„Amikor megláttam, arcra borultam…” Ez 1,15–28
15Amikor néztem az élőlényeket, megpillantottam egy-egy kereket a földön az élőlények mellett, mind a négy előtt. 16A kerekek úgy voltak elkészítve, hogy ragyogó drágaköveknek látszottak, és mind a négy egyforma volt. Úgy készültek, hogy mindegyik kerék közepében egy másik kerék látszott. 17Amikor jártak, négy irányban tudtak menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. 18A kerék abroncsai magasak és félelmetesek voltak, és mind a négy abroncs körös-körül tele volt szemekkel. 19Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. 20Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. 21Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket.
22Az élőlények feje fölött valami boltozat volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és ki volt feszítve a fejük fölött. 23A boltozat alatt ki voltak terjesztve szárnyaik, egyiké a másiké felé. Mindegyiknek volt másik két szárnya is. Ezekkel eltakarták a testüket elöl is, hátul is. 24Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. 25És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat.
26A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. 27Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. 28A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa.
Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.
22Az élőlények feje fölött valami boltozat volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és ki volt feszítve a fejük fölött. 23A boltozat alatt ki voltak terjesztve szárnyaik, egyiké a másiké felé. Mindegyiknek volt másik két szárnya is. Ezekkel eltakarták a testüket elöl is, hátul is. 24Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. 25És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat.
26A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. 27Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. 28A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa.
Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.
„Amikor megláttam, arcra borultam..." (28). Isten sokféleképpen megláttathatja magát. Megjelenhet ilyen csodálatosan, mint Ezékielnek, tűzben, mint Mózesnek, és csendes, váratlan öleléssel, mint Illésnek. A szív és a lélek Istent látva megtelik örömmel, szent bizonyossággal. Istennel találkozva átléphetünk a jó vallásosság világából az élő hit, a feltétlen, engedelmes szolgálat világába. Ez veled is megtörténhet. Légy készen meglátni Istent és arcra borulni előtte!
RÉ 89 MRÉ 89 Zsolt 89,20–38 Zsid 1,5–14
„Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: Az én fiam vagy!..." (Zsid 1,5–14) Zsid 1,5–14
Jézus Krisztus feljebb való minden lénynél, tehát az angyaloknál is (4). Itt az „angyalok" kifejezés minden szellemi, emberfölötti lényt magába foglal. Ez az evangélium: Jézus Krisztus az életünk ura, ezért semmiféle hatalmasság nem uralkodhat rajtunk. Ezt az üzenetet a mai Ige ószövetségi helyekkel támasztja alá, amelyeket Jézus Krisztusra vonatkoztat. Isten nem az angyaloknak, hanem Jézus Krisztusnak mondta: „Az én Fiam vagy!" (Zsoltárok 2,7) Jézus Krisztus az Isten Fia, és mindazok is, akik Őbenne bíznak. Nem vagyunk angyalok. Ez a tény nemcsak embervoltunk minden korlátjára mutat rá, hanem méltóságunkra: Isten gyermekei vagyunk a Krisztus által, védettebbek az angyaloknál és szabadok minden szellemi hatalmasságtól.