„Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított..." Ez 2
1Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! 2Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.
3Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. 4A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... 5Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
6Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. 7Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
8Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! 9Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne. 10Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.
3Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. 4A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... 5Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
6Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. 7Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
8Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! 9Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne. 10Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.
Az Úr azt állítja talpra, aki a porba hullt előtte. Isten beszélt Ezékielhez, és eközben Lélek áradt a prófétába. Az ige és a Lélek egységének, együtt munkálkodásának csodája ez. Az Úr beszéde valóban „lélek és élet" (Jn 6,63). Legyen olthatatlan vágyad és buzgó könyörgésed, hogy szóljon hozzád Isten, halljad a szavát, és megtapasztalod, hogy az ő beszéde „ír s gyógyító erő". Az Úr betölt Lelkével és talpra állít.
RÉ 2 MRÉ 2
„...még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy el ne sodródjunk." (Zsid 2,1–4) Zsid 2,1–4
Az ószövetségi és az újszövetségi kijelentést egymás mellett látjuk itt. Az ószövetségi kijelentést, és annak szívét, a törvényt, a korabeli hagyomány szerint angyalok által kapták az Úrtól. Erre utal igeszakaszunk, amikor angyalok által hirdetett Igéről beszél (2). Ez a kijelentés azonban minden engedetlen törvényszegést megbüntetett (2). Jézus Krisztusban világosan meghirdette Isten az Ő akaratát, amelyet törvénye is szolgálni akart, az üdvösséget. Isten eredeti szándéka ugyanis nem a halál, hanem az élet. Az Úr Jézus Krisztus ezt az üdvösséget, az élet teljességét, Isten szeretet-közelségét hirdette meg és hozta el nekünk. Ennek az üdvösségnek valóságát Isten jelekkel, csodákkal erőkkel, és Szentlelkével igazolta (3-4). Ez „nagyobb" üzenet, mint amit az angyalok által „hozott" törvény kifejez, mert világosabban mutatja Isten emberek felé irányuló szándékát, ezért erre még jobban kell figyelnünk (1). A két szövetség üzenete nem kioltja, hanem erősíti egymást, ugyanakkor az egyértelművé lesz a mai Ige által, hogy az Ószövetség mindig a Krisztusban közölt kijelentés felől értelmezhető. Aki pedig ezzel a Krisztusban ajándékozott üdvösséggel nem törődik, az elsodródik (1).