matematika és a történelem a legnehezebbek tantárgyak. A fiúcska még abban a korban van, amikor a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a válasza az, hogy focista.
Az egyik lány megosztja velünk, hogy a matematikát teljesen máshogy tanították Pakisztánban, azért nehéz felvenniük a fonalat. Neki viszont szüksége lesz rá, mert úgy gondolja, az üzleti életben szeretne elhelyezkedni, nagyon érdekli például a részvénypiac. A református menekültszolgálat rendszeresen szervez a gyerekeknek foglalkozásokat és extraórákat, a magyar nyelv oktatása is folyamatos, a család ezeken is részt vesz. Szórakozásképpen tévét nézni vagy sétálni szoktak, meglátogatták már Budapest nevezetességeit, de a menekültszolgálat szervezett nekik utazást Szentendrére, Visegrádra és a Balatonhoz is. A gyerekek az iskolával sokat kirándulnak, az egyik lány iskolai kiránduláson már Kolozsváron is járt.

Szeretnének munkát vállalni és magukról gondoskodni, de a munkavállalói vízumra még várniuk kell, épp csak el tudták indítani a folyamatot. Az MRSZ menekültszolgálatának munkatársai ebben is folyamatosan a család mellett állnak, végigvezetve őket a bürokrácia útvesztőin.
Az idősebb fiú már elvégzett egy baristaképzést, ezzel szeretne elhelyezkedni, de a tanulmányait is szeretné folytatni. Az édesanya tanár volt Pakisztánban, bízik benne, hogy ezen a területen tud majd munkát vállalni. Az idősebb lány is keresne valami munkát, amit tudna a középiskola mellett végezni.
Amíg nem kapnak engedélyt a munkavállalásra, addig teljesen a református egyházra és más segítőkre szorulnak. Rendkívül hálásak a sok segítségért, de szeretnének újra felépíteni egy önálló életet, most már olyan helyen, ahol nem kell minden nap rettegniük csak azért, mert Jézus Krisztus követői.
A Magyar Református Szeretetszolgálat komplex integrációt segítő szakmai szolgáltatásaival támogatja a Magyarországra menekülő családokat. Programjuk a többi között szociális munkát, magyarnyelv-oktatást és közösségi programokat is magában foglal. A menekültszolgálat célja, hogy segítse az érintett gyermekek és felnőttek traumafeldolgozását, valamint hogy új, örömteli élményekkel gazdagodjanak és megerősítsék erőforrásaikat. A menekültszolgálat tájékoztatása szerint 2024-ben több mint 33 ezer menekülő embertársunknak nyújtottak segítséget.
Úgy táncolunk, ahogy a keresztyénüldözők fütyülnek
Lerombolt templomok és házak, meggyilkolt papok, lelkészek és apácák, elárvult gyerekek és szétszakadt családok – az üldözött keresztyéneket általában csak akkor kezdjük támogatni, amikor már megtörtént a baj – vallja Asif Mall, a Mordecai Ministries International alapítója és vezetője. A pakisztáni születésű, de brit állampolgárságú férfi azért kezdte el a keresztyénüldözés ellen küzdő szolgálatot, hogy a gondoknak elébe menve segítsenek. Legutóbb például Pakisztánból mentettek ki fiatalokat, egyikükkel találkozhattunk is, de a biztonsága érdekében csak Eszterként fogunk rá hivatkozni.