"Ha a papok bemennek oda, nem jöhetnek ki addig a szent területről a külső udvarra, míg ott bent le nem rakják ruháikat, amelyekben a szent szolgálatot végzik" Ez 42
1Azután kivitt engem a külső udvarba északi irányban, és odavitt azoknak a kamráknak az épületéhez, amelyek az elkülönített hellyel szemben és a melléképülettel szemben északra voltak. 2Hossza száz könyök volt, szélessége pedig ötven könyök; a bejárat északon volt. 3A belső udvar húsz könyöknyi térségével és a külső udvar kövezett részével párhuzamosan egymással szemben teraszok voltak három szinten. 4Belül a kamrák előtt tíz könyök széles, száz könyök hosszú járda volt; bejárataik észak felől voltak. 5Az építmény felső kamrái rövidebbek voltak az alsó és a középső kamráknál, mert a teraszok elvettek belőlük. 6Mivel három szinten voltak, és nem voltak olyan oszlopaik, mint az udvari oszlopok, azért kellett megrövidíteni az alsókhoz és a középsőkhöz képest, a földszinttől fölfelé. 7Volt kívül egy fal, amely a kamrákkal párhuzamosan a külső udvar irányában húzódott a kamrák mentén, ennek a hossza ötven könyök volt. 8A kamrák teljes hosszúsága a külső udvar felől ötven könyök volt, a templom felől pedig száz könyök. 9Ezek alatt a kamrák alatt kelet felől volt a bejárat, ha valaki a külső udvarból ment be.
10Az udvar falának szélességében dél felől is voltak kamrák, az elkülönített hellyel és a melléképülettel szemben. 11Előttük út volt, és ugyanolyanok voltak, mint az északi kamrák, ugyanolyan hosszúak és szélesek voltak, azoknak megfelelők voltak a kijárataik és a bejárataik is: 12olyanok voltak, mint a dél felé levő kamrák bejáratai. Az út elejénél egy bejárat volt: ez az út a megfelelő fal előtt volt, amelyen kelet felől lehetett bemenni.
13Azután ezt mondta nekem: Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely előtt vannak, szent kamrák. Ott ehetik meg a papok, akik az Úrhoz járulnak, az igen szent áldozatokat. Ott helyezik el az igen szent áldozatokat: az ételáldozatot, a vétekáldozatot és a jóvátételi áldozatot, mert szent az a hely. 14Ha a papok bemennek oda, nem jöhetnek ki addig a szent területről a külső udvarra, míg ott bent le nem rakják ruháikat, amelyekben a szent szolgálatot végzik, mert szentek azok. Más ruhába kell öltözködniük, úgy mehetnek a nép számára kijelölt helyre.
15Miután befejezte a belső építmények megmérését, kivitt engem a kelet felé néző kapuhoz, és mérni kezdett körös-körül. 16Megmérte a keleti oldalt mérőnáddal: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, 17és megmérte az északi oldalt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, 18és a déli oldalt is megmérte: az is ötszáz könyök volt, mérőnáddal mérve. 19Azután a nyugati oldal felé fordulva megmérte azt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. 20Mind a négy égtáj felől megmérte. Kőfala volt körös-körül, amelynek a hosszúsága is ötszáz, a szélessége is ötszáz könyök volt. Ez választotta el a szent területet a közönségestől.
10Az udvar falának szélességében dél felől is voltak kamrák, az elkülönített hellyel és a melléképülettel szemben. 11Előttük út volt, és ugyanolyanok voltak, mint az északi kamrák, ugyanolyan hosszúak és szélesek voltak, azoknak megfelelők voltak a kijárataik és a bejárataik is: 12olyanok voltak, mint a dél felé levő kamrák bejáratai. Az út elejénél egy bejárat volt: ez az út a megfelelő fal előtt volt, amelyen kelet felől lehetett bemenni.
13Azután ezt mondta nekem: Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely előtt vannak, szent kamrák. Ott ehetik meg a papok, akik az Úrhoz járulnak, az igen szent áldozatokat. Ott helyezik el az igen szent áldozatokat: az ételáldozatot, a vétekáldozatot és a jóvátételi áldozatot, mert szent az a hely. 14Ha a papok bemennek oda, nem jöhetnek ki addig a szent területről a külső udvarra, míg ott bent le nem rakják ruháikat, amelyekben a szent szolgálatot végzik, mert szentek azok. Más ruhába kell öltözködniük, úgy mehetnek a nép számára kijelölt helyre.
15Miután befejezte a belső építmények megmérését, kivitt engem a kelet felé néző kapuhoz, és mérni kezdett körös-körül. 16Megmérte a keleti oldalt mérőnáddal: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, 17és megmérte az északi oldalt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, 18és a déli oldalt is megmérte: az is ötszáz könyök volt, mérőnáddal mérve. 19Azután a nyugati oldal felé fordulva megmérte azt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. 20Mind a négy égtáj felől megmérte. Kőfala volt körös-körül, amelynek a hosszúsága is ötszáz, a szélessége is ötszáz könyök volt. Ez választotta el a szent területet a közönségestől.
Többször ismétlődik a „szent" szó a leírásban. Az Úr szolgálatában mindent el kell különíteni a hétköznapitól: a helyet, a tárgyakat, a ruhaneműt. Régi szép hagyomány volt sokáig, hogy a „templomi" ruhát nem vették fel máskor. Jelképesen kifejezte a megkülönböztetést az emberi és az isteni között. Sokan gondolják, hogy fél figyelemmel, kis idővel is eleget lehet tenni Istennek. Ez nem így van! Ő egész életünket szeretné megszentelni a neki elkülönített idő és figyelem által!
RÉ 95 MRÉ 95
„…lába elé estem, mint egy halott…” (Jel 1,9–20) Jel 1,9–20
Az ember önmagának él, érdekei szerint, ez a bűn gyökere: „önmagába szédült üresség, önösség, énesség" (Panneneberg), és minden rossz, baj, feszültség, gyűlölet ebből származik. „Ha az emberiség meg akar szabadulni attól a pokoltól, amelyet magának készített, nincs más útja, csak amit az a Názáreti mutatott." (G. B. Shaw) Ez a Názáreti Jézus azonban a megváltó Krisztus is, ezért nem csak az egyedül járható utat mutatta meg nekünk (János 14,6), hanem szív szerint késszé és hajlandóvá tesz bennünket arra, hogy el tudjunk indulni, és meg tudjunk maradni az Ő útján. Ez az elindulás csak úgy történhet, ahogy Jánossal történt Patmosz szigetén, amikor találkozott a feltámadott Úrral, és lába elé esett, mint egy halott, de az élő Úr felemelte, üdvösségében megerősítette, és feladattal bízta meg őt (19). Csak így kezdődhet el az élő hit, meghalni önmagunk számára, és feltámadni a Krisztussal az új életre és a Tőle való feladatra (Galata 2,20). Mi meghaltunk önmagunk számára? Hogyan fér össze ezzel a meghalással bármiféle érdekérvényesítés?