„Amikor imádkoztok, ezt mondjátok...” Lk 11,1–13
1Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait." 2Ő pedig ezt mondta nekik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.3A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.4És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe."5Azután így szólt hozzájuk: „Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 6mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; 7– és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! 8Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."9"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 10Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. 11Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, 12vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? 13Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"
Sokan idegenkednek a Miatyánktól, mondván, hogy „kötött imádság". Ezzel szemben éppen a Lukácsnál és a Máténál (6,9–13) található változatok apró eltérései mutatják, hogy nagyon is változtathatunk ezen a „mintaimádságon". Persze nem istentiszteleti alkalmakkor, hanem otthon, a belső szobánkban. Alkalmazzuk magunkra és az aktuális helyzetünkre az Úri imádság kéréseit!
RÉ 480 MRÉ 344
„Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának…” (1Kir 2,1–25) 1Kir 2,1–25
Dávid utolsó intelmei elgondolkodtatóak, de nem krisztusiak. - Tartsd meg Istened rendelkezéseit, akkor boldogulsz (1-4). Isten rendelkezései vitathatatlanok, az azokhoz való igazodás az életet jelenti. Az evangélium azonban több ennél: az Úr megvált bennünket, és ez a kegyelmi állapot ad erőt ahhoz, hogy az Ő útján járjunk. Ezért ünneplünk vasárnapot és nem szombatot. A szombat annyit tesz, hogy hat napon át dolgozz, és aztán pihenhetsz, tégy valamit és kapod a jutalmat; a vasárnap pedig azt jelenti, hogy először Isten cselekszik érted, a hét első napján, és te ebből fogsz élni egész héten. - Dávid azt kérte Salamontól, hogy bánjon szeretettel Brazillaj rokonaival, hiszen Brazillaj is szeretettel bánt Dáviddal a nyomorúsága idején (7); Krisztus pedig azt mondta: „ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik." (Lukács 6,33). – A Dávid korábbi ellenségein, Jóábon és Simein való bosszút már nem is említem (8-9).