Százéves fenyő és a jövő iránti reménység, a fiatalok bizonyságtétele és az idősek padja egyaránt megférhet a templomban, ha eléggé szeretetteli egy közösség. A dadi református gyülekezet számontartja a korábbi szolgálókat, a hajdani ülésrendet, az egyik bejárat melletti szégyenkövet, amelynek párja már a Pannonia Reformata Múzeumot gazdagítja. Mindezek mellett azért dolgozik, hogy ne csak múltja, hanem reményteli jövője is legyen a gyülekezetnek, a településnek és a régiónak.
Kedves Testvérem, te kivel vagy szövetségben? Nem valami ellen szövetkezve, nem valami öncélú dologért, hanem szövetségben az Isten által neked rendelt küldetésben. Ki van veled?
Mert Isten veled akar szövetségre lépni. Ahogyan kijelentette ezt Nóénak, Ábrahámnak, Mózesnek és népének, úgy Krisztusban neked is. Hiszen bár nem éltél még e föld színén, már érted megszületett – meghalt és feltámadt. Gér Andrása írása a Reformátusok Lapjából.
Napjainkban sok mindent „jól csinálunk” keresztyén emberként. Eszünk ágában sincs istenszobrokat építeni vagy éppen felhúzni egy templomot, házi oltárt valamilyen „idegen istennek”, de még csak egy sarkot sem különítünk el az otthonunkban, ahol bármilyen módon testbe kényszerítenénk az Örökkévalót. Mégsem hiszem, hogy a modern életben bármivel is távolabb lennénk a bálványimádástól, mint az Ószövetség emberei voltak. Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.
Egy harminckét éves férfi egy motorkerékpáros túrán jött rá véglegesen: hisz Jézus Krisztusban. Ez volt Clive Staples Lewis, az ismert író, filozófus, teológus – akinek a Narnia krónikái könyvsorozatot is köszönhetjük –, pontosabban egy pillanatkép az életéből, amelyet egyaránt jellemez a gyermeki hit elvesztése és a felnőttkori visszatalálás Istenhez.
Ne számítsunk rémtörténetekre – dráma nem lesz, és szaftos anyósviccek sem! Akkor hogyan lehet még ezt a témát körbejárni, ha nem nehezteléssel? Sipos Előd Zoltán lelkipásztor és felesége szerint az segít kihúzni a kialakuló konfliktus méregfogát, ha ismerjük a másik fél élettörténetét, és kissé belelátjuk magunkat a helyzetébe. Mindezt jövendőbeli anyósként és apósként osztották meg, miközben legkisebb gyermeküket andalították.
– A Keresztény Orvostanhallgatók Találkozóján meghallgathatjuk egymás problémáit, megoszthatjuk történeteinket, együtt gondolkodhatunk bizonyos témakörökről, de leginkább azt tartjuk fontosnak, hogy tudjuk: a szakmánkban vannak keresztyén testvéreink, akiket megkereshetünk a problémáinkkal – mondja Gerdán Hanga Boróka harmadéves orvostanhallgató, a találkozó egyik szervezője.
Igenlő címmel éppen most indít podcastsorozatot a Magyar Bibliatársulat a református egyházban meghirdetett élő Ige éve alkalmából. Témái bibliai alapfogalmak, amelyekről meghívott vendégekkel beszélget Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára és Hegedűs Márk műsorvezető, szerkesztő. Pecsuk Ottót, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszékének egyetemi docensét kérdeztük a sorozatról és a bibliatársulat jelenleg is folyó szentírásfordítási projektjéről.
Sárospatak otthont és otthonosságot nyújt a kollégiumtól a Rákóczivárig, a Bodrog partjától a könyvtárig és a levéltárig. A méltán nevezetes iskolavárosban, a magyar puritanizmus fővárosában a hittudományi főiskola február első napjától egyetemként működik tovább. Petrőczi Éva gondolatai a Reformátusok Lapjából.
„Járj színem előtt, és légy feddhetetlen!” Ez az Ige indította el szolgáló élete útján, ez határozza meg mindennapjait, hivatását ma is. Munkálkodott daganatos beteg gyermekek és szüleik, illetve fogyatékkal élők körében egyaránt. Oláh István, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség elnök-lelkipásztora akkor bizonyosodik meg róla, hogy Istennek tetsző a gyülekezeti tettek sora, ha látja ezek gyümölcsét, az áldást. Pályájáról és az eklézsia folyton újuló életéről, színes programkínálatáról is kérdeztük.
Akár gyógyfürdőt is nyithattak volna templomuk tornyában a Pozsonyi úti reformátusok, miután az alapozás előkészítésekor kénes víz bugyogott fel a földből. Fürdő végül nem épült, de rendhagyó módon színháznak ad helyet az altemplom, ahol a második világháború alatt – a gyülekezet előtt is titkolva – zsidókat bújtatott az akkori lelkipásztor, Bereczky Albert. A budapesti Hálaadás templomából feburár 25-én istentiszteletet közvetít a Duna Televízió.
A kommunizmus egyházsorvasztó módszere sorra félreállította és szilenciumra ítélte a neki nem tetsző, behódolásra nem hajlandó embereket. Büntették őket hitükért, beszűkítették mozgásterüket. Ennek az időszaknak tiszta hangú, szelíd határozottságú igehirdetője volt Berényi József református lelkipásztor. Egyike lett azoknak, akik megmentették a kommunista korszak lelkipásztori becsületét.
Az ismerkedéssel annyi probléma van! „Végre találok valakit, akire érdemes lenne időt szakítanom, de az hirtelen köddé válik, és nem válaszol az üzeneteimre.” És ez csak egy panasz a sok közül, amelyeket szingliktől hallunk. A címünk csalóka: nem találtunk keresztyén randigurut, de néhány akadályt igen, amelyek megkeseríthetik az élet egyik legszebb időszakát – a házasság előtti randizást. Szőke Etelka család- és párterapeuta szerint keresztyénként is fontos szabály: legyen vonzó a másik fél!
– Számos jelenség van, amiért aggódhatnánk, de bízunk az Úrban, ő elrendezi. Ezért – sokak szerint logikátlanul – békességem van, nem azért, mert nem érdekel, hanem mert tudom, hogy Isten elé vittem a kérdést. Rábízom magam, úgy lesz, ahogy Isten akarja – vallja Detki-Mozsár Szilvia. Ő és férje sokat tanult a türelemről, a hitről és a bizalomról, megtapasztalhatták Isten emberéleteket formáló erejét is megismerkedésük időszakában.
Mostanában egyre divatosabb lett hazánkban is az angol nyelvterületről származó work-life balance kifejezés, amely életünk két fő területe, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt jelenti. Nem új keletű fogalommal van dolgunk. Identitásunk formálására a magánéleti helyzetünkön kívül kereső tevékenységünk is nagy hatással van, viszont erőforrásaink korlátozottak. Keresztyén Eszter írása a Reformátusok Lapjából.
Mindaddig könnyű megítélni valakit, amíg nem ismerjük az élete történetét. Zsófia a jegyességét bontotta fel; István elvált, és ennek lelki mélységében talált rá Istenre. Kérdések és kételyek előzték meg az újraházasodást: vajon mit mond erről a Biblia, és az mit jelent a gyakorlatban? Erre nem adunk választ, viszont megismerhetik a Margit házaspár hétköznapi, de nem mindennapi történetét.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy – a kényelmességünkön túl – mi minden akadályoz bennünket az igazi, értékes párbeszédek elindításában. Mi nehéz nekünk például az Istennel való beszélgetésben? Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.
Véssey Miklós a Képmás magazinban megjelent rövid írásai egyfajta naplóként követik végig egy fiatal férfi apává válásának lépéseit. A példás tömörségű, két-három oldalas írások többsége az apai nézőpontból mutatja be a várandósság, a szülés, a gyereknevelés és a szülői hozzáállás különböző formáinak kellő arányérzékkel váltogatott ironikus-játékos, lírai-érzelmes, emelkedett és főleg őszinte történeteit.
Nem is lehetne korszerűbb jelmondata az idei házasság hetének. A folyamatos megújulás, a változatos élmények keresése része a hétköznapoknak. A növekedés természetes nehézségei mellett egy-egy betegség, veszteség, munkahelyváltás is újrarendezi életünket. A „mindig új” hajszolása azonban nem tanít meg rá, hogy a meglévőért tudjunk lelkesedni, a jól ismertet újítsuk meg. A felszín fodrozódik, a víztömeg változatlan… Kapcsolatunk kettősének a mélyben kell változnia az igazi megújuláshoz.
– Lelkészként édesanyának lenni épp olyan fontos, mint bármely más foglalkozású nőként. Nekünk ugyanúgy ott kell lenni a hasfájós, dackorszakos vagy érettségiző gyermekünk mellett. Ez véget nem érő szolgálat, legfőbb küldetésem, életem alfája és ómegája – vallja Taracköziné Nemes Mónika lelkipásztor, nyolc gyermek édesanyja, háromszoros nagymama.
– Isten útmutatása szerint engem teológusként akart használni, emiatt éreztem kötelességemnek, hogy az egyházat írásaimmal is segítsem. Mert egy egyházat sokféleképpen tönkre lehet tenni, például azzal, hogy elzárjuk saját irodalmától, lehetetlenné tesszük, hogy könyvei szülessenek – indokolja Czanik Péter nyugdíjas lelkipásztor, az Aranyokleveles Teológus Díj birtokosa, miért tartotta fontosnak, hogy ne csak a szószéken állva munkálja az Úr ügyét. De nem csak így segítette azt, a rendszerváltás előtt például Bibliákat és énekeskönyveket csempészett Erdélybe, ami a román hírszerző szolgálatnak is szemet szúrt.