előző nap
következő nap

"Azon a napon forrás fakad…, hogy lemossa a vétket és a szennyet” Zak 13

1Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet. 2Azon a napon – így szól a Seregek Ura – eltörlöm a bálványok neveit az országban, nem is említik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból. 3És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és anyja mondják neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében! És a saját szülei, az apja és anyja szúrja le, amikor prófétál. 4Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek díszes ruhába, és nem hazudoznak. 5Azt mondják majd: Nem vagyok próféta, földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta. 6Ha pedig megkérdezi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? – azt feleli: Barátaim házában vertek meg engem. 7Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! – így szól a Seregek Ura. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!8Úgy jár az egész ország – így szól az Úr –, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg. 9Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram
A megtisztulásra mindannyiunknak szüksége van. Egyéni és közösségi szinten is igaz ez. A bűnöket megbánni és megvallani nem egyszerű és nem kényelmes dolog. Tegyük meg mégis, mert annak, aki megszabadul azok terhétől, helyreáll az élete. A bátor bűnvallás – Isten kegyelméből – életmentő lehet.

RÉ 427 MRÉ 431

„A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette…” (Jel 21,9–27) Jel 21,9–27

Jeruzsálem városa előképe Krisztus egyházának, és a mennyei Jeruzsálemnek, Isten országa kiteljesedésének. Csodálatos ez a hely. - Ennek a városnak erős alapjai vannak; ez az alap Jézus Krisztus, mint kőszikla fundamentum (14). – Ennek a városnak magasak a falai (12), ott már egyértelműen elválik egymástól, ami itt még keveredett: búza és konkoly, egyház és világ, látható és láthatatlan egyház, igaz és hamis. Ott már egyértelműek lesznek a dolgok, nincs miről okoskodni. Isten dicsősége beragyog mindent (11; 23-24), és ebben a világosságban az embernek már nincsenek többé kérdései. – A mennyei Jeruzsálemnek nyitottak a kapui (25), vagyis nem rabság az örök élet. Isten szeretete nem halálos szorítás, hanem üdvösséges ölelés. Ezért Isten népe ma is csak ilyen lehet, krisztusi alapon, világosan lehatárolt bizonyságtétellel, de a megváltó szeretet nyitottságával szolgálhat a világban. – Ebben a városban sokféle drágakő és igazgyöngy ragyogtatja az alapköveket és a kapukat (19-21). Akik itt vannak, Krisztushoz tartoznak, mindegyikük Isten dicsőségétől ragyog, de sokfélén ragyognak. A Krisztushoz tartozás nem egyformaság, de minden magányt legyőző valódi közösség.