¹Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. ²Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! ³Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! ⁴Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. ⁵Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, ⁶és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. ⁷Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. ⁸Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, ⁹mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!
¹⁰Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! ¹¹Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. ¹²Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! ¹³Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. ¹⁴Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! ¹⁵Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! ¹⁶Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek. ¹⁷De hiába feszítik ki a hálót a sok szárnyassal szemben. ¹⁸Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak. ¹⁹Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.  ²⁰A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát.²¹Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: ²²Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? ²³Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. ²⁴Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. ²⁵Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, ²⁶ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, ²⁷ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. ²⁸Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, ²⁹mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották; ³⁰nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. ³¹Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól. ³²Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. ³³De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.