„Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen” „...az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név" Zak 14
1Eljön az Úrnak a napja, amikor osztozkodnak a tőled elvett zsákmányon. 2Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból. 3De az Úr harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. 4Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. 5Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az Úr, az én Istenem, szentjeivel együtt. 6Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy. 7Akkor csak nappal lesz – az Úr tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is.8Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át. 9Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. 10Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél tornyától a királyi borsajtókig. 11Lakni fognak benne, és háború nem pusztítja többé, hanem biztonságban lesz Jeruzsálem. 12Ilyen csapással fog az Úr sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban.13Azon a napon az Úr nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet emelnek egymásra. 14Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. 15Ugyanaz a csapás éri a lovakat, öszvéreket, tevéket, szamarakat és minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte. 6Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek Ura előtt, és megünneplik a sátoros ünnepet. 17Ha pedig a föld népei közül valamelyik nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek Ura előtt, az nem kap esőt. 18Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás éri, amellyel az Úr azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a sátoros ünnepet. 19Így bűnhődik majd Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a sátoros ünnepet. 20Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úr szent tulajdona! Az Úr házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. 21Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.
„Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen" – mondja az ige. Álszent dolog lenne azt állítani, hogy örülni szoktunk a próbatételeknek. Mindazonáltal életünk próbatételei is az Úr tudtával, az ő „rendezésében" történnek. Megnyugtató ez a tudás, mint ahogy az is, hogy aki kiállja a próbát, az győzedelmeskedik, és reménységgel várhatja azt a napot, melyen „...az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név".
RÉ 45 MRÉ 45
„Jöjj!” (Jel 22) Jel 22
A feltámadott Jézus Krisztus hívása ez: jöjj! Mindenki jöhet, de hogy végül ki az, aki jön, azt az Úr végzi el. Az emberi döntés is az élő Isten szuverén kegyelmén belül történhet. Nagy titok ez. Boldogok azok, akik bemehetnek az Isten városába (14). Kívül maradnak a tisztátalanok (ebek), varázslók, paráznák, gyilkosok, bálványimádók, hazugok (15). Ne tegyük viszonylagossá az Igét azzal, hogy mindnyájan ilyenek vagyunk, vagy voltunk egykor. Isten Igéje egyértelműen beszél arról, hogy Ő megfizet mindenkinek cselekedetei szerint (12). Az üdvösség kegyelemből van, mert ha a gondolati, szándékbeli és mulasztásbeli bűnöket nézzük, ugyan ki állhatna meg? A kegyelmet nyert ember azonban cselekszi az Úr akaratát; vagyis ettől kezdve óriási különbség van aközött, hogy valakit elragad az indulat, de le tud higgadni az Úr előtt, vagy pedig indulata elragadja és gyűlölettel lesújt az embertársára.