előző nap
következő nap

„Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr…” 5Móz 5,1–21

1Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! 2Az Úr, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. 3Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk. 4Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűzből. 5Én ott álltam akkor köztetek és az Úr között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az Úr igéit:
6Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 7Ne legyen más istened rajtam kívül!
8Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 9Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. 10De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
11Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
12Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. 13Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 14De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! 15Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.
16Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!
17Ne ölj!
18Ne paráználkodj!
19Ne lopj!
20Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
21Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

A Tízparancsolat megismétlésekor nagy hangsúly esik arra, hogy a szabadulás ténye ne távoli, hanem személyes és átélt valóság legyen a második nemzedék életében is. Mózes személye biztosítja a közvetlenséget, az ő tanúsága, az a szeretet, ami Isten féltő szeretetét sugározza tovább. Nekünk is szükségünk van egy közbenjáróra, aki ott áll köztünk és az Úr között, hogy megértsük, a szabadító Isten a mi javunkra adta igéit.

RÉ 128 MRÉ 128

„Különbek vagyunk?” (Róm 3,9-20) Róm 3,9–20

Mai hírekben egykori történésekre emlékeznek. Ekkor hallom, hogy a Vietnámi háborúban hogyan irtottak ki védtelen falvakat, nem könyörülve az asszonyokon és a gyermekeken sem. Szörnyű, mondanánk, és mindjárt hozzá gondoljuk, hogy mi azért különbek vagyunk, mert soha nem lennénk képesek ilyesmire. Ma nem szeretjük ezt a kifejezést, hogy „bűn", még az igehirdetésekben is egyre inkább kikerüljük, más szavakkal helyettesítjük; de ezzel is azt „igazoljuk", hogy nem merünk szembenézni azzal a könyörtelen igazsággal, amit az apostol, rajta keresztül az Úr Isten elénk tár: az egyetemes bűnösség tényével. Ebben nincs különbség zsidó és nem zsidó között, ebben minden ember ugyanaz: nincs igaz ember egy sem, nincs aki igazán keresi az Istent, mind elhajlottunk, a jó cselekvése sem önzetlen, nyelvünk ámító, cselekedeteink nyomán nyomorúság támad, a békesség útját nem ismerjük. Döbbenetes sorok ezek; de olvassuk úgy, hogy nézzünk egyszer igazán magunkba, az Isten színe előtt. Különbbé csak az Ő újjászülő kegyelme tehet!