Negyvenöt év

– Szeretek ide járni. Az orvosszakmai feladatokon túl családias jellege is van, valami olyan közvetlen emberi kapcsolati része, amelyet máshol nemigen lehet ilyen formában megtapasztalni – árulja el. Mindig fontos volt számára, hogy a személyi betegvizsgálat és tájékoztatás mellett nemcsak elrendeli a vizsgálatokat, hanem végig is kíséri a pácienseket ezeken a folyamatokon hetente, testi-lelki értelemben. Ez olyan kapcsolatteremtő funkció, amely túlmutat a szigorú értelemben vett orvosláson.

– Ismereteim szerint az intézet 1979-ben épült, és abban az évben meg is nyitották. Az akkori zsinati lelkészi elnöknek ott volt egy önálló szolgálati lakrésze, ahol évekig lakott. A Budapesti Uzsoki Utcai Kórház IV. belgyógyászati osztályán beosztott orvosként részt vettem cukorbetegségének kezelésében. Körzeti orvosával, Varga Vladimírral is bizalmi kapcsolatban volt, s valószínű, hogy többek között az ő javaslatára kértek fel az otthon belgyógyászati szakellátására – vázolja a kapcsolat kialakulásának hátterét.
Intézményi szakmai szolgálati tevékenysége immár közel negyvenöt éve áll fenn megszakítás nélkül. – 2022-ben megéltem az ötvenéves, aranydiplomás elismerést. Munkásságom alatt a Schweitzer-otthonban végzett orvosi ténykedésem jelentette számomra a leghosszabb foglalkoztatási jogviszonyt. Intézeti feladatkörömben a heti nagyvizit, a személyi betegvizsgálat és tájékoztatás, vizsgálatok elrendelése (például röntgen, labor, egyéb vizsgálatok, konzíliumok), betegirányítás, páciensedukáció, hozzátartozók felvilágosítása és az intézetvezetés informálása is szerepeltek – emeli ki.
Golub Iván egyetlen főállású orvosi munkahelye az Uzsoki utcai kórházban volt 1972-től 2014-ig. Különböző feladatköröket látott el itt a belgyógyászat, gerontológia, diabetológia, mozgásszervi rehabilitáció szakterületén, valamint szakirányítási, illetve igazgatási szférában.

Ez az együttműködés igen előnyös volt az intézet lakói és dolgozói számára, hiszen azonnali, teljes körű kórházi és szakrendelői ellátás lehetőségét nyújtotta. Természetesen a földrajzi közelség is szerepet játszott mindebben. Az eltérő szakmai profilok és fenntartók ellenére igen szoros szakágazati együttműködés alakult ki a Bethesda Gyermekkórházzal is (például a Magyar Kórházszövetségben).

Golub Iván számára fontosak a pomázi családi gyökerek, a szerb származása és az, hogy egyházi intézményben tud szolgálni, ahol nem az anyagi javak, hanem maga a munka és annak milyensége vonzotta. Elmondása szerint középiskolásként kifejezetten jó sportoló volt, futballozott, majd kézilabdázott, röplabdázott, de abbahagyta az élsportot – ennek főképpen az volt az oka, hogy szemüvegben nem volt egyszerű játszani, s akkor még nem létezett kontaktlencse –, és az orvosi szakma felé fordult, elsőre felvették az egyetemre.

A földdel való foglalkozás is alapélménye: édesapjával, Golub Athanász mezőgazdásszal (aki egy ideig Pomáz polgármestere is volt) saját földjeiken sokszor végzett munkát, időnként együtt is kaszáltak. Előfordult, hogy az osztálytársai éppen a fürdő felé vették az irányt, és hívták, hogy tartson velük, de ő maradt, hiszen a kötelességtudat és a munka alapvetően belenevelt minta volt. – A mai napig megvan az a kasza! – árulja el.
Feleségével 1973 óta házasok, két gyermekük és három unokájuk van. Golub Iván évtizedekig galambászott, most pedig már más módon is kikapcsolódik, a családjával tölt időt, kertészkedik, pomázi kertjében a paradicsom is megterem.

Hűséges orvosi munkájáért a Magyar Református Szeretetszolgálat is köszönettel tartozik.