„…semmit sem fogtunk…de a te szavadra mégis kivetem a hálókat”. Lk 5,1–16
1Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. 2Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" 5Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." 6S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; 7ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" 9A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; 10de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!" 11Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.
12Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." 13Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra. 14Ő pedig megparancsolta neki: „Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik." 15De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.
12Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." 13Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra. 14Ő pedig megparancsolta neki: „Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik." 15De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.
Az ember Isten nélkül egy egész életen át horgászgat, halászik. Sokan még maguknak is csak a halálos ágyukon vallják be: nem jutottam semmire sem. Ha sikerül is célokat elérni, de Istennel nincs kapcsolatunk, áldás nélkül élünk és halunk meg. A megoldás a folytatásban olvasható: „…de a te szavadra mégis kivetem a hálókat”. Jézusnak engedelmeskedve csodákat élhetünk át. Ne félj! (10)
RÉ 172 MRÉ 162„Te vagy az az ember!" (2Sám 12) 2Sám 12
Az e-mail levelezőrendszeren gyakran használjuk a „továbbítás" funkciót. Rengeteg ilyen továbbított levelet kapok én is, száradjon az én lelkemen az ügy. Nátán példázata döbbenetes. Mi a másikra mutogatunk folyton, továbbítjuk a felelősséget, sőt kimondjuk, mint Dávid, halállal lakoljon az ilyen (5). Ma is történik ilyen akár szó szerint is. Egyik közszereplő ismerősöm hívott fel ma, hogy valamelyik internetes portálon mindenféle szemétnek elmondják, és a kommentekben még az is szerepel, hogy fel kellene kötni az ilyeneket, de előtte meg is kínozni. Nátánon keresztül az Isten ránk mutat: Te vagy az az ember, nem a másik, Te szúrtad el, te érdemelsz büntetést és halált. Isten nagy kegyelme, hogy nem a másik, de nem is én, hanem Ő halt meg, helyettünk. A bűnnek Őbenne nincs örökkévaló következménye (13), de van evilági következménye. Szedjük csak ujjhegyre a mai Igében Dávid házasságtörésének nyomorúságos következményeit (10; 11; 14).