előző nap
következő nap

„Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem” Fil 3,1–11

1Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. 2Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! 3Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. 4Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: 5nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, 6buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. 7Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.
Az Úr Jézus Krisztus mellett a legjobb szándék és cselekedet, minden emberi tevékenység és összegyűjtött földi érték szemétnek minősül. A keresztyén embernek egyetlen értéke van, ami megmarad: Megváltója, aki szenvedett és önmagát áldozta érte. Tegyük újra Isten mérlegére értékeinket, s engedjük, hogy Urunk ismeretének páratlan nagysága legyen az egyetlen igazi értékünk!

RÉ 441 MRÉ 383

„…a király parancsát meg kell tartani…” (Préd 8) Préd 8

Igénk szerint a felsőbb hatalmasságnak engedelmeskedni kell, mert Isten akarata rendelte őt fölénk, hogy az emberi gonoszságot féken tartsa, és biztosítsa a rendet, hogy csendes és nyugodt életet éljünk (Róma 13; 1Timóteus 2,2). Urunk adj hívő „királyokat” nekünk, akik a Te rendedet képviselik, és nemcsak megbüntetik, hanem megtérítik a gonoszt (Zsoltárok 125,5). - Ebben a rontott világban csak paragrafusokkal tartható a rend, következetes „vas-szigorral”. Ebben a világban szögletesen le kell határolni mindent: kimondani, leszögezni, szabályzatokba foglalni, végrehajtatni, hogy rend legyen, mert nagy a gonoszság, és sok a visszaélés. Ezért a kegyességünk is „rendbe” szedett, megfogalmazott, definiált, dogmatizált; nem is lehet e világban másképp, mert minden összemosódna. - Fontos a rend, de mégis olyan rideg. Jó tudni, hogy odaát az Úr lesz minden mindenekben (1Korinthus 15,28), és az Ő rendje nem rideg rend! József Attila verse énekel erről: „Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend – egy szálló porszem el nem hibbant. Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ, a rend.” (Eszmélet)