„Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Mt 26,69-75
69Péter ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál." 70Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz." 71Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: „Ez a názáreti Jézussal volt." 72Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: „Nem ismerem azt az embert." 73Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: „Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad." 74Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert." És nyomban megszólalt a kakas. 75Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.
Virágvasárnap
Péter az emberi bölcsesség szerint cselekszik: Jézuson már nem tud segíteni, megpróbálja magát menteni. Később talán tovább tudja vinni a mozgalmat. Csakhogy Jézus királynak nem efféle emberi okosságra, hanem hitvallókra van szüksége, amit Péter majd csak pünkösd után ért meg. Amikor sunyítva hallgatunk hitünkről, a tagadás vétkébe esünk. Viszont Péter példánk is: amikor rádöbben bűnére, azonnal megbánja, és keservesen sír.
RÉ 331 MRÉ 212
„...haragra lobbant Mózes..." (2Móz 32,15-35) 2Móz 32,15-35
A virágvasárnapi sokaság „lelkesedésében" indulatos, Mózes a dühében. Mózes dühe döbbenetes, még akkor is, ha oka érthető. Hívő ember így soha nem ragadtathatja el magát: tör és zúz. Az aranyborjút össze kellett törni (19-20), de dühében összetöri a szövetség okmányát, az Isten keze nyomát viselő kőtáblákat (16) is. Ez a düh tovább ragad másokra, nevezetesen a lévitákra, akik Mózes mellé állva legyilkolnak az engedetlen népből háromezer embert, testvért, barátot, rokont (27). A féktelen düh tobzódása közben Áron, a nép akkor felelős vezetője gyáván, félve meghúzza magát, és nem vállalja a felelősséget (21-24). A düh ördögi természete ez: - egyrészt másokat is erőszakosságra hangol, - másrészt félelmekkel telve, felelőtlenül gyávává tesz, - harmadszor pedig sok az áldozat, és felbecsülhetetlen a kár. Mindenki elsőként „önmagát öldökölje meg", önmagához legyen dühösen kemény. Mózes itt elhajlott. Ez nem kedves az Úrnak, és nem krisztusi.