„Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok...” Lk 11,33–54
33"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. 34A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. 35Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! 36Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével."
37Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. 38A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. 39Az Úr azonban ezt mondta neki: „Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. 40Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? 41Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek."42"De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! 43Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken! 44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!45Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: „Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz." 46De ő így válaszolt: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat. 47Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. 48Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. 49Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, 50hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, 51Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. 52Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni."
53Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, 54és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.
37Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. 38A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. 39Az Úr azonban ezt mondta neki: „Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. 40Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? 41Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek."42"De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! 43Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken! 44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!45Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: „Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz." 46De ő így válaszolt: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat. 47Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. 48Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. 49Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, 50hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, 51Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. 52Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni."
53Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, 54és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.
Hajlamosak vagyunk a farizeusok ellen mondottakat mindig „a másikra" érteni. Pedig jó lenne néha magunkba nézni: szomorú igazsága Jézus szavainak, hogy mi is sokszor „beszennyezünk" másokat úgy, hogy ők nem is tudnak róla. Szennyes gondolatainkat, mások háta mögött kimondott ítélkező szavainkat Jézus is ismeri. Ezeket is magával vitte fel a keresztfára.
RÉ 49 MRÉ 49
„…Salamon szerette az Urat, de ő is az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot.” (1Kir 3) 1Kir 3
Isten Igéje élő és ható (Zsidókhoz írt levél 4,12). Amikor Isten Igéje megszólít bennünket, akkor változás áll be az életünkben. Jobbá leszünk. Salamon áldozóhalmokon tartott istentiszteleteket és elvette a pogány fáraó lányát. Az Úr azonban megszólította őt. Ettől kezdve a király nem áldozott többé áldozóhalmokon, hanem a szent sátorba ment áldozatot bemutatni. Az áldozóhalmok ugyanis a pogány világból átvett kultuszi szokások maradványai voltak, miszerint minél kiemelkedőbb helyen állottak, közelebb az éghez, annál hatékonyabban jutottak el az Úrhoz az áldozatok és az imák. Isten törvénye megtiltotta, hogy a szent sátoron kívül valahol is bemutassanak áldozatot (3Mózes 17,3-4). Abban az időben mégis sokan gyakorolták ezt a szokást Izráelben. Isten nem engedi övéit kétfelé sántikálni (1Királyok 18,21). Halljuk-e szavát, mosódunk, tisztulunk-e (Ézsaiás 1,16), jobbá leszünk-e egy istentisztelet után?