„…egy Jairus nevű ember jött hozzá…” Lk 8,40–56
40Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. 41Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta.
43Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, (és minden vagyonát az orvosokra költötte,) de senki sem tudta meggyógyítani, 44odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. 45Jézus ekkor ezt kérdezte: „Ki érintett engem?" Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!" 46De Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem." 47Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. 48Jézus pedig ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!"
49Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: „Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!" 50Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul." 51Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját. 52Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: „Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!" 53Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: „Leányom, ébredj!" 55Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.
43Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, (és minden vagyonát az orvosokra költötte,) de senki sem tudta meggyógyítani, 44odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. 45Jézus ekkor ezt kérdezte: „Ki érintett engem?" Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!" 46De Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem." 47Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. 48Jézus pedig ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!"
49Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: „Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!" 50Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul." 51Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját. 52Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: „Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!" 53Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: „Leányom, ébredj!" 55Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.
Jairus magatartásában két mozzanat figyelemre méltó. Először is odament Jézushoz, annak ellenére, hogy nagy tekintélyű ember volt és hivatalánál fogva Jézust tévtanítónak kellett volna tartania. Lemondott előítéleteiről, méltóságáról, és nem törődött környezete véleményével. Másodszor, elfogadta, hogy várnia kell Jézusra. Ő nem mindig a mi időérzékünk szerint cselekszik, de sosem érkezik későn. Jó Jézus szabadítására várni.
RÉ 416 MRÉ 320
„Az pedig hasába döfte, és kiontotta belét a földre…” (2Sám 20) 2Sám 20
Nátán próféciája beteljesedett: nem távozott el a fegyver soha sem Dávid házából (2Sámuel 12,10). Először a saját fia támadt rá (15-18 fejezetek); majd egy Seba nevű benjamini ember lázadt fel ellene, és az északi országrész nagy része újból elhagyta Dávidot (1-3); ezután korábbi hadseregparancsnoka, Jóáb ölte meg orvul és féltékeny bosszúból Dávid következő hadseregparancsnokát, Amászát (4-10). Dávid sok harc árán lehetett egész Izráel királya. Ez a harc nem volt mentes a taktikáktól, politikai sakkhúzásoktól, türelmetlen indulatoktól és kemény döntésektől, és ez a küzdelem bizony nem volt mentes a vérontástól sem. Dávid kezéhez vér tapad, és sok Istennek nem tetsző ügyeskedés. Így a körülötte élők miért lennének ennél különbek. Jóáb annyira gátlástalan, hogy céljai eléréséért semmitől sem riad vissza. Dávid Isten kedves embere, de Ő visszaélt ezzel a kivételezett állapottal. Vigyázzunk, a drága véren szerzett kegyelem számunkra sem olcsó kegyelem. Ki lehet esni a kegyelemből? Dávid nem esett ki, de bűnei következményeit nemcsak ő hordozta, hanem sokan szenvedtek még emiatt körülötte.