„Jaj a mihaszna pásztornak…” Zak 11
1Tárd ki kapuidat, Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz! 2Jajgassatok, ciprusok, mert ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán tölgyei, mert földre dőlt a rengeteg erdő. 3Pásztorok jajszava hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánkölykök ordítása hangzik, mert elpusztult a Jordán bozótja! 4Így szól az én Istenem, az Úr: Legeltesd a levágni való juhokat, 5amelyeket megvásárlóik levágnak, és nem tartják azt bűnnek, eladóik pedig ezt mondják: Áldott legyen az Úr, mert meggazdagodtam! Pásztoraik sem szánják őket. 6Én sem szánom többé az ország lakóit! – így szól az Úr. Én kiszolgáltatom az embereket egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem meg őket. 7Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem jóakaratnak, a másikat pedig egyetértésnek; így legeltettem a nyájat. 8De három pásztort küldtem el egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk; de ők is meguntak engem. 9Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát! 10Fogtam a jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem. 11Fel is bomlott az azon a napon, és a juhkereskedők, akik ügyeltek rám, megértették, hogy az Úr akarata ez. 12Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. 13Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd oda a kincsek közé ezt a becses értéket, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé. 14Azután eltörtem a másik botomat is, az egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között. 15Azután ezt mondta nekem az Úr: Most még szerezz magadnak bolond pásztorhoz illő holmikat. 16Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli. 17Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja, vakuljon meg a jobb szeme!
Jaj a mihaszna pásztornak..." – mondja a próféta. Ez a fenyegető hang mélyen elgondolkodtató. Odaállunk-e őszintén az Úr elé életünk külső és belső történéseivel? Meg szoktuk-e néha vizsgálni önmagunkat, a gondolatainkat, a szavainkat, a tetteinket, a munkánkat, a szolgálatunkat a keresztyén felelősség oldaláról? Annyi bizonyos, hogy előbb vagy utóbb minden és mindenki mérlegre tétetik..., és jaj lesz a mihaszna pásztornak.
RÉ 208 MRÉ 312
„Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették!” (Jel 20) Jel 20
Az utolsó idők eseményeiről azt tudjuk meg, hogy Krisztus és övéi ezeréves zavartalan közössége után még utoljára kitombolja magát a Sátán és serege, mint akik vesztüket érzik, míg aztán végleg győzelmet arat felettük az Úr. Ezt követi a halottak feltámadása, a nagy számadás; akiket pedig nem találtak az élet könyvébe beleírva, azokat a tűz tavába vetették (15). Mindenkit cselekedetei alapján ítélnek meg (12), kivéve azokat, akik elrejtőztek a Krisztusban, és Isten a megváltó Krisztusra, nem pedig rájuk tekint. Lesz elszámoltatás, lesz ítélet, Isten igazsága érvényesülni fog. Jaj! De leginkább jaj annak, aki a másikat az ítélettel rémisztgeti, ahelyett, hogy bíztatva Isten szeretetéhez hívná embertársát, hogy Ő is rejtőzzön el Krisztusban. Az eredmény pedig Isten kiválasztó kegyelmén múlik.