„Szolgálatunknak és életünknek tükröznie kell, hogy Krisztuséi vagyunk”

Az alkalom kezdetén Takács-Mohácsy Nikoletta szolgált áhítattal a Róm 8,9–14 alapján. – Félelmekkel és aggodalmakkal teli napokban jön el most is a Szentlélek, mert a mi Urunk látja a nehézségeinket, a megfáradt arcunkat és félelmeinket. Olyan csodálatos, hogy 2023-ban is küldi a Szentlelkét, ma is, itt is, mert azt szeretné, hogy mi az övéi lehessünk. Ha Krisztus Lelke bennünk van, akkor a Lélek az életet mutatja Isten igazsága szerint! – mondta.

A lelkipásztor kiemelte, hogy Isten Lelke újjászül bennünket. – Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nekem engedelmeskednem kell ennek a vezetésnek. Szolgálatunknak és életünknek tükröznie kell, hogy Krisztuséi vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy Isten lelke vezérelt ma bennünket ide – zárta gondolatát.

Az áhítat után a résztvevők megkoszorúzták Nagy István emléktábláját. Birinyi Márk, a Református Szeretetszolgálat főigazgató-helyettese méltatta Nagy István (1946–2015) életútját. – 1992 és 2012 között volt a Nagykőrösi Református Főiskola főigazgatója, később pedig a dékánja lett. Az ő ideje alatt indult el az intézményben a diakóniai képzés. Pista bácsi vezetése alatt hatszáz fős volt a hallgatói létszám. Oktatási centrumot hozott létre. Ebben az épületben vannak olyan cserepek, téglák, amelyeket ő maga fogott a két kezével. Tíz önálló könyve és ötven tanulmánya jelent meg, közülük több is a diakónia történetével és kérdéskörével foglalkozik. Emlékezzünk rá jó szívvel, és vigyük tovább az örökségét! – buzdította a hallgatóságot a szónok.

Birinyi Márk, a Szociális Munka és Diakónia Intézet intézetvezető-helyettese Diakóniai felelősségünk a gyülekezetben címmel tartotta meg előadását, majd Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezető-helyettese, a kárpátaljai szolgálatokért és a társadalmi missziókért felelős lelkésze beszélt a társadalmi missziók gyülekezetet serkentő hatásáról, a küldetésről a társadalom tükrében.

Az indíttatás és identitás fontosságát tárgyalta. – Van miért, van kikért, van honnan erőt merítenünk ahhoz, hogy ezekben a szolgálatokban helytálljunk – helyezte a hallgatóság szívére.

Ezt követően a különböző diakóniai ágak képviselői mutatták be szolgálatukat: Hodánics Tamás a betegek látogatásáról és lelkigondozásáról, Révész Jánosné Anikó a telefonos és internetes lelkigondozás lehetőségeiről, Némethné Balog Katalin az iszákosokat mentő misszióról, Hován Boglárka a gyülekezeti diakónusoknak a gyülekezetek megújításában játszott szerepéről, Tóth Barbara az ifjúsági munka és önkéntesség diakóniai lehetőségeiről, Járay Lóránd a siketmisszió által végzett diakóniai érzékenyítésről, Mándi Ferenc és Váczi Gábor a gyülekezetek és a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány kapcsolódási pontjairól beszéltek.

A Pünkösdi Diakóniai Konferenciát először 2002-ben rendezték meg, majd néhány éves szünetet követően a tavalyi évben indult újra a kezdeményezés. Alapvető célja az, hogy megteremtse szerte a Kárpát-medencében azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az intézményes és a gyülekezeti diakónia között lehetségesek. Teret és lehetőséget kíván biztosítani a találkozásra és a párbeszédre, a tapasztalatok cseréjére és a jó gyakorlatok megosztására. Ennek szellemében a május 31-i alkalom hátralévő része csoportokban végzett műhelymunkával telt.