"Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, és a szemünkkel sem láttuk. Bocsáss meg, Uram...Te pedig úgy tisztítod meg magad az ártatlan vértől, ha megteszed, amit helyesnek lát az Úr." 5 Móz21
1Ha egy meggyilkolt embert találnak azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked birtokul, aki ott fekszik a mezőn, és nem lehet tudni, hogy ki ölte meg, 2akkor menjenek ki véneid és bíráid, és mérjék meg, milyen messze van a meggyilkolt a környező városoktól. 3Amelyik város legközelebb van a meggyilkolthoz, annak a városnak a vénei fogjanak egy üszőt, amellyel még nem dolgoztattak, amely még nem húzott igát. 4Vigyék az üszőt a város vénei egy állandó vizű patakhoz, ahol nem művelik és nem vetik be a földet, és szegjék nyakát az üszőnek ott a pataknál. 5Azután lépjenek elő a papok, Lévi fiai, mert őket választotta ki Istened, az Úr, hogy szolgáljanak neki, és áldást mondjanak az Úr nevével, és hogy az ő utasításuk szerint intézzenek el minden pert és minden testi sértést. 6A meggyilkolthoz legközelebb eső város vénei mossák meg kezüket az üsző fölött, amelynek a nyakát szegték a pataknál. 7Azután szólaljanak meg, és mondják: Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, és a szemünkkel sem láttuk. 8Bocsáss meg, Uram, népednek, Izráelnek, amelyet megváltottál, és ne tulajdonítsd az ártatlan vért népednek, Izráelnek! Így bocsánatot nyernek a vérért. 9Te pedig úgy tisztítod meg magad az ártatlan vértől, ha megteszed, amit helyesnek lát az Úr.
10Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és kezedbe adja azt Istened, az Úr, és foglyokat is ejtesz, 11ha látsz a foglyok között egy szép termetű nőt, akit megkedvelsz, és feleségül akarsz venni, 12akkor vidd be a házadba, és az nyírja le a haját, és vágja le a körmét. 13Azután vesse le magáról azt a ruhát, amelyben foglyul ejtették, és lakjék a házadban, de hadd sirassa apját és anyját egy hónapig, és csak azután menj be hozzá. Így légy a férje, ő pedig a feleséged. 14Ha pedig később nem tetszik neked, bocsásd őt szabadon! Pénzért nem adhatod el, és ne bánj vele durván, hiszen a magadévá tetted.
15Ha valakinek két felesége van, és az egyiket szereti, a másikat pedig gyűlöli, és ha fiút szül neki mind a szeretett, mind a gyűlölt, de a gyűlöltnek a fia az elsőszülött, 16akkor – ha majd felosztja birtokát a fiai között – nem teheti elsőszülöttjévé a szeretett feleség fiát a gyűlöltnek a fiával szemben, aki elsőnek született, 17hanem a gyűlölt feleség fiát kell elsőszülöttnek elismernie, és annak kétszeres részt kell adnia mindenéből, mert férfierejének első termése az; őt illeti az elsőszülöttségi jog.
18Ha valakinek engedetlen és konok fia van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a szavára, és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk, 19ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, 20és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra, dorbézoló és részeges. 21Akkor kövezzék azt halálra a város férfiai mind. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Az egész Izráel hallja meg ezt, és féljen!
22Ha valaki főbenjáró vétket követ el, és kivégzik, ha fára akasztod, 23ne maradjon a holttest éjjelre a fán. Okvetlenül temesd el még azon a napon, mert átkozott Isten előtt az akasztott ember. Ne tedd tisztátalanná földedet, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül!
10Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és kezedbe adja azt Istened, az Úr, és foglyokat is ejtesz, 11ha látsz a foglyok között egy szép termetű nőt, akit megkedvelsz, és feleségül akarsz venni, 12akkor vidd be a házadba, és az nyírja le a haját, és vágja le a körmét. 13Azután vesse le magáról azt a ruhát, amelyben foglyul ejtették, és lakjék a házadban, de hadd sirassa apját és anyját egy hónapig, és csak azután menj be hozzá. Így légy a férje, ő pedig a feleséged. 14Ha pedig később nem tetszik neked, bocsásd őt szabadon! Pénzért nem adhatod el, és ne bánj vele durván, hiszen a magadévá tetted.
15Ha valakinek két felesége van, és az egyiket szereti, a másikat pedig gyűlöli, és ha fiút szül neki mind a szeretett, mind a gyűlölt, de a gyűlöltnek a fia az elsőszülött, 16akkor – ha majd felosztja birtokát a fiai között – nem teheti elsőszülöttjévé a szeretett feleség fiát a gyűlöltnek a fiával szemben, aki elsőnek született, 17hanem a gyűlölt feleség fiát kell elsőszülöttnek elismernie, és annak kétszeres részt kell adnia mindenéből, mert férfierejének első termése az; őt illeti az elsőszülöttségi jog.
18Ha valakinek engedetlen és konok fia van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a szavára, és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk, 19ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, 20és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra, dorbézoló és részeges. 21Akkor kövezzék azt halálra a város férfiai mind. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Az egész Izráel hallja meg ezt, és féljen!
22Ha valaki főbenjáró vétket követ el, és kivégzik, ha fára akasztod, 23ne maradjon a holttest éjjelre a fán. Okvetlenül temesd el még azon a napon, mert átkozott Isten előtt az akasztott ember. Ne tedd tisztátalanná földedet, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül!
Élet és halál. Hétköznapjaink pillanatai együtt jelenítik meg őket. Ahogy a születésben meghal az anyai birtoklás valósága, a halálban ott hallható az örök élet időtlen zsoltára. Megajándékozottságunkat átszövi a veszteség bénító félelme, míg fájdalmas megfosztottságunkban ott szunnyad a megajándékozottság lehetősége. Találkozásaink és elengedéseink így együtt adnak vissza valamit az isteni valóságból, amelynek csak apró töredékeit értjük.
RÉ 5 MRÉ 5
„...megütközés kövét, az elbotlás szikláját..." (Róm 9,30–33) Róm 9,30–33
A pogányok nem keresték az igazságot, de amikor Krisztusban eljött az igazság, megragadták azt; a zsidók buzgón keresték az igazságot, és amikor megjelent, elutasították; talán éppen azért, mert buzgón keresték, és azt hitték, hogy saját maguk megtalálhatják az igazságot. Krisztus keresztje számukra megütközés köve lett (Zsoltárok 118,22), amelyen csúnyán elestek. Így van ez ma is sokakkal: keresik az igazságot, és úgy gondolják, náluk van az igazság, nekik ne magyarázza meg senki más az igazságot. Pedig egyikünknél sincs az igazság. Rajtunk kívül áll. Istennél van, és Krisztusban öltött testet. Ezt elfogadni csak úgy lehet, ha mélységesen meghajlok az Úr előtt, lemondok minden büszkeségemről. A kő lehet megtartó alap (Ézsaiás 28,16), de okozhatja elesésünket is (Ézsaiás 8,14); aki pedig már botlott meg kiálló kőben, az tudja, milyen tehetetlenül zuhanhat ilyenkor az ember a földre, és akár halálra is zúzhatja magát. Az Ige záró mondatát halljuk meg: „...aki hisz Őbenne, az nem szégyenül meg" (33).