Az élő adventi kalendárium célja a közösségépítés mellett az is, hogy a templom falain kívülre vigyük az Igét – hangsúlyozza Márk Árpád, a Vasadi Református Egyházközség főgondnoka, aki a feleségével ötletgazdája volt a gyülekezet egyedi programjának. Vasadon nem ez az egyetlen különleges esemény az adventi időszakban.
Jelen sorok írása közben a hírek éppen az orosz–ukrán háború kiterjedéséről, a harmadik világháború kitörésének fenyegetéséről szólnak, miközben már több mint ezer napja halnak meg emberek – köztük kárpátaljai magyarok is – a pusztító fegyverek miatt. Pongrácz József nyolc évtizede írt elmélkedő cikkében hangsúlyozta, hogy „ma sokat beszélnek a békéről”, de „a béke fejedelme Jézus Krisztus”, és „addig nincs és nem lesz igazi béke”, amíg őt meg nem kérdezik. T. Németh László cikke a Reformátusok Lapjából, amely 1944 és 2024 adventje között nyit kaput.
Az egyházi iskolák különleges felelőssége abban rejlik, hogy a diákok szívében is munkálkodjanak, Istenre figyelő szemléletet adva – fogalmazott igehirdetésében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Hajdúnánáson. A hálaadó istentiszteleten nemcsak az egyházközség fenntartásába visszakerült gimnázium tizedik tanévéért, hanem azért is köszönetet mondtak, hogy idén az intézmény épületének tulajdonjoga is a gyülekezetre szállt.
Barni és Táltos egy ritka genetikai betegséggel, a Duchenne-féle izomdisztrófiával él, amelynek a jelenlegi leghatékonyabb kezelése fejenként több mint egymilliárd forintra rúg. A testvéreket ez a fal választja el a számukra életmentő kezeléstől, családjuk alapítvánnyal küzd a célért.
A Közel-Keleten a keresztyének számára ma a megmaradásért folytatott küzdelem mindennapos valóság. Szíriában a polgárháború és az Iszlám Állam pusztítása, Libanonban pedig a gazdasági válság és politikai megosztottság fenyegeti a vallási és kulturális örökséget. A keresztyén közösségek folyamatos nehézségekkel néznek szembe, miközben próbálják megőrizni hitüket és jövőjüket a keresztyénség egykori bölcsőjében. Paul Haidostian református lelkész, a Közel-Keleti Örmény Református Egyházak Uniója (UAECNE) és a Haigazian University elnöke, valamint Harout Selimian református lelkész, az UAECNE szíriai elnöke a svájci protestáns egyházak által támogatott HEKS-konferenciára érkeztek Magyarországra. Interjúnk során olyan gondolatokat fogalmaztak meg, amelyek nemcsak a Közel-Kelet keresztyénei számára, hanem nekünk is tanulságosak lehetnek.
Aligha van a kunszentmiklósi reformátusokéhoz hasonló kezdeményezés az országban. A Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola immár kilencedik alkalommal szervezett Apák
délutánja néven nagyszabású programot. Somogyiné Beregszászi Dóra tanítót, hitoktatót kérdeztük.
A teológiák igyekeznek felkészíteni a gyülekezeti szolgálatra a leendő lelkészeket, akik nemcsak néhány hetes szakmai gyakorlaton, hanem legátusként, valamint hatodévesen, a gyakorlati évükben exmisszus teológusként is szerezhetnek tapasztalatot, megismerhetik a hagyományos lelkipásztori munkát. Mivel minden egyházközség más és más, így nem biztos, hogy a teológusok szolgálatról alkotott elképzelése teljes mértékben fedi a valóságot.
„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked.” (2Móz 20,12) A szülők tiszteletére vonatkozó parancsolat a tízparancsolat második kőtábláján az első helyen szerepel. Ez nem véletlen, hiszen a szülői tekintély meghatározó jelentőségű a család mint a társadalom alapvető építőköve szempontjából. Vásárhelyi Bálint Márk gondolatai.
Csaknem negyed évezreddel ezelőtt emelték Istennek ezt a hajlékot a derék tákosiak. Kései utódaik is áhítattal lépik át a küszöböt: itt megállt az idő. Évszázadokat lépünk vissza a történelembe. Szinte látjuk magunk előtt a népviseletbe öltözött, fejkendős asszonyokat, lányokat. A férfiak az ajtó előtt leveszik a kalapjukat. A hagyomány szerint foglalják el megszokott külön helyüket, sokan az énekeskönyvet is a padokon hagyják. A lelkipásztor és családtagjai a szószékkel szemben ülnek le. Akármerre pillantunk, mintha múzeumban vagy tájházban nézelődnénk: a padokat, a hangvetős szószéket, a karzatot a beregi táj kincse, a keresztszemes garnitúrák díszítik.
„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.” (Ézs 52,7a) Öt másodpercenként érkezik valami jel, jelzés, üzenet, telefoncsörgés, hír, levél, feladatcsíra. Az újabb inger kioltja a másikat, a másodpercekkel ezelőttit. A hírek nagy része pedig durva, félelmetes, önző és halálos acsarkodásra utal, így vagy belekeseredik, vagy belekérgesedik a szívünk hallásukba-olvasásukba; vagy, ami még rosszabb, hozzászokunk a durvasághoz, és magunk is generáljuk azt. Igen, kizökkent a világ a tengelyéből, de nincs ember, aki visszamozdíthatná. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, a Zsinat lelkészi elnökének gondolatai.
– Most úgy érzem, olyan átmeneti időszakban vagyunk, amelyben a régi forma már elmúlt, és újra kell formálnunk, újra fel kell építenünk a közösségünket. Kegyesen hangzik, de folyamatosan kérjük a Szentlelket, hogy újítson meg bennünket, szeretnénk az Isten közösségét, népét összefogni. Mi azért vagyunk itt, hogy az evangéliumot hirdessük, elmondjuk és továbbadjuk, mert így teljesítjük Krisztus kérését – fogalmaz Soós Szilárd, a Mocsai Református Egyházközség lelkipásztora. A gyülekezetet azért látogattuk meg, mert templomukból közvetít istentiszteletet advent első vasárnapján a Kossuth rádió.
Hogyan érhetjük el, hogy a közegyházi döntések a gyülekezetek számára is érthetővé és láthatóvá váljanak? Milyen eszközökkel tehetünk azért, hogy a döntéshozatalban a közösségek igényei és gondjai is megjelenjenek? Steinbach József, a Zsinat lelkészi elnöke megosztotta velünk gondolatait a vezetés összetett feladatáról, az egyházfinanszírozás kihívásairól és azokról a hitvalló bizonyosságokról, amelyek az egyház életét meghatározzák. Mindez nemcsak elméleti kérdés, hanem a gyülekezetekért végzett napi szolgálat és a felelős vezetés alapja.
Nem emlékszem, hogy az elmúlt tíz évben bárki is megkérdezte volna tőlem, van-e bibliai hősöm, példaképem. Ha felnőtteknek nem szoktuk is, kisgyerekeknek szívesen tesszük fel ezt a kérdést. Vajon miért?
Október 26-án a zsinati székházban lezárult egyházunk idei tematikus éve. A kérdés az, hogy mi, itt, egyházként, közösségként közösséget vállalunk-e azzal az élő Igével, amely minden kétséget kizáró módon elkezdett rajtunk és bennünk munkálkodni. A folyamat nem valamiféle általunk definiált naptári periódusra korlátozódik, nem a „gyülekezeti évad” erejéig tart, hanem addig, amíg ő, az evangélium személye akarja, amíg ki nem teljesedik bennünk, teljesen birtokba nem vesz bennünket, és mi őt. Nagy Károly Zsolt írása a Reformátusok Lapjából.
A protestáns evangéliumi ébredés időszakának számos jelentős alakja volt, Jonathan Edwards vagy John Wesley neve bizonyára sokunk számára cseng ismerősen. Előbbi észak-amerikai munkássága, utóbbi pedig a metodista mozgalom alapítása révén szerzett hírnevet. Velük egy időben élt Nikolaus Ludwig Zinzendorf gróf, a herrnhuti pietista közösség megalapítója.
Már-már lehetetlennek tűnő kihívást jelent a mai tizenévesek megszólítása, megmozdítása, kimozdítása az online világból az offline valóság felé. A szabadidőmben szívesen pingpongozom. Szolgálati helyeimen is megtaláltam a csapatokat, és eljárhattam az edzésekre. A gyerekek közötti edzés alatt rácsodálkozhattam, milyen erővel tudja e sport lekötni, nevelni, meg- és kimozdítani őket elsősorban az online világ általi megkötözöttségükből. Bartha Béla siófoki lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.
Miközben a sarki jégsapkák olvadnak, és egyre többeket érint a klímaszorongás, egy másik, eddig példa nélküli jelenség is kibontakozik, utóbbi a párkeresés terén. Amikor a nagyjából száz éve virágzó szabadszerelem-kultúra találkozott a társkereső alkalmazások világával, szinte meteorként csapódott bele a hagyományos, már-már őskövületként ható udvarlási rituálékba. A szinglik külső és belső nyomással terhelt helyzetében vajon tényleg ezek jelentik a megoldást?
A világ nem azért van, hogy a keresztyén meggyőződésű vezető, vállalkozó vagy cégtulajdonos feltétlenül komfortosan érezze magát benne, hanem hogy őrállói felelősségét gyakorolja – vallja Kovács Marcell, a Masped Csoport logisztikai területének református identitású vezetője. Riport a Csepeli Szabadkikötőből.
Váratlan élethelyzetekben újból felvetődik a kérdés: van-e a lelkipásztornak gondnoka? És ha igen, ezt egyházi törvény vagy a gyakorlat határozza meg? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Reformátusok Lapjában megjelent írásában Balogh Barnabás, a Hosszúpályi Református Egyházközség lelkipásztora.
A Magyar Nemzeti Bank tavaly közzétett pénzforgalmi stratégiájában az áll, hogy a 2020-ban még egyharmad arányú elektronikus tranzakciók számát 2030-ra kétharmadra szeretnék növelni. Digitális jegybankpénzről és valutákról értekeznek a gazdasági szakemberek. De mi a helyzet a gyülekezeteink gazdálkodásával? Érdemes leváltanunk a pénzkazettát és a perselyt terminálra? Vagy legalábbis bevezetni mellé? A gyülekezet digitális pénzhasználatának előnyeiről és hátrányairól kérdeztünk lelkészt és gazdasági szakembert.