„Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak" Mt 26,47-56
47Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!” 49Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: „Üdvözlégy, Mester!” – és megcsókolta őt. 50Jézus ezt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. 51Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? 54De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” 55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: „Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.
Könnyebb lenne a pogány katonákról szólni, vagy Júdás valóban szörnyű cselekedetéről, mint a megfutamodó tanítványokról. Pedig ők is ott voltak, és elgyávultak. A mai ember elbátortalanodásának ők nem lehetnek igazolói, hanem csak szomorú előképei. Isten bátor tanítványokkal sem akarta Fiát megmenteni, de az elmenekülők nyilvánvalóvá tették, hogy ilyenek akkor ott nem voltak. Ma bátrak vagyunk-e?
RÉ 344
„…név szerint elhívtam…” 2Móz 31