előző nap következő nap

„…de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek...” Lk 9,51–62

51Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, 52és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. 54Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?" 55De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, 56mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.") Aztán elmentek egy másik faluba.
57Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: „Követlek, akárhova mégy." 58Jézus azonban így felelt: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." 59Egy másikhoz pedig így szólt: „Kövess engem!" De ő ezt kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." 60Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!" 61Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől." 62Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Ez a Krisztus követésében ingatag ember szeretne tisztább életet élni, de... Kötőszavak, melyek naponta meghiúsítanak Istennek tetsző életprogramokat bennünk. Amikor Elizeus Illés tanítványa lett, elbúcsúzott ugyan, de elégette az ekét és ezzel lezárta az addigi életét. Nem tekintett hátra (1Kir 19,19kk). Isten tudatosítani szeretné bennünk a kifogásainkat, melyek más-más arculatban minduntalan előbukkannak (Fil 3,14).

RÉ 462 MRÉ 423

„Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete azután, hogy megszámláltatta a népet…” (2Sám 24) 2Sám 24

Nem a népszámlálás volt a bűn, hanem a mögötte lévő lelkület. Dávid fel akarta mérni erejét, és bizony dicsekedni, kérkedni akart azzal. Hányszor teszünk mi is hasonlót, számba vesszük azt, amink van, és szeretnénk azt megmutatni másoknak: hogy mások azt elismerjék. Ez jogos igény lenne, ám sokan mások is ugyanezt akarják. Ma mindenki meg akarja mutatni magát, tehetségét, erejét. Ebben a helyzetben a hívő ember számára csak egy út kínálkozik, szolgálni mások kibontakozását, akár önmegtagadással is. Ez a krisztusi út. Istennek soha sem lehet kedves az önhitt magamutogatás, az mindig hitetlen lélekből fakad. Ezt a lelkületet ítélte meg az Úr Dávid népszámlálásában is.