„Ekkor szánalomra indultam szent nevemért, amelyet gyalázatossá tett Izráel háza a népek között, amerre csak járt” Ez 36,1–21
1Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek, és mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr igéjét! 2Így szól az én Uram, az Úr: Mivel az ellenség hahotázva mondta rólatok: Az ősi halmok a mi birtokunkba kerültek! – 3ezért prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Mivel a vesztetekre törnek mindenfelől, hogy a többi nép birtokává legyetek, és mivel rágalmakat terjesztő népek szájára kerültetek, 4azért, Izráel hegyei, halljátok az én Uramnak, az Úrnak igéjét! Ezt mondja az én Uram, az Úr a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek, az elpusztult romoknak és az elhagyatott városoknak, amelyeket a körülöttük élő többi nép prédált és gúnyolt, 5ezért tehát így szól az én Uram, az Úr: Heves indulatomban beszélek a többi nép ellen és egész Edóm ellen, akik birtokba vették országomat kárörvendő szívvel és megvető lélekkel, hogy elnéptelenítsék és fölprédálják.
6Ezért prófétálj Izráel földjéről, mondd a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Így szól az én Uram, az Úr: Haragos indulatomban beszélek, mert a népek gyalázkodását kellett eltűrnötök. 7Ezért így szól az én Uram, az Úr: Fölemelt kézzel teszek esküt, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy gyalázzák őket! 8Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izráelnek, mert hamarosan hazatérnek. 9Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket. 10Megszaporítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, városaitok benépesülnek, a romok újjáépülnek. 11Megszaporítom rajtatok az embereket és az állatokat, sokasodni és szaporodni fognak. Úgy telepítem le őket, mint hajdan, és több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 12Azt is megteszem, hogy emberek járjanak majd rajtatok: az én népem, Izráel. Birtokba vesznek, az ő tulajdonuk lesztek, és nem lesztek többé néptelenek. 13Így szól az én Uram, az Úr: Bár azt mondják, hogy emberevő föld vagy, mert el szoktad pusztítani a rajtad élő népeket, 14nem eszel többé embert, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket – így szól az én Uram, az Úr. 15Nem kell többé hallanod a nemzetek gyalázkodását, a népek csúfolódását sem kell tűrnöd többé, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket – így szól az én Uram, az Úr. 16Így szólt hozzám az Úr igéje: 17Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés. 18Rájuk zúdítottam haragomat, mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. 19Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba. Életük és tetteik szerint tartottam ítéletet fölöttük. 20De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az Úr népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából! 21Ekkor szánalomra indultam szent nevemért, amelyet gyalázatossá tett Izráel háza a népek között, amerre csak járt.
6Ezért prófétálj Izráel földjéről, mondd a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Így szól az én Uram, az Úr: Haragos indulatomban beszélek, mert a népek gyalázkodását kellett eltűrnötök. 7Ezért így szól az én Uram, az Úr: Fölemelt kézzel teszek esküt, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy gyalázzák őket! 8Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izráelnek, mert hamarosan hazatérnek. 9Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket. 10Megszaporítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, városaitok benépesülnek, a romok újjáépülnek. 11Megszaporítom rajtatok az embereket és az állatokat, sokasodni és szaporodni fognak. Úgy telepítem le őket, mint hajdan, és több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 12Azt is megteszem, hogy emberek járjanak majd rajtatok: az én népem, Izráel. Birtokba vesznek, az ő tulajdonuk lesztek, és nem lesztek többé néptelenek. 13Így szól az én Uram, az Úr: Bár azt mondják, hogy emberevő föld vagy, mert el szoktad pusztítani a rajtad élő népeket, 14nem eszel többé embert, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket – így szól az én Uram, az Úr. 15Nem kell többé hallanod a nemzetek gyalázkodását, a népek csúfolódását sem kell tűrnöd többé, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket – így szól az én Uram, az Úr. 16Így szólt hozzám az Úr igéje: 17Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés. 18Rájuk zúdítottam haragomat, mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. 19Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba. Életük és tetteik szerint tartottam ítéletet fölöttük. 20De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az Úr népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából! 21Ekkor szánalomra indultam szent nevemért, amelyet gyalázatossá tett Izráel háza a népek között, amerre csak járt.
Ha az élet tömeges kioltása és a bálványok imádása kerül a középpontba, az Úr haragja a válasz. Az ő népének lenni kiváltság, de egyben felelősség is. Érvényes ez az Újszövetség népére nézve is, hiszen az Úr nevéről neveztetünk. Ha elmúlik a harag napja, az nem a mi érdemünk! Ilyenkor az ő szánalma és kegyelme az, ami munkálkodik bennünk, közöttünk!
RÉ 275 MRÉ 313
„…tudjuk, hogy eljött az Isten Fia…” (1Jn 5,13–21) 1Jn 5,13–21
Nehéz ebben a szakaszban a halálos és nem halálos bűn közötti megkülönböztetés. Bibliai nézőpontból minden bűn halálos (Róma 6,23), és nincs olyan emberi tevékenység, ami engesztelést szerezhetne. Éppen ez a levél hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus vére minden bűntől megtisztít (1,7; 1,9; 2,2; 3,5-8). Halálos bűn az, amikor valaki teljes megátalkodottsággal (Szent Ágoston), ellenáll az Isten igazságának, holott megérintette ennek az igazságnak a dicsősége (Kálvin). Ez megfelel a Lélek-káromlásnak (Máté 12,31-32). Olyan ez, mint amikor valaki hosszú ideig ellenállt az ételnek, és utána már a szervezete nem tudja befogadni az ételt: úgy megkeményedett a szíve, hogy nem tud megtérni. Ez a megátalkodottság valóban a gonosz érintése, amelytől, tudjuk, megóv bennünket az Isten Fia!