„Az Úr építi a házat”

A balatonszárszói református templomban gyűltek össze vasárnap a helyi gyülekezet tagjai és a Reformátusok Szárszói Konferenciájának résztvevői. A zárónapi úrvacsorás istentiszteleten Konc-Gáll László lelkipásztor szolgálata mellett, Zila Péter nyugalmazott lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. Az alkalom alapigéje Dávid templomépítési szándékáról és Isten ígéretéről szólt: „az Úr akarja a te házadat építeni” (1Krón 17,10).

Zila Péter igehirdetése elején a konferencia témájához is kapcsolódott. Úgy fogalmazott: a mesterséges intelligencia a modern kor egyik eszköze, amelyet akkor használhatunk helyesen, ha mi uraljuk, és nem engedjük, hogy az uralkodjon rajtunk. Az ember által készített eszközök lehetőségeket nyitnak meg, de nem vehetik át az ember helyét, felelősségét és Istentől kapott rendeltetését.

Az igehirdetés visszatérő gondolata – „Az Úr építi a házat” – egyszerre irányította a figyelmet Dávid történetére, az emberi életre és Isten országára. Zila Péter elmondta: Dávid békességben élt cédruspalotájában, mégsem elégedett meg saját biztonságával: felismerte, hogy Isten ládája továbbra is sátorban van. A lelkipásztor szerint az Istentől kapott ajándékokért való hála nem állhat meg a személyes jóllétnél. A hívő ember ugyanis arra is figyel, miként halad Isten ügye, hogyan épül a gyülekezet, és miben lehet maga is ennek részese.

Az Istentől érkező válasz azonban megfordította Dávid gondolatmenetét: nem a király épít először házat az Úrnak, hanem az Úr ígér házat Dávidnak – hangsúlyozta a lelkipásztor. Zila Péter arra emlékeztetett, hogy Isten kezdeményez: ő választja ki, hívja el és kíséri az embert. Dávidot a juhok mellől emelte fel, és nem teljesítménye vagy érdeme alapján állította népe élére, hanem szeretetéből. – A kiválasztó, az elhívó és a velünk vándorló Isten építi a házat – fogalmazott az igehirdető. Hozzátette: a keresztyén ember önazonosságának egyik legfontosabb alapja, hogy nem véletlenül él és szolgál, hanem Isten megszólította, és útján sem hagyja magára.

Ezt a bizonyosságot a hajók tőkesúlyához hasonlította. A víz alatt megbúvó, kívülről alig látható súly ad tartást a vitorlásnak akkor is, amikor a szél és a hullámok oldalra döntik. Ugyanígy adhat belső stabilitást a hívő embernek az a tudat, hogy Isten kiválasztotta, elhívta és vele jár. Nem a körülmények változatlansága, hanem ez a kapcsolat őrzi meg az embert a szolgálatban. – Isten egyedül is tökéletesen véghez vihetné akaratát, mégis bevonja az embert munkájába. Ezzel méltóságot ad neki: nem puszta végrehajtóként, hanem munkatársaként és gyermekeként számít rá – hangsúlyozta Zila Péter. A lelkipásztor szerint nem az a döntő, ki milyen tisztséget visel, mennyi ereje vagy látványos képessége van; Isten a maga helyén mindenkit be akar építeni országának szolgálatába.

Az ember válasza ezért nem az önelégültség, hanem az alázat és a hála lehet. „Ki vagyok én, hogy még engem is használsz?” – idézte fel a lelkipásztor Dávid rácsodálkozását. Mint mondta, az Istentől kapott feladat nem teherként nehezedik az emberre, hanem annak jele, hogy az Úr helyet készít számára a maga művében. Hozzátette: az isteni ígéret végső beteljesedése Krisztusban válik láthatóvá: Dávid háza és királysága az ő örökkévaló uralmára mutat. Zila Péter azzal biztatta a gyülekezetet, hogy Jézus nemcsak elkíséri az övéit földi útjukon, hanem célba is vezeti őket. – Aki nemcsak velem vándorol, hanem hazavisz – foglalta össze a reménységet. Ezért a hívő ember felemelt fejjel, bátor szívvel és örvendező lélekkel végezheti feladatát: az építő Isten kezében ő maga is eszközzé válhat.

Az igehirdetés után Konc-Gáll László imádságban kérte, hogy Isten Szentlelke újítsa meg az ember szívét, és tegye alkalmassá arra, hogy az Úr lakóhelye legyen. A bűnvallást és hitvallást követően a gyülekezet és a konferencia résztvevői közösen járultak az úrasztalához.

Az istentisztelet végén Némedi-Varga Dávid, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezető-helyettese köszöntötte az egybegyűlteket. Felidézte, hogy a konferencia jogi, teológiai, egészségügyi, mérnöki, oktatási és gyakorlati nézőpontból vizsgálta a mesterséges intelligencia kérdéseit. A résztvevők nemcsak új ismereteket kaptak, hanem olyan kérdéseket is magukkal vihetnek, amelyekre saját életükben, munkájukban és szolgálatukban kell választ adniuk.

Az istentisztelet után a résztvevők megkoszorúzták az 1943-as szárszói konferencia templomfalon elhelyezett emléktábláját. A Reformátusok Szárszói Konferenciája közös ebéddel zárult, majd a vendégek hazaindultak, hogy a napok során kapott gondolatokat saját közösségeikben és szolgálati területeiken is továbbvigyék.