előző nap következő nap

„Jézus… tanította őket…” Lk 4,31–44

31Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; 32ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. 33A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: 34"Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!" 35Jézus azonban ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög odavetette őt közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. 36Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!" 37És elterjedt a híre mindenütt a környéken.
38A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. 39Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.40Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. 41Ördögök is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!" De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. 42Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. 43Ő azonban ezt mondta nekik: „A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem." 44És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

Annak, amit Isten Fia mond, ereje, hatalma van. Ezt bizonyítja, hogy amit mondott, megtörtént azonnal és megfordíthatatlanul: a megszállott meggyógyult. Ez nemcsak Galileában, de ma is, most is igaz lehet. El merjük-e hinni? Ha igen, akkor ma is csodákat élhetünk át, mert „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Ő ma is Isten Fia, és kijelentéseinek hordozója (41).

RÉ 210 MRÉ 347

„De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” (2Sám 11) 2Sám 11

Tegnap arról volt szó, hogy amikor vigasztalással közeledünk a másikhoz, az kedves az Istennek. Kivéve azt a helyzetet, amikor szép asszony felé közeledik a férfi, vagy fordítva, ilyenkor még a vigasztalás is tilos. Ilyen helyzetekben még a lelkigondozással is vigyázni kell. Dávid meglátott egy szép asszonyt, és megtette az első lépést itt is, ahol pedig nem kellett volna. Ettől kezdve nem volt megállás a lejtőn. – Említsük meg a kérdéskör másik oldalát is. Próbáljunk most csak szimplán emberként közeledni az egész történéshez. „Az, amiben leginkább adós a keresztyénség mondanivalóval, az a férfi-nő kapcsolat, mert azonkívül, hogy fiaim ne tegyétek, nem szabad, ezen kívül nincs mondanivalója, és ez elégtelen…a „női”-nek ugyanis nagy szerepe van az emberiség életében, nem pusztán a nőnek, hanem a „nőinek”, sok minden női szem sugarában bontakozik ki bennünk” (Farkas József). Aki érti, értse, aki nem, ne botránkozzon meg. – Ami azonban Dáviddal történt az más, az átlépett egy határt, amit az Isten éppen azért húzott meg, hogy megvédjen bennünket sok szenvedéstől.