„…Jézus elküldte...” Lk 8,26–39
26Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik. 27Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. 28Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!" 29Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta. 30Jézus erre megkérdezte tőle: „Mi a neved?" Az így felelt: „Légió!" – mert sok ördög költözött bele. 31Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. 32Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik. 33Kijöttek hát az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. 34A pásztorok a történtek láttára elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. 35Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek az ördögök, amint felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál, megrettentek. 36Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. 37Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzon közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Jézus ekkor hajóra szállt, és visszatért. 38Az az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte, ezt mondva neki: 39"Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten." Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.
„…Jézus elküldte...”, pedig a meggyógyított megszállott vele akart maradni. Látszólag érthetetlen ez az elutasítás. Jézus mindig arra épít, hogy ő marad velünk, nem mi ővele. Jaj, mi lett volna velünk, ha a mi magatartásunkra alapozza a vele való kapcsolatunkat? Visszaküldte a meggyógyult embert oda, ahol nem fogadták be Jézust (37). Aki a vele való találkozás élményével tér vissza régi környezetébe, az ő követe lesz. Az ilyeneket várja sóvárogva a világ ma is (Róm 8,19).
RÉ 16 MRÉ 16 Zsolt 16
„A király megrendült…, és sírt…” (2Sám 19) 2Sám 19
Dávidnak meg kell vigasztalódni. Jóáb figyelmeztette, hogy Ő nem foglalkozhat a személyes fájdalmával, bármilyen gyötrelmet is érez fia elvesztése miatt, mert sok embert bízott rá az Úr. Dávid pozíciójában nincs helye személyes érzelmeknek. A király ezt belátta, megerősödve állt fel. Dávid nemcsak királya, hanem pásztora is népének: a hűtleneknek megbocsát (Simei), a hűségeseket megjutalmazza (Brazillaj), és elutasítja azokat, akik az árulók feletti bosszú gondolatával kísértették meg (Abisaj; 23). Nem könnyű a királynak: úrrá lenni jogos fájdalmán, megbocsátani, bosszú helyett köszönetet mondani. Erre csak az képes, akiben Isten Lelke munkál. Dávidban most kiábrázolódott a Krisztus.